Társasági beszélgetések, zsibbasztó kocsmai párbeszédek és csajozós dumák gyakori eleme amikor szóvá tesszük, hogy léteznek “azok”. Tudod! A gonosz gyíkemberek, akik megrontják, megtévesztik az embereket, akik hatalomból, pozícióból beszélve rakják egymásra a dollárkötegeket.
Ők az egyik nagy csoport. Rájuk mutogat az ember, amikor olyasmi jut eszébe, hogy ők azok, akik minden elrontanak, ők a rosszak, a métely, az emberiség alja, a nehézség, a probléma gyökere.
Aztán – ha a beszélgetés fonala engedi – jön a másik nagy csoport. Ahol szóba kerül, Gandhi, dr. King, vagy Teréz anya és az emberek mély meggyőződéssel néznek valahova önmagukba, hogy hát: vannak még jók, akik mindent feláldoztak, odaadtak, hogy másokon segíthessenek.
A jó és a rossz gigantikus harca olyan, mint valami hatalmas sportesemény, ahol az egyik oldalon ott állnak pénzzel, vagyonnal, és hatalommal a “rosszak”, míg a másik oldalon a bocskoros jók, kopott ruhában, fillér nélkül, emberi értékeik ragyogásában.
És van a harmadik csoport, ami ma a legnagyobb: A szurkolók!
És a szurkolók megosztottak, mert bizony remek dolog az autópályán hasítani egy benzintemetőben, vagy otthon üldögélni a klíma alatt, hideg italt szopogatva a bőséges vacsora után, miközben odakinn dübörög a forró valóság. Így a drukkerek – mi – papírforma szerint a rongyos csapatnak drukkolunk, majd mikor kilépünk a stadionból, előveszünk egy marék pénzt és beállunk menedzselni – finanszírozni – a rosszak világát.
Nem az életmódunkat kell feláldozni. Szimplán érteni kell, hogy a világ jelenlegi működése az általunk – elvekben – rossznak csúfolt emberek értékrendje alapján működik, akiket szavainkkal elítélünk, de tetteinkkel bátorítunk. Ezzel szemben a nemes és jóravaló emberek fürdenek szavaink áldásában, de nélkülözik tetteink erejét és támogatását.
Forrás: Juhász Zoli/https://civilkozigazgatas.hu/haromfele-ember-te-melyik-vagy/?fbclid=IwAR3YMicE0Gqx9ISPanCBrYsudgQPx1dEuDSQzGKhaerzq-mzs9YN_jNGslQ