Orbán Viktor beszéde március 15-én természetesen nem az emlékezésről, hanem a választásokról szólt: megállás nélkül fényezte magát, s képes beszéddel előadta szokásosan homályos összeesküvés-elméleteit, amelyek főhőse csakis önmaga, a magyarok szilárd vezérlőcsillaga lehetett.
Nézzünk pár vakítást, amit előadott híveinek a miniszterelnök (az alábbi szövegeket ebből a Telex közvetítéséből vettük):
“15 millióan vagyunk a világban, nálunk hatalmasabb országok látókörében élünk. De ez nem ok a félelemere és az önfeladásra. Az oroszlánt nem lehet lebirkózni, de lehet homokot szórni a szemébe. A medve szkanderban remekel, de lehet karikát rakni az orrába. A leleményesség a fontos.”
Orbánnak muszáj volt kijönni valami magyarázattal Putyin barátságára, ezt a narratívát találták ki rá a propaganda minisztériumban: Viktor bizony az orránál fogva vezette Putyint, mert ő aztán maga a megtestesült magyar lelemény! Bölcs és rafinált vezető, egy igazi pozitív mesehős.
“Közép-Európa csak egy sakktábla a világ nagyhatalmai számára. Ha céljaik úgy kívánják, és nem vagyunk erősek, akkor fel is áldoznak minket. Vannak országok, amelyek háborúval akarják elérni céljaikat, de mi tudjuk, hogy az a legjobb háború, amit sikerül elkerülni.”
Az önfényezésen túl súlyos dolgot sugallt híveinek Orbán: tételesen azt, hogy a NATO nem fog megvédeni minket. Ezzel a magyar társadalomi konszenzus utolsó megmaradt bástyáját támadta meg, ugyanis 1997. november 16-án arra a kérdésre szavazott igennel a magyarok 85%-a, hogy “Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?” Ez az eredmény pedig valós egyetértést takart a magyarság körében: fel sem merült az elmúlt 25 éveben, hogy jó-e nekünk a NATO. Most ez is lebegtetés és megkérdőjelezés tárgyává vált.
Orbán céljait szolgáló húzás ez minden szempontból: a társadalom mindennemű egyetértésének megszüntetése, a feszültségszításból és félelemből származó politikai haszon régóta a módszertani palettán van.
„Ezért nem fogunk katonát vagy fegyvert küldeni Ukrajnába”, mondta Orbán, aki szerint a baloldal elvesztette a józan eszét és holdkórosan beletámolyogna egy véres háborúba, de a kormány ezt nem hagyja. „Mi magyarok jól tudjuk, kik szokták bezsebelni az efféle háborúk hasznait” – mondta sejtelmesen a miniszterelnök.
S ha már manipulatív hazugságcunami, természetesen többször emlegette Viktor azt az őskamut, hogy az ellenfelei bevinnék a nemzetet a háborúba. Ez várható is volt, viszont ez a “tudjuk kik” karakteres zsidózás most jött hozzá az összesküvés-elmélethez.
Orbán Viktor miniszterelnök szavai a XX. századi történelem mélységes bugyrainak kapuját nyitogatták. Sajnos nem először, de miniszterelnökként utoljára.