Horn Gábor: A héten meghirdetett részleges nyitással ismét emberi életeket sodor veszélybe a jelenlegi hatalom

A héten meghirdetett részleges nyitással ismét emberi életeket sodor veszélybe a jelenlegi hatalom

– véli az elemző. Horn Gábor mindezt felelőtlenségnek tartja, de nem lepte meg. Szerinte egyenesen következik mindabból, ami a járvány kitörése óta eltelt egy évben a hazai politikában történt. És az sem mellékes, hogy jövőre újra választások lesznek.

 

Változatlanul súlyos a járványhelyzet, még a kormányhoz közelálló egészségügy szakemberek, orvosok, virológusok is azt mondják, korai a nyitás. A korlátozások enyhítése végtelenül felelőtlen magatartás. Így értékelte a hét közepén történteket Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője. Orbán Viktor ugyanis tartotta magát ahhoz, amit önmagának és az országnak korábban kijelölt. Miután – szavai szerint – „2,5 millió honfitársunk beoltva”, közölte, kezdődhet a fokozatos újranyitás. Jelképesnek is tekinthető, hogy eközben soha annyi halálos áldozatról nem adtak hírt, mint éppen az enyhítés bejelentésekor. Ezt az adatot ugyan a tiszti főorvos megpróbálta kisebbíteni, de nem sok sikerrel. Müller Cecília azt állította, hogy az elhunytak magas száma – 311 fő – „adattorlódás miatt jelent meg a statisztikában. Az egészségügyi szolgáltatók a húsvéti ünnepek alatt nem mindig tudtak pontos adatokat jelenteni”, és szerinte így korrigáltak.

Hiába figyelmeztetett a miniszterelnök, hogy még érvényesek a járványügyi intézkedések és hiába kérte ezek betartását, a lényeg mégiscsak a győzelem, amelyet a vírus elleni háborúban propagálni lehetett. Ez azonban Horn Gábor szerint felelőtlenség, sőt gazemberség, hiszen emberi életeket sodornak veszélybe, amikor a politikai és a gazdasági élet vélt előnyeit remélve, nem viszik végig a korlátozásokat. A politológus emlékeztetett rá, a járvány kezelésében már legalább háromszor súlyos hibát követtek el. Először tavaly augusztusban, amikor Orbán Viktor úgy vélte, még gyorsan el lehet szaladni az Adriához, pedig mindenki tudta, hogy súlyos időszak következik, többek között azért, mert azok, akik egyáltalán megtehették, az Adriához szaladgáltak. Késve jelentettek be szigorításokat novemberben is, az idén februárban pedig mindez megismétlődött. Elindították a nemzeti konzultációnak nevezett csúfos propaganda-eszközt – fecsegjünk a nyitásról jelszóval –, miközben már elkezdődött a járvány harmadik hullámának tombolása.


Csak abban bízhatunk, hogy a miniszterelnök többet tud, mint mi – fogalmazott az elemző. Meglehet, neki vannak olyan információi, amiket a közvélemény és a szakma sem tud. Ez önmagában is abszurdum. hiszen ha így van, azt az egész magyar társadalomnak joga lenne megtudni. Félő azonban, hogy épp úgy nincsenek titkos információi, ahogy a senki által nem látott oltási terv megléte is megkérdőjelezhető. Az nem tagadható, hogy Orbán jól lépett, amikor beengedte Magyarországra az orosz és a kínai vakcinát. Jobb lett volna persze, ha mindezt az Európai Unióval egyeztetve tette volna meg, de a magyar kormányfő nem erről híres. Viszont ezzel elérte, hogy Magyarország oltásügyben sokkal jobban áll, mint a környező államok, vagy akár az Európai Unió. Ugyanakkor viszont sokkal rosszabb a helyzet a halálozási adatokban, a fertőzés terjedésében és az is tény, hogy elképesztő állapotok uralkodnak a magyar kórházakban. Ausztriában éppen most döntöttek a szigorításokról, miközben naponta 20-30 ember hal meg. A vele nagyjából egyforma méretű Magyarországon eközben az enyhítésről beszélnek 200-300 közötti halálozási szám közepette – idézte fel Horn Gábor.

Orbán Viktor nemcsak a hazai, hanem az európai politikának is az a személyisége, aki önfejűen megy a saját elképzelései után. Gyakran a valóság sem érdekli – folytatta a Republikon Intézet vezetője. Elvakítja, hogy az oltási csatát megnyerheti a keleti támogatással, és közben nem érdekli, milyen háborúkat veszít el a másik oldalon. Csak arra figyel, ha oltásügyben jobbak vagyunk, akkor a gazdaság hamarabb helyreállítható, de nem foglalkozik azzal, hogy ennek mi az ára. Márpedig sok ezer ember veszti életét, amiért a magyar egészségügy nem bírja a nyomást. Horn Gábor szerint kérdéses, hogy a miniszterelnök tudatosan játszik-e arra, hogy neki mindegy.

Az elemző példaképpen említette, hogy a hetvenes években, amikor ő katona volt, minden hadgyakorlaton számítottak rá, lesz néhány halott. Ezt természetes veszteségnek tartották. Feltehetően Orbán is rosszul alszik amiatt, amit a magyar egészségügyben lát, csak ő mindezt a dolgok természetes következményének tartja. Úgy véli, ez van, úgysem tudunk rajta segíteni, akkor nézzük a másik oldalt. A végelszámolásnál – ami a jövő évi parlamenti választást jelenti – ez még jól jöhet a Fidesznek. Erre utal, hogy a népszerűségi adatokból az látszik, az a mintegy két és fél millió ember, aki a Fideszre szavaz, tántoríthatatlanul hisz a miniszterelnöknek. Bár napjainkban már nincs olyan magyar család, ahol ne lennének áldozatok – akár azért, mert a szűkebb vagy a tágabb környezetükben valaki beteg lett, esetleg meghalt, akár azért, mert elvesztették a munkájukat, a megélhetésüket – a fideszes szavazótömb, akikhez a kormányfő folyamatosan beszél, láthatóan kitart, nem őt tekinti hibásnak. Nem véletlenül indították az újabb kampányt, amelyben a baloldal oltásellenességét igyekeznek bizonygatni, ezt tartják most hatékonynak. Csakhogy itt már nemzeti összefogás jött létre Orbánnal szemben és ebben nemcsak a baloldal van benne, hanem a jobboldal épp úgy, mint a középen álló liberálisok, valamint a zöld mozgalmak.

Horn Gábor végül megemlített még egy fontos szempontot. Mint mondta, nemcsak a demokrácia beteg, hanem a magyar társadalom egészségi állapota is nagyon rossz. Elhízott, dohányzó, sokat ivó, egészségét nem karbantartó egyedek összessége a nemzet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy rosszak a járványügyi adatok. Ebben a helyzetben a miniszterelnöknek inkább szigorúbb intézkedéseket kellene hoznia, szigorúbbakat, mint a környező országokban. Ám Orbán egyértelműen a 2022-es választásokra készül és úgy véli, ha már a baj elkerülhetetlen, akkor legalább ő és csapata jöjjön ki jobban a történetből – mondta a politológus.