HVG – A “MEGBÍZHATÓ” HÍRFORRÁS Amikor a hetilap munkatársai az utcán egymásnak estek

0

Bár a Heti Világgazdaság (HVG) 1988-ban még ideológiai kötöttségekkel kezdte el működését Lipovecz Iván főszerkesztővel az élén, napjainkra a megbízható hírforrás szinonimája lett… Az átkos évek után 1989-re datálódik a HVG Kiadói Rt. megalapítása is, természetesen a korábbi munkatársak megtartásával. 1994-ben a szerkesztőség és a cég munkatársai felvásárolták a cég részvényeit, lényegében a HVG tulajdonosaivá váltak. A rendszerváltás után rengeteg új lap jelent meg a magyar sajtópiacon, szabadabb, nyíltabb, kritikusabb lett a hangvétel, mint korábban, a HVG pedig élt a történelem adta lehetőséggel, és kihasználta azt az előnyét, hogy – sok más újságtól eltérően – „nem kellett váltania, nem kellett szembe fordulnia korábbi önmagával”. A HVG azért tudta megőrizni a népszerűségét, mert a rendszerváltás alatt és után ugyanolyan „objektív tudott maradni”, mint amilyen a rendszerváltozás előtt volt. (Legalább is ezt hirdették!) – A HVG példányszámát tekintve ebben az időben érte el tetőpontját. 1989-ben 175 ezer példánnyal büszkélkedhetett. Ekkor a bevételek 55%-át a hirdetések fedezték, és a lap presztízsét talán azzal írhatjuk le a legrövidebben, hogy egy-egy hirdetés el-helyezéséért ekkortájt 2-3 hónapig kellett várni. A HVG sikerének igazi garanciája az volt, hogy hétről hétre beváltotta olvasóinak tett ígéretét, miszerint objektíven és közérthetően számol be a fontos eseményekről. A HVG megőrizve formáját, igyekezett „fejlődni a korral”, és az olvasói, valamint a hirdetői igényeknek is megfelelni.
*
A HVG 1996-ban az elsők között jelent meg az interneten a HVG Online verziójának elindítása az időközben az Egyesült Államokat és a Világbankot „megjárt”, egykori alapító-főszerkesztő, Vince Mátyás nevéhez fűződik. Az internetezők száma ekkor még igencsak alacsony volt Magyarországon, ennek megfelelően a HVG online verziójának is alig pár száz fős volt a heti látogatószáma.
*

Tíz éven át külföldi tulajdonban
HVG, a hamis hírgyártók műhelye?

2003-ban a német Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ, később Funke) többségi tulajdont szerzett a HVG Kiadó Rt-ben. A WAZ tulajdonszerzése ellenére megmaradt az eredeti menedzsment, és a lap is megőrizte szerkesztőségi függetlenségét. A 2008 végén, a Gyurcsány-kormány idején, kirobbant gazdasági világválság teljesen felforgatta a hazai hirdetési piacot, aminek drámai hatása volt a hazai médiavállalkozások így a HVG hirdetési bevételeire is, miközben a lapeladásokból származó bevétel is egyre csökkent. Mindeközben ugrásszerűen bővülni kezdett a hvg.hu látogatószáma. A HVG online híreit 2004-ben még alig 10 ezer, 2006-ban már több mint 100 ezer, 2013-ban pedig már csaknem 600 ezer fő olvasta hetente. – Napjaink olvasói már alig-alig emlékezhetnek azokra az évekre, mikor Lipovecz Iván főszerkesztő és Dobszay János újságíró Nehéz-Possony József sztárügyvéd kíséretében egy magyarországi bíróság előtt állt a hírközlési törvények és a magyarországi sajtótörvények megszegése miatt. A HVG szerkesztősége és kiadóhivatala kb. negyed óra alatt pert vesztett Szemenyei-Kiss Tamás újságíróval szemben, aki a HVG titkos és tiltott hangrögzítése és hamis hírgyártás kísérlete miatt fordult a Budai Kerületi Bírósághoz az addigra már igen tekintélyessé lett hetilap ellen.
*
Úgy 1998-at írtunk, mikor a HVG munkatársa kollegiális, szakmai ügyben – telefonhívását magánbeszélgetésnek minősítve hívta fel, az amerikai-kanadai magyar nyelvű újságok budapesti tudósítóját, Szemenyei-Kiss Tamást. A beszélgetésük közben – mintha csak véletlenül szóba került volna az akkor már igen komoly hungarista szervezkedés – arra terelte az eredeti témájától igencsak eltérő kérdéseit, hogy a felhívott kollégájának mi a véleménye egy-egy (de mindinkább szaporodó számú) szélsőjobboldali személyről. – Beszélgetésük kb. húsz percig tartott, a szinte barátinak tűnő eszmecsere végén visszatért az eredeti témához, a felhívott zsurnalisztának jó munkát kívánva búcsúzott el, engedélyt kérve még arra is, hogy esetleg később, az elkövetkező napokban, hónapokban felhívhassa, ha valamilyen – Szemenyei kutatási területére tartozó – ügyben a segítségére lehet…
*

