Itt a világvége, vagy rendelhetünk még egy kört? :)

Kicsit összetetten fogok fogalmazni.

Ha nem szeretsz olvasni nehéz lesz.

Ha gondolkodni sem szeretsz neki se állj!

Az alábbiakban rondán (is) beszélek. +18 És olyasmiről is dumálok, ami miatt vélhetően felfeszegeted a bárszekrényt. Olyan lesz ez, mint amikor leülsz a haverokkal, betoltok egy kocsiderék piát és jön a nagy világmegváltó beszélgetés. Politika, gazdaság, tudomány, űrlények.

Na csapjunk bele! (már most mondom, alig fogjátok megosztani!)

Itt a világvége?

Túrót. Ez szimpla gazdasági újrarendeződés. Mint amikor a szavannán egy erősebb aszály után csak a legerősebbek maradnak fenn. A többiből meg oroszlánszar lesz.

Akkor mi folyik itt?

Amit látsz a modern kor reklám, azaz marketing, azaz információértékelési modelljének totális bukása. Mióta a médiaidő pénzzé vált, azaz van reklám, a nézettség/olvasottság lett a legfontosabb. Az Internet korában a kattintás jelenti a legnagyobb nézettséget, azaz a legnagyobb pénzt. Ha egy hírt sokan néznek meg, az sok pénzt hoz.

Tudnod kell, hogy alapszabály a médiában:

“a rossz hír, az jó hír”.

Azaz minél nagyobb a katasztrófa, minél harsányabb a hír, minél több a halott, a veszteség, a kár, annál nagyobb a nézettség és annál nagyobb a bevétel.

A Koronavírus médiaüzlet. Kolosszális pénz, kolosszális bevétel az információs platformoknak. A rommá hájpolt esetek, a halottak, a durva és félelmet keltő jelzők olyan erősek lettek, hogy a világ egy ponton túl úgy értékelte, hogy EZ a vírus, egy OLYAN vírus.

Pedig ha jobban megnézed az alábbi táblázatot, rájöhetsz, hogy valami nem kerek.

Persze a média nem fog komoly és értékelhető szakdolgozatokat közölni arról, hogy mennyien vágták fel az ereiket hosszában a kilátástalanság miatt, hányan ugrottak szaltót Suzukival egy hídról, és arról sem szól a fáma, hogy mennyien köhögik fel két évtized bagózás után a tüdejüket. Van ugyanis egyfajta zsiványbecsület, amit senki, sehol nem írt alá, de azért betart. Nem basznak ki egymással a pénzből élő mogulok. Az alkoholban utazók nem tolják fel a nyugtatógyártókat a népeknél, mint a kúpot, és a közlekedési balesetekről is csak szőrmentén beszélnek, mert ha kiderülne, hogy mennyien kozmálnak oda az aszfalton, sokakban felötlene, hogy nemhogy kocsira, de görkorcsolyára se kéne szállni.

De akkor most ez csak egy álhír?

Nem! A koronavírus valóban létezik, valóban sokan elkapják, valóban halnak bele emberek, és valóban szükséges lett volna ezt lényegesen komplexebben, korrektebben és ésszerűbben kezelni.

Csak ugye az a fránya kattintás.

A szabad sajtó, és a vélemény szabadsága nem ugyan az a kategória.

A felelősség nem ugyan arra a szabályrendszerre épül.

És itt jön be a politikai értékrendek problémája.

a baloldali – liberális értékrend azt mondja, “hogy bármit szabad, amit a törvény nem tilt.”

A jobboldali – konzervatív értékrend meg azt mondja, “hogy majd én megmondom a törvény által, hogy mit jelent ez a szabadság!”

Ez minimális, de jól körülhatárolt differencia, ami amúgy egy grammot sem segít az ilyen ügyekben, de rámutat, hogy a politika nem tud és talán nem is akar szabályozni olyan ügyeket, amik – végeredményben – a politikát szolgálják.

Lássuk be, van amit nem lehet törvényekkel szabályozni.

A pénzéhség nem szabályozható. A haszonvágy sem. Az egyéni felelősség meg pláne nem. Retorziók alkalmazása lehetséges, de utólag megbüntetni valakit, mert láncfűrésszel “legallyazta” a hűtlen feleségét, nem feltétlen célravezető modell. Tele a világ börtönökkel, és tele a világ teljesen vállalhatatlan alakokkal.

A törvény olyan szabályrendszer, ami ajánlásokkal él. Magyarán a törvény be nem tartása miatt – esetleg – nézeteltéréseid lehetnek a jogalkotóval.

…már ha nincs elég pénzed, hogy a rendszer sajátos hibáit kiküszöböld.

Pénzen vehetsz sok mindent. Ha van arcod hozzá, akár emberéletet is. A pénz nem túl válogatós, ahhoz megy, annál “éldegél”, ahol tud szaporodni. A pénznek teljesen mindegy, hogy olaj, fegyver, vagy drog az élőhelye. Ha van olyan kretén aki gyerekek szerveit akarja eladni és van aki ezért pénzt is ad, akkor a pénz köszöni, de jól elvan. /Gyerekek halnak meg így ma a nagyvilágban, de a nagyvilág és a nép (igen te meg én) erre nagyban tesz, mert ugye ez nyilván csak a filmekben létezik és a valóságban mindenki mentolos cukorka szagút szarik./

Visszatérve a témához.

Ha valaki könnyen pénzhez juthat egy olyan hír közlésével, ami hitelesnek látszik, vagy hihető és ezt semmi sem szankcionálja, akkor szabad a pálya. Ezen gazdagodnak az amerikai prédikátorok épp úgy, mint a modern, kormányzati és/vagy kereskedelmi média.

Ezt úgy nevezik:

Néphülyítés

És igen! Te vagy a nép. Meg én. Azaz mi! Isten hozott a klubban.

Persze! Szar a rendszer!

A rendszer nem azért szar, mert rossz a politika, rossz a törvénykezés, vagy rossz a média.

Alapvetően a dolog arról szól, hogy minden amire van vevő, az voltaképp eladó. Ha te az interneten halálfélelmet akarsz beszerezni, vannak erre szakosodott szolgáltatók. Ha csak szimplán beéred azzal, hogy szívlapáttal adagolják neked a faszságot, akkor általában elég bármelyik állami csatornát – és újabban egyre több kereskedelmi csatornát is megnézned. (Például egy ideje a Discovery-n is olyan műsorok mennek, hogy szeretném baltával eligazítani a műsortervezők és a producerek arcát.)

Akkor a média a hibás?

Mondd baszki! Minek tépem én itt a szám? Mondom, hogy ha van fogyasztó, azaz van aki megveszi a bóvlit, akkor lesz eladó áru is. Magyarán nem az a hülye aki eladja neked a pólót, amire az van írva: “BALEK”, hanem te, aki ezt megveszed, felveszed, majd értetlenkedve felteszed a kérdést: “Csak tudnám mi került ebben tizennyolcezerbe?”

Most akkor mi fog történni?

Mi fog történni veled az emberrel?
Mi fog történni a médiával?
Mi fog történni a világgazdasággal?

Tudod a történet innen csap át űroperett szintű okfejtésbe, mert alapvetően két forgatókönyv létezik, és mindkét forgatókönyvben vannak alternatív útvonalak.

Ugye az egyik forgatókönyv szerint jön a:
BUKÁS. Ami vagy azt jelenti, hogy a világgazdaság összeomlik és egymilliárd ember elindul kaját keresni és beüt a MAD MAX korszak, vagy a VÍRUS kinyír akit csak tud és emiatt aztán megint jönnek a bőrnacis punkok, hogy megegyenek. (Lássuk be mindkét alternatíva olyan, mint szopóálarcban pók-focizni.)

A másik forgatókönyv szerint jön a:
MEGOLDÁS. Ami vagy azt jelenti, hogy a jelen rendszer folytatódik, és továbbra is a tőzsde, a hit alapú gazdaság, a rajzolt és hazudott teljesítmények, valamint az ellenőrizhetetlen politikai és gazdasági összefonódások uralják a világot, csak lesz némi átrendeződés. A másik opció, hogy a társadalom feltekint az égre és azt mondja, hogy lófaszt azok seggébe akik itt mindent szétbasztak és eljön egy új, modern, tudás alapú társadalmi norma, ahol nem szociopata katonák, nárcisztikus politikusok, farizeus papok és elvtelen bankárok vezetik a világot, hanem tudósok, kutatók, mérnökök, meg az a fura érzelmi attitűd, amit mára erősen alul értékel mindenki: A szeretet.

Igen tudom. Banális. Nem is tudom miért érzem azt, hogy nyernék, ha egy tonna tízezresbe fogadnék, hogy semmi sem fog megváltozni?

És akkor, most hogyan tovább?

Nos. Tételezzük fel, hogy nem akarunk bőrruhában ugrálni a sivatag közepén arra várva, hogy melyikünk végzi aznap a tányéron. Tehát feláll a társadalom és nem lesz apokalipszis. (Ha mégis, én mosom kezeim és keresek valami jópofa pápua receptkönyvet és aki rám-kopogtat abból lesz aznap a vacsora.)

Szóval (szerintem) MARAD MINDEN A RÉGIBEN.

Az a véleményem, hogy a társadalom csökött idióták média-vezérelt csordája marad és abban a reményben, hogy holnap is vehet tömegtermékeket, tovább szennyezheti a környezetet, büntetlen kinyírhatja a természetet és bármikor fejbe baszhat egy védtelen élőlényt (embertől a kutyákon át a bálnákig) májustól szépen tovább mérgezzük egymást és a világot. Magyarország marad az a csicska, hazudott, fatalista közhely, ami eddig volt. Szopogathatjuk a politikusok golyóit, akik majd a médiával kart, karba öltve elhitetik, hogy ŐK oldották meg a válságot, és gyakorlatilag pont ugyan olyan lesz az életünk, mint 2019 novemberében. Egy monstre és tragikusan előadott seggbekúrás, amit a magyarok egy része élvez, a többiek meg eltűrnek.

Persze mást szeretnék!

Ha arról beszélünk, hogy miről álmodok, akkor most vegyél nagy levegőt. Tölts egy italt, gyújts szivarra – én is ezt teszem – és gyere velem egy olyan világba, amilyen Magyarország lehetne, ha az emberi értékek és az ésszerűség végre levegőhöz jutna.

Ja igen! Továbbra is csúnyán fogok beszélni, mert ugyan bírom az irodalmi nyelvet, képes vagyok könnyed eufémizmust használni a társadalom szellemi hanyatlására, de könnyebb azt mondani, hogy az emberiség nagy hányada szimplán seggfej.

Igen! Néha én is…

Revolution

A forradalom nem feltétlen durva erőszak, barikádok és zászlók ügye. Valamiért sokan azt hiszik, hogy a forradalom csak akkor mehet végbe, ha odamész valakihez, akivel az elveid nem egyeznek, és letolsz a torkán egy húsz centis gyalogsági bajonettet.

Ez nem vezet sehova, ráadást tele lesz minden vállalhatatlan kinézetű hullákkal.

Én úgy vélem a forradalom mindig belül, mélyen, az emberi lélekben folyik le és súlyos érzelmi ingerek, és még súlyosabb, borzasztóan nehéz szellemi erőfeszítések eredményeként meghozott döntések eredménye.

Ha ma körülnézel mit látsz?

A világ stabilitása összeomlott, mert az emberek félnek a haláltól. És mert EGY ember fél, azaz MINDENKI fél, emiatt olyasmi történt, hogy nem egy ember, de akár az egész emberi civilizáció eltűnhet. Úgyhogy végső mentsvárként mindenki elment vásárolni.

Szerintem ez egyszerűen logikátlan. A többség szerint ellenben ésszerű. Na erre kössél baszki madzagot!

És szerintem itt van a hibapont. Itt van az a hely, ahol a jelen társadalmi berendezkedés elbukik, mert újra kiderül, hogy azért félsz, mert HISZEL és nem azért, mert ÉRINTETT vagy.

Azaz fogsz a kezedben egy tégely vazelint, meg egy vaskos lócerkára hajazó magasnyomású locsolócsövet, aztán lassan előrehajolsz! brrr…

Ha azt írom, hogy Magyarországon simán lehet húszmillió embernek kaját termelni, arról belül sejted, hogy igaz, DE NEM HISZED, HOGY KIVITELEZHETŐ. Ha leírom, hogy Magyarország önellátó lehetne megújuló energiából – biomassza, geotermia, napenergia – révén, akkor hasonló a helyzet. TUDOD, HOGY IGAZAT BESZÉLEK, DE MÉGIS ABBAN HISZEL, HOGY NEM LEHET MEGVALÓSÍTANI.

Azaz abban hiszel, hogy nem sikerülhet.
Ezért nem is sikerül.

Kezded kapisgálni mit jelent a HIT alapú társadalom. Amit napjainkban FOGYASZTÓI TÁRSADALOMNAK neveznek?

Mondok egy példát. Egy kozmetikai cég csinál egy remek szemspirált. Azt mondja, hogy ez ultrafasza, a szempillád olyan lesz tőle, hogy karnis kell hozzá, hogy le ne szakadjon. Ha ezt használod egyedi csajszi leszel. Egy másik reklám azt mondja, hogy ha ezt a dezodort fújod magadra, rögvest magasabb leszel húsz centivel és a bájdorongod akkora lesz, mint egy rúd téliszalámi és minden csajt megdughatsz, mert egyedi pasi leszel.

Na mi történik?

A termékeket megveszi millió csajszi és millió pasi. És mind azt HISZI, HOGY ETTŐL EGYÉNISÉG LETT.

Mondok még ilyet! Ok?

Egy fickó azt gondolja, hogy megszedi magát a tőzsdén. Van pénze, csak szeretne venni egy ötvenedik méregdrága egyedi autót, egy kilencvenedik házat Malibun. Van kétmilliárd dollárja, amiből nem tudom mit nem lehet megvenni, amihez kell hárommilliárd dollár, de Ő úgy sejti, hogy szüksége van rá. Úgyhogy szétnéz a piacon. Lát egy jópofa kis tech céget. Ránéz és azt mondja. Ezdeüberfasza. Megveszem!

Megnézi az árcédulát és azt találja mondani: Ez a papír túl drága. valahogy lejjebb kéne verni az árát. A Kis Cég vezetője, aki egy jópofa mérnők, aki hét évesen kezdett foglalkozni elektronikával és harminc éve fejleszti a termékeit, nem is tudja, hogy neki lőttek. Boldog mert van egy fasza terméke, jó a piac és úgy néz ki innen már jobb lesz. Van ötven alkalmazottja, egy telephelye és mindenét beletette a családi üzletbe.
A milliárdos felhívja egy éti csiga szerű újságíró ismerősét (oké akkor gennyes firkászt) és megnevez egy közepesen értékelhető összeget, ha kiderül valami a mi mérnökünkről. Az újságíró nem hezitál. Lejön az Interneten egy cikk, hogy az iskolában lopta a dolgozatait, később hazudott az érettségin, feketén szerezte a diplomáját, mástól lopta az ötleteit, aki azóta meghalt, szereti a gyerekeket molesztálni és egyébként is meleg és a szülei bevándorlók, akik a rendszeren élősködnek.

Na a nép persze rögvest ugrik! “Mi? Hogy egy ilyen genyó? Itt? Nem szégyelli magát. Haljon meg az ilyen.”

A mi kis mérnökünk persze nem érti az egészet. Áll, mint akit fejbe vertek, hiszen a kezében egy remek kütyü, tegnap még övé volt a világ, ma meg a részvényei értéke klozetpapírnak se jók.

És ekkor a mogul megveszi a kis cég papírjait, amikre opcionálisan üzletet kötött. A mérnökünkből beosztott lesz és dolgozhat, hogy megéljen, de a haszon a mogulé. De még két évig jár bíróságra, a szomszédai és rokonai leköpik, a neje elhagyja, a gyerekei megvetik. Persze idővel kiderül, hogy ez csak egy hírlapi kacsa. De a mogul addigra szarrá keresi magát, az újságíró kap egy kétszáz dolláros büntetést, a mi mérnökünk meg egy bocsánatkérő levelet.

És ezzel ma lehet keresni kétmilliárd dollárt.

Úgy, hogy senki sem megy oda egyetlen hiperbrand marketingeséhez, újságíróhoz, vagy multihoz sem, hogy kihúzza a gerincét a száján keresztül.

Hallod! Ehhez képest a drogkereskedők talpig becsületes úriemberek. Nem állítják azt, hogy a herointól megtalálod Istent és a legritkább esetben sem mondják azt, hogy az LSD olyan művészt farag belőled, mint van Gogh. Szimplán adnak egy adagot egy talicska pénzért és közlik, hogy elásnak két méter mélyre ha rájuk szabadítod a zsarukat.

Mit kéne tenni?

A célszerű és korrekt információértékelés nem olyan nehéz, mint azt sokan sejtik. Igaz ehhez ellenőrizni kell az információt. De ha dől rád a takony minden irányból, mert a világ képtelen a minimális ésszerűségre, objektivitásra és tisztánlátásra, mert megvette kilóra pár tényleg emeletes szarzsák, akkor ez meglehetősen nehéz ügy. Ehhez kell a nemzetközi szakmai összefogás, jogi egyezmények sora, a globális információsztráda etikai rendszereinek teljes újraszabályozása, és a nemzeti szuverenitásra hivatkozó politikai gyűlöletbeszéd eltörlése.

Ez viszont nem áll érdekében a gazdasági, politikai elitnek, lévén lételemük a zavarosban való halászás. Ez maga a politika.

És mi lesz így a magyarsággal?

A nacionalizmussal nincs baj, ha csikósnak öltözöl és lóháton jársz a TESCOBA. Max a turisták összesereglenek, és tele lesz veled a sajtó. A probléma ott van, amikor valaki, vagy valakik kárára akarsz kurvára magyar lenni, és azt hiszed, hogy attól leszel megamenő, ha fokost versz egy cigány, vagy egy meleg fejébe. Ez szimpla sovinizmus és károsabban hat a nemzettudatra, mintha mentalikőrre innál salétromsavat.

Minimális politikai értékrend kell.

A konzervativizmus annyi, hogy van ami fontos régóta.
A liberalizmus meg az, ahogy megváltoznak a fontos dolgok.

Ez a két dolog nem ellentmondás. Az egyik amire építkezel, a másik meg ahogyan építkezel. Fasznak lenni és félremagyarázni persze lehet, csak ugye akkor azt kapod, amit ma látsz a világ teljes politikai palettáján, ahol egyik bakelit fogsorú váltja a másikat.

A politika abban jó, hogy falakat építsen közéd és közém, mert téglát, maltert és vakolatot árul kurva drágán. Már ha érted a fennkölt analógiát.

Oké! De hogyan mentsük meg szép hazánkat?

Egyszerű.

El kell fogadnod, hogy ez egy űbercsászár hely. És nem csak épp hinned kell benne, hanem úgy kell csinálni, mint nyáron a strandon. Seggest bele! Nyitott ánusszal! Visítva!

Ez annyira banálisan egyszerűnek tűnik, hogy emiatt látszik megvalósíthatatlannak.

Tényleg csak ezen múlik? Csak ennyi a megoldáshoz vezető út?

Voltaképp igen! Képzeld el, hogy holnaptól a változatosság kedvéért nem azt mondod, hogy ezt nem lehet, hanem azt, hogy CSAK EZT LEHET. Mi volna, ha a holnaptól nem azt mondanád, hogy a “Másik miatt nem megy”, hanem azt, hogy “Én csinálom! Neked is fog menni”

Igen. Ez annyira egyszerűnek tűnik, hogy emiatt nehezen ehető.

Mi öt nap alatt összeszedtünk egymilliót a rászorulóknak. Tudtuk, hogy összejön. Össze is jött. Mi nem hittük. TUDTUK ÉS CSINÁLTUK.

Na akkor csinálunk működő Magyarországot?

Ha igen, akkor lapozz tovább, szippants a staubból és igyál rá egy kis kékfrankost.

Pénz

Ugye korszakos a kérdés, hogy honnan veszünk pénzt arra, hogy építsünk olyasmit, amit senki sem akar, amilyen még sehol sincs és amiben rajtad és rajtam kívül csak néhány egészen kivételes képességű (és/vagy retardált) egyén hisz?

Megvan, hogy fizetsz adót? Áfa-t? Járulékokat? Kenőpénzt? Hálapénzt? Díjakat? Feltétet, rátétet, ingyombingyomot?

Ennek a pénznek a negyede megy a szüleid nyugdíjára, a többi meg arra, hogy üzemben tartsanak egy olyan modellt, ami évente – most kapaszkodj! – tervezetten bukik közel ezermilliárdot. Ráadásul amiről nem tudsz azt még el is lopják.

Miért?

Nos azért mert te híradót nézel és shopingolsz a helyett hogy ütvefúróval kérdeznéd ki a saját képviselődet, hogy mégis mihez adja a nevét?!

A minap olvastam egy zseniális gondolatot.

Nem hinni akarok a kormányban, hanem bízni

Miközben én meg úgy vagyok ezzel a kérdéskörrel, hogy

könnyebb gólyalábakon szaltózni, semmint elhinni, hogy a kormány becsületes.

Szóval van pénzünk, csak épp elrulettezik a költségvetésnek nevezett szerencsejátékban.

Szerinted mekkora léről beszélhetnénk, ha most itt állna előttünk halomban az a zseton, amit a mi kormányunk elköltött volna az olimpiára, amit most nagyon el akar költeni Paks2-re, illetve az, amit az elmúlt kilenc évben stadionra, meg néphülyítésre költött?

Figyelj leírom a számot. Vegyél be egy marék nyugtatót!

8.000.000.000.000
Nyolcezer-milliárd

Ha a piaci elemzéseket vesszük alapul, és a most folyó közbeszerzési, árazási, felárazási, lehúzási, korrupciós trendeket is figyelembe vesszük – tudod, hogy mifelénk hat méter vasút annyiba kerül, mint egy A8-as Audi:

19.000.000.000.000
Tizenkilencezer-milliárd

Tudod mi a fura?

Senki sem kérdezte meg a kormányt, hogy honnan volna minderre pénz. A népek szájtátva elfogadták. Persze a kormány a sok tátott szájat látva rögvest a sliccét kezdte birizgálni.

Ez minden magyar megyére lebontva ezermilliárd forint.

Most pödörgesd a bajszod apa! Annyi pénz van itt, hogy mellúszást lehetne benne gyakorolni.

Oké! Van ötven kamion húszezresünk. Mit kell csinálni?

Én azt javaslom, hogy vizsgáljunk meg három dolgot.

Mi a menő?
Mire adnak pénzt?
Ki ad rá pénz?

Magyarán ha a világ tele van shopdroidokkal, akkor csináljunk nekik olyasmit amit megvesznek, majd leszoknak a shoppolásról.

Mi a menő?

Most ami nagyon menő az a környezetvédelem, a megújuló energia, és minden ami high tech, ugyanakkor környezetbarát, környezettudatos, fenntartható – még akkor is, ha a pláza látogatók nagy többségének halovány lila fingja sincs róla ez mi a retket is jelent.

Mire adnak pénzt?

Most eltekintek az online pornó, a nagy-kaliberű lőfegyverek, és a drogok iránt megmutatkozó kereslettől, mert fiatalon senki sem akar elhullani. Így marad az:

ökológiailag biztonságos, környezettudatosan és fenntarthatóan termelt élelmiszer,
zöld azaz megújuló energia
látvány (tudod az a hubaszkiaztnézdmeg érzés), azaz turizmus
egészség
technológia, azaz okos holmik egy csomó retardáltnak
a fentiek akármilyen kombinációja vagy permutációja.

Ki ad pénzt?

A fentiekre? Baszki! BÁRKI!

Mit kell létrehozni?

Ehhez tudni kell, hogy mit tudunk előállítani? Ehhez ellenben kell tudni a természeti és környezeti adottságainkat.

5,5 millió hektár. Ebből 2,2 millió hektár erdő a többin meg futhat az agrárkapacitás. Ez baromi sok biomassza és rengeteg kaja.
A világ egyik legnagyobb geotermikus vagyona.
A látványra meg azt mondom, hogy még a “sötét” Szabolcsban is van olyan hely, ahol az aszfaltba szakad az arcod, olyan szép!
Van itt némi ész, ha nem szipkázza el a szépen tejelő nyugat.
A geotermikus vagyon olyan termálvíz, ami a világ egyik csodája.

IGEN! MINDEN VAN!

Na akkor ezt hegesszük érthető egésszé.

Amire égető szükség van – szerintem!

Szerintem csináljunk kaját. De ne olyan szir-szart, ami van mindenfelé, hanem olyat, amitől a világnak úgy jön ki a szeme mint a csigának.

Húzzunk egy kilométeres biológiai védővonalat a határra.
Ne használjunk kemikáliát, mű ezt, mű azt.
A természet védekezőforrásait – madarak, rovarok, növénypárosítások – emeljük közvagyonná. (egy fecskefészek leverése egy milla).
Keveset gyártsunk de olyan minőségben, hogy az odaverjen (leteszteltük)
Az állatállományban menjünk rá a rezisztens egyedekre és a fajták genomját a betegségekkel szemben tegyük ellenállóvá. (ezt is leteszteltük)
Magas hozzáadott érték mentén hozzuk létre a termékeket (ezt is teszteltük)
A forgatott hulladék szerves anyagot – trágya, szerves hulladék és termelési maradék – toljuk be biomassza biogáz üzemekbe és termeljünk vele áramot, majd a biomasszát hordjuk vissza a földekre.
A fenti modellt tegyük le az országban nyolcszáz, ezerkétszáz helyre, ezzel a decentralizált energiatermelés megvalósul
Használjunk termál-hőt, hozzuk ide a turistákat és adjunk nekik olyan kaját, hogy könnyed májkárosodással menjenek haza a túlzabálástól. Közben mutogassunk nekik szép helyeket.

Ez kevesebbe fog kerülni, mint az olimpia és Paks2 de ugyan annyi energiát termelne meg némi kaját, ezt, azt… Megtakarítunk egy rakás pénzt a hálózati veszteségen, miközben létrejön nyolcszáz biológiailag és ökológiailag biztonságos termékeket előállító vállalat.

Egy helyen lehetne baromfi, nyúl, sertés, marha, kecske, palánta, földművelés, legeltetés, feldolgozóipar, energiaipar, logisztika és organizáció.

Ez a modell nem kivitelezhetetlen lévén a Skandináv és Francia modellek ott vannak, lehetne őket majmolni. Ezzel a modellel egymillió munkahely jöhet létre két év alatt az agrárszektorban. Képzések, átképzések, oktatások, fejlesztések, újrakezdés.

Tudás alapú társadalom.

Persze nyilván a drága termék, drága vásárlás, de ha te a drága termék után kapod a fizud, akkor ez nem drága lesz, hanem megfizethető.

Lehetne még sztorizni!

Csak nincs kinek, mert a lényeg, hogy ezt úgy sem lehet, mert ki hallott már olyat, hogy nem használunk ekét, rovar és gyomirtót, hogy a szántókat erdősávokkal védjük az eróziótól, hogy a méheket védjük, a rovarokat értjük, a madárvilágot tápláljuk, a vadállatokat féltjük.

Persze nyilván ez eszelős mennyiségű meló, tudás, erőfeszítés, aminél sokkal egyszerűbb stadiont építeni, azt állítani egy szabolcsi nyomorgónak, hogy 375.000 forint a jövedelme és van 10 millió vagyona.

A magyarság kritikai nemzet.

Köpködni, lenézni, véleményezni tudunk a legjobban. Értékeink kopnak, nemzeti öntudatunk bokázásban, fekete betyárholmikban, zászló lengetésben, és fasiszta közhelyekben meg egy kormányzó fetesizálásában mutatkozik meg. De nem tanítják, Kurszán, vