Hogyan működnek az oltások?

Ágoston László írása

Az antitestet úgy képzeld el, mint mondjuk egy képzeletbeli autószerelő műhely sokezres villáskulcskészlet egyik darabját: nagyon hasonlítanak egymásra, de mégis pont annyira különböznek, hogy mindegyik csak egy bizonyos feladatra használható.

Ha nincsen meg a “megfelelő méretű villáskulcs”, a szervezetnek magának kell legyártania egyet, különben nem tud mit kezdeni a problémával.

Ha nincsen az adott kórokozó ellen megfelelő antitestje, bizony védtelen lesz.
A jó hír, hogy a legtöbb esetben a szervezet viszonylag hamar legyártja az adott vírus, baktérium vagy egyéb betolakodó elleni antitestet és pár nap gyengélkedés után megy az élet tovább.
Sőt! Védettségünk is kialakulhat, hiszen ha legközelebb találkozik ugyanezzel a kórokozóval, csak előveszi a sejtjei memóriájából a tervrajzot és hipp-hopp legyártja újra, mielőtt az annyit tudna mondani: “Pneumonoultramicroscopicsilicovolcanoconiosis” (ami a leghosszabb betegségnév a szótárban és egyébként semmi köze a fertőzésekhez).
A gond akkor van, ha ez valamiért mégsem sikerül neki, vagy a betolakodó ennél agresszívebb, és mielőtt elkészülne az új fegyver, már meg is ölt minket.
Mintha az előbb említett autószerelő műhelybe egy maffiózó hozná be a különleges gyártmányű kocsiját, és pisztolyt fogna a fejedhez, hogy megöl, ha egy órán belül nem javítod meg. Te mit tennél ebben az esetben?

Nyilván megpróbálnál előre felkészülni, próbálnád megszerezni az autó tervrajzát, egy-egy darabját és előre legyártani a megfelelő kulcsot, nem?
Hát pontosan ezt a célt szolgálják az oltások is: beadunk a szervezet műhelyébe egy próbadarabot, hogy elkészüljenek a szerszámmal, a fegyverrel, az antitesttel, mire éles lesz a helyzet.

Így nem eshet meg, hogy megöl minket a kórokozó mielőtt elkészülnénk a megöléséhez szükséges eszközzel, és rengeteg bevetésre kész eszközünk és “tervrajzunk lesz” Már felkészülten várjuk a támadást.
De hogyan lehet ezt elérni?
Egyszerű: megmutatjuk az immunrendszernek előre, hogy mivel kell majd szembenéznie. Legyengített kórokozókat vagy az élettelen kórokozók egyes részleteit fecskendezik belénk, hogy a szervezetünk megismerje azt, és megtanuljon védekezni ellene. Sőt, a legújabb oltásokban már nem is maguk a legyengített kórokozók vagy azok darabkái, alegységei vannak, hanem csak a vírusok tervrajta, ami alapján elkészülhetnek az antitestek.

Magát a vírust nem is tartalmazzák.

Mintha a testünk hadserege az ellenség félszemű, féllábú, félnótás hülye unokaöccsein gyakorlatozna az igazi csata előtt. Vagy mintha előre elküldenék a maffiózó kocsijának tervrajzait a szerelőműhelybe.