Három tekintélyes úr a Fő utcai bíróságon
Mire kell vigyázni, ha valaki telefonbeszélgetést folytat?

A hét végén a hetilap nyomtatott verziójában napvilágot látott egy igen komoly híranyag, melyben a HVG szerkesztősége Dobszay János aláírásával olyan anyagot közölt, melyben „Szemenyei-Kiss Tamás amerikai-kanadai tudósító megkereste a szerkesztőséget azzal, hogy véleményezze a hazai hungarista szerveződéseket, és azok vezető személyiségeit”. – A cikkhez, amint az később a bíróság előtt kiderült titkos hangrögzítést (magnetofont) használtak, melyről előzetesen nem tájékoztatták a felhívott újságírót…, aki természetesen soha semmilyen kapcsolatban sem állt a HVG munkatársaival. A közölt híranyagot, is mint „fontos hírforrás” hivatkozással tüntette fel a szerkesztőség illetve a cikk szerzője. – Az újságcikk megjelenését követően (mert Dobszay „kolléga” éppen soha nem tartózkodott a szerkesztőségben) igen hamar per követte, így Lipovecz Iván és Dobszay János újságírók a vádlottak padjára kerültek. – A sztárügyvéd, Nehéz-Possony József ugyan azt fejtegette, hogy „a telefonon felhívott személynek tudnia kellett volna a hangrögzítésről…”, de bírói kérdésre – mármint, hogy erről tájékoztatták-e a felhívott személyt? – az ügyvéd „nem tudom”-mal felelt.
*
Érdekes pillanata volt a budai Fő utcai tárgyalásnak az, amikor a főszerkesztő a hangfelvétel gépelt példányának a benyújtásakor egy mozdulattal el akarta venni a magnókazettát a bíró asztaláról, melyet a bíró fizikailag (kézrátétellel) akadályozott meg. Rövid szünet következett, majd a bíróság elmarasztaló ítéletet hirdetett, továbbá kötelezte a hetilapot arra, hogy helyreigazítás keretén belül közölje a bíróságon elhangzottakat. – Percekkel később a magas vérnyomással küszködő sztárügyvéd, a főszerkesztő és az akkor divatos, felkapott újságíró a Fő utcai bíróság előtt hangosan egymást szidva, hibáztatva szórakoztatta az arra járó embereket. Nem akármilyen látványban volt részük. (Megjegyzem: Nehéz-Possony dr. védencei még így is jobban jártak, mint a sztárügyvéd egyik korábbi ügyfele a hírhedt Grősz-perben: akkor, 1963. július 31-én, dr. Héveyt, a IV. rendű vádlottat a Fő utcai bíróság épületkomplexumában kivégezték.
*

©Kollár Erzsébet, 2019.
Szemenyei-Kiss Tamás irattári anyagai felhasználásával
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár