Ideje lenne egy nyilvános gyónásnak.

A kettős mérce árnyékában először is tisztázzunk már valamit! A valláshoz vagy a politikai nézethez pont semmi köze nincs sem Orbán Viktornak, sem senki másnak. Magánügy. A kormány feladata nem az, hogy szabályozza az emberek legbelsőbb magánügyeit, hanem egy általános érvényű, mindenki számára elfogadható gazdasági, szociális, jogi és törvényi keretet kell létrehoznia, amin belül az egyén szabadsága biztosított, az ország működése optimális, vagy törekszik az optimálisra.
De ha már ilyen nagyon vallásos lett pártunk és kormányunk, talán ideje lenne egy nyilvános gyónásnak.
Én például roppant kíváncsi vagyok arra, a “ne lopj” elve hogyan fér össze a magánnyugdíjak elrablásával. Miért kerültek magánkézbe a közvagyonok? Miből lesz nyugdíj a következő években? Ki és hol fogja tudni azt megtermelni? Mert a közmunka nem sok bevételt hoz, a munkanélküliek is keveset tudnak berakni a közösbe, a külföldre menekültek fizetésének megsarcolására még nem született működő megoldás, a hajléktalanok pedig legfeljebb annyival járulhatnak hozzá az államkassza feltöltéséhez, hogy megfagynak télen. Egy idő után semennyi hazugság sem lesz képes eltakarni a valóságot. Ha a rendőrök, TEK-esek nem kapnak fizetést, akkor is bevethetőek lesznek a hatalom érdekében? Ha nem jön a nyugdíj, akkor is lesz olyan, aki a békéért menetel? Ha nincs fizetés, a NAV dolgozói akkor sem fogják megkérdezni mondjuk Szíjjártó Pétert, hogyan sikerült ilyen ügyesen spórolni? Vagy a kedves szülőket, hogy szíveskedjenek már elmondani, miből kölcsönöztek annyi pénzt ennek a gyereknek? Mert egy vizsgálat során szokás érdeklődni a pénz eredetéről. Nekem vagy a szomszédomnak tudni kell igazolni a vagyon forrását. Ebből gondolom, ez a politikusokra is igaz. Mi lesz, ha esetleg egyszer megvilágosodunk, hogy nem az egyik, vagy a másik pártnak a híveivel van a baj? Esetleg rájövünk, nem számít, ki milyen vallású, van-e számára szimpatikus párt, szereti-e a focit, házasságban él-e, mit gondol a politikáról. Fontosabb, hogy működő gazdaság, egészségügy, oktatás legyen. Csökkenjen a szegények száma, ne éhezzen senki. Legyenek munkahelyek, ha vállalkozni akar valaki, azt meg tudja tenni, ne gátolja ebben ezernyi idióta szabály. Csak annyi, amennyi más, működő gazdaságban normális.
Ha egyszer rájövünk, hogy nem kell háborúzni, mert béke van, aki kritizál, nem feltétlenül ellenség, a képviselőnknek minket kell képviselnie, nem pedig önmagát és a miniszterek elnökét, a közszolgák értünk vannak és számon lehet kérni a működésüket, ha teszünk az összes pártra és normális országban, normális életet akarunk élni, akkor talán mozdulni fog valami. Addig marad, ami most van. Nyomorgó tömegek, harcoló fanatikusok, élősködő vezetők, tragikus árfolyam, pártkatonák minden poszton és egymással huzakodó pártok. Döglődő ország Európa közepén. Igaza lehet Orbánnak. Itt már csak a hit segíthet. És ne felejtsük el, hogy a gyakorlatban már sikerült tízmillió embert lemészárolni a kereszt árnyékában.