Hülyének lenni jó, hülyének lenni felemelő.

0

Hülyének lenni jó, hülyének lenni felemelő. Csak átadja magát az ember a hazaffyas jelszavakkal nyakon öntött, válogatott ostobaságoknak, gyalázatos csúsztatásoknak, otromba hazugságoknak, gyermeteg történelemhamisítási kísérleteknek, máris jó, máris felemelő hülyének lenni. Erősebben dobog a szív, gyorsabban ver a pulzus, gyöngyözik a homlok: közösen lehet rettegni (a nem létező migránsáradattól), közösen lehet szitkozódva szidalmazni (mindenkit, aki más véleményen van, de mindenekelőtt a haza megmentője által kijelölt felelősöket: Sorost, Gyurcsányt, a komcsikat, a libsiket, az általuk mozgatott EU-politikusokat és ENSZ-beli bábukat, a szegény keresztények üldözőit, no meg egyre inkább „nekibátorodva” a zsidókat és a cigányokat).
Szabadon, nagyot lélegezve lehet gyűlölni mindenkit, akire a klónhad éppen rámutat. Lehet, sőt kell, fenyegetőzni, izmozni, haragudni az egész világra – nehogy már hagyjuk, hogy lenyomják Krahácsot!…
Hülyének lenni jó. Addig sem kell meglátni, hogy mennyivel több ember nyomorog, mint mondjuk tíz éve, nem kell tudomásul venni, hogy aki beteg, az jobban teszi, ha otthon próbál meggyógyulni, mintha kórházba menne, és ne adj’ Isten, hogy sürgős beavatkozásra legyen szüksége valakinek, mert ha nem elég vastag a pénztárcája – márpedig millióknak lapos! -, jó eséllyel előbb jön érte a kaszás, mint a hír, hogy sorra került.
Hülyének lenni felemelő, hiszen akkor nem kezd el gondolkodni az ember azon, hogyan lett az oroszok bátor kikergetőjéből (…) az oroszok élenjáró, EU-bomlasztó szövetségese és hogyan fordulhat elő, hogy mindaz, ami miatt az ország polgárai örömmel döntöttek az EU-csatlakozás mellett, az mára a kormányzati kommunikációban a visszájára fordult és a Nyugat helyett újra a Kelet lett a követésre méltó etalon. Hogy már nem érdekünk a vágyva vágyott, Magyarországot (is) erősítő európai integráció, éppen ellenkezőleg, a nemzetállamok elsőbbségét hangsúlyozzuk, magyarán elvárjuk, hogy a „többiek” finanszírozzák az elképzeléseinket, de abba még véletlenül se merészeljenek beleszólni, mire és miként használjuk fel: az ő pénzüket.
Hülyének lenni jó, elvégre akkor minden felfűzhető a keresztény- és magyar érdek nemzetiszínű szalagjára és lesöpörhető minden, aminek azon nincs helye. Nem kell foglalkozni az egyre gyorsabban épülő új kasztrendszerrel, azzal, hogy milliókat zárnak el a tanulástól és a boldogulástól. Jogosnak, sőt megérdemeltnek látjuk, hogy a miniszterelnök családtagjai, no meg szűk „baráti” köre hihetetlen mértékben és sebességgel gazdagodik. Eszünkbe sem jut kételkedni abban, hogy egy közepes gázszerelő egyik napról a másikra mindennek az irányításához a legnagyobb profiként érthet – a mezőgazdaságtól a vendéglátáson, az építőiparon és az idegenforgalmon át a médiáig és persze a bankokig. Nem zavar bennünket az, hogy mindenkitől megvonták az ellentmondás és a kritika jogát, elvégre mi, ugyebár, egyetértünk mindennel. Nem bosszant fel, hogy megmondják, mit illik olvasnunk és mit nem, melyik színdarab tetszhet és melyiket kerüljük el, ahogy az sem irritál, hogy az állam mindenbe beleszól, minden lépésünket irányítani akarja – elvégre hisszük, hogy értünk teszi. Különben is: olyan jó sodródni és nem gondolkodni, a következményektől sem tartani, hiszen megvan a mi védelmezőnk! Így aztán nem vesszük észre azt sem, hogy bennünket ugyan egyelőre még nem nyom agyon, de a nyakunkra telepedett, rajtunk is élősködik ez a mi támogatásunkkal óriássá nőtt törpehad, amelynek annyit sem ér az életünk, annyira sem fontos a sorsunk, a boldogulásunk, mint egy új csodaterepjáró, egy kényelmes-gyors jacht, egy naponta növekvő méretű új ház vagy éppen egy szürke helikopter, a meccsekről már nem is beszélve.
Hülyének lenni felemelő, hiszen mindig történik valami (hülyéknek) örömtelien szívet dobogtató: átadnak egy új stadiont, elnyerjük egy újabb világverseny rendezési jogát – és, ha már egyszer hülyék vagyunk, nem halljuk meg az irreális drágulásukról szóló „ellenséges” vádaskodásokat, így aztán nem tekintjük ugyanazon egyenlet két oldalának a gyorsuló pénzromlást, az egyre nehezebb megélhetést, illetve a szavakban értünk, a magyarság érdekeiért dolgozók világcsúcsokat döngető anyagi gyarapodását.
Hülyének lenni jó, hülyének lenni felemelő. Elvégre miért is kellene észrevennünk, hogy ami itt van, az már egyre inkább fasizmus és diktatúra, meg különben is: éppen ideje lenne revánsot venni. Mindenért. Az elveszített országrészekért és háborúkért, a magánéletünk kudarcaiért, a zsidók világuralmi törekvéseinek következményeiért, a rajtunk élősködő cigányok bennünket zavaró hangosságáért, a magyarok és a keresztények elnyomásáért és azért, mert nem kapjuk meg a világtól azt, ami pedig megillet bennünket, ami járna nekünk.
Hülyének lenni jó – ameddig elhisszük, hogy értünk történnek a dolgok, a mi érdekünket szolgálja még az ő gyarapodásuk is, amelyet egyre kevésbé rejtenek paravánok mögé. Ameddig a mellünket verve, nagy magyarkodva csakis magunkra gondolunk és alkalmi szövetségekben hiszünk, amíg úgy gondoljuk, hogy a cél szentesíti az eszközt és hogy az a cél a mi célunk, tehát nem vesszük észre, hogy valójában csakis az övéké. Ameddig nem döbbenünk rá arra, hogy mi magunk vagyunk az eszköz a kezükben.
Hülyének lenni jó, hülyének lenni felemelő. Egészen addig, ameddig nem tudatosul bennünk, hogy mekkora marhák vagyunk!

Peter Tölgyes·2019. szeptember 21., szombat