Hiába, aki tud az tud!

Nagyjából három évtizede hallani, hogy az idegenszívű, nemzetellenes ballibek folyton-folyvást külföldi sajtóorgánumokhoz rohangásznak, bepanaszolni és bevádolni a nemzetéért, a keresztény erkölcsökért, az ország jólétéért és biztonságáért fáradhatatlanul küzdő és azért önzetlenül mindent megtevő Fidesz-KDNP földre szállt angyalait, ezzel is manifesztálva, hogy az ellenzék moslékkoalíciója Rákosi köpönyegéből előbújt rongy hazaárulók gyülevész hada.
Most, hogy kiderült, az újraválasztásáért küzdő Orbán népszerű választási szlogenjét Rákosi Mátyás közvetítésével egyenest Lenintől merítette, különös zamatot kap a hír, hogy egy bizonyos Veszprémy Bernát László nevű alak szedte a lábát és egészen a „The Times of Israel”-ig szaladt el egy kis viceházmesteri denunciáció céljából, feljelenteni Márki-Zay Pétert és rajta keresztül bemocskolni a teljes ellenzéket, ezeket a dühödt antiszemitákat, keretlegényeket, akik alkotmányozó elképzeléseikben egyenest a nürnbergi faji törvényeket készülnek rehabilitálni.
Ezek után elhibázott következtetés lenne a nagyszerű Veszprémy Bernát Lászlóban a különféle jól kitapintható és a különféle kevésbé jól kitapintható, de annál inkább sejthető érdekek mentén alattomos módon vamzerkodó alakot megpillantani. Sokkal inkább érdemes felfedezni benne a nemzeti érzület hevétől fűtött gigászt, a bajszos, mokány magyar legényt, aki a népek nagy csatájában elszánt mozdulattal rántja magával a mélybe nemzetének horgas orrú, pusztító ellenségét.

 

Szerző. Gábor György, filozófus.