Hargitai Miklós: Rejtély, honnan veszi a bátorságot egy hozzá hasonló ideológia-szédelgő, hogy egy olyan világvallás nevében nyilatkozzon, amelynek a tanításait még alapszinten sem ismeri

„Mi, keresztények”
„Mi, keresztények, a gendert ideológiailag motivált kifejezésnek tekintjük”
– mondta a Reutersnek Orbán Viktor.
Rejtély, honnan veszi a bátorságot egy hozzá hasonló ideológia-szédelgő, hogy egy olyan világvallás nevében nyilatkozzon, amelynek a tanításait még alapszinten sem ismeri. De ha már szóba került, nézzük meg egy pár, Orbánnak is ismerős példán keresztül, milyenek (nem) a keresztények.

 

Mi, keresztények, nem lépünk be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Gimnazistaként se. Bárki bármit hazudjék is, Magyarországon a KISZ sosem volt kötelező. Lehetett például hittanra is járni helyette (személyes tapasztalat). Mindig volt választási lehetőség. A kereszténységnek nincs közös részhalmaza a bolsevista állampárt ifjúsági szervezetének ideológiájával.

 

Mi, keresztények, nem húzunk hasznot a szüleink MSZMP-tagságából. Nem szerzünk magánvagyont fillérekért a szocialista állam vagyonából a zavaros átmenet idején. Ha a szüleink ilyesmit csinálnak, az a minimum, hogy elítéljük.

 

Mi, keresztények nem házasodunk be az elnyomó állampárt ügynökeinek családjába.

 

Mi, keresztények a parlamentbe jutva nem ágálunk az iskolai hitoktatás ellen (ami még a szocializmusban is zavartalanul működött, azokban az években például, amelyeket Orbán Viktor a KISZ-ben töltött), majd egy későbbi kormányzati ciklusban nem tesszük kötelezővé, mert tudjuk, hogy állami kényszerrel még soha senkit nem sikerült hívővé tenni.

 

Mi, keresztények nem riogatunk „spirituális terrorral”, és nem íratunk cikket a pártlapba Cápalátogatás címmel, amikor II. János Pál pápa Magyarországra látogat.
Mi, keresztények, nem igénylünk magunknak politikusként kedvezményes árú lakást a Haris közben az önkormányzattól, nem újíttatjuk fel az önkormányzattal, majd nem adjuk el százszoros profittal piaci áron.

 

Mi, keresztények nem passzoljuk el egy banknak az eleve jogtalanul kapott pártszékházat, és nem folyatjuk a vételárát családi cégekbe.

 

Mi, keresztények nem veszünk négyzetméterenként egy zsák virágföld árán hatalmas szőlőbirtokokat Tokajban az államtól a miniszterelnökségünk idején, és nem szerzünk rá szőlőtelepítési állami támogatást.

 

Mi, keresztények nem arra használjuk a közhivatalt, hogy milliárdost csináljunk – közpénzen – a vejünkből, az öcsénkből, az apánkból, a szomszédunkból, meg abból a krónikus hazudozóból, aki szerint 2 millióan voltak a Kossuth téren.

 

Mi, keresztények nem üldözünk keresztény egyházakat azért, mert a vezetőik szóvá teszik a tolvajlásainkat.

 

Mi, keresztények nem barátkozunk a legsötétebb keresztényüldöző rezsimekkel, Kínától Törökországon át Azerbajdzsánig

 

Mi, keresztények nem tesszük kockára emberek ezreinek életét focimeccsek kedvéért.

 

Mi, keresztények nem teszünk utcára embereket; nem veszünk el gyerekeket a családjuktól csak azért, mert a családoknak nincs elég pénzük; és nem akadályozunk meg becsületes állampolgárokat abban, hogy árva gyerekeket fogadjanak örökbe, csak azért, mert hasonlóak a szexuális preferenciáik azon barátainkhoz, akikkel újraíratjuk az alkotmányt.

 

Mi, keresztények nem yachtozunk a közösből ellopott pénzen az Adrián prostituáltak és kokain társaságában, és nem is barátkozunk olyanokkal, akik ezt teszik.

 

Annak a vallásnak a hívei, amelyikhez tartozom, valahogy így gondolkodnak. De persze honnan tudhatná ezt Orbán Viktor?

 

 

 

szerző. Hargitai Miklós, újságíró és publicista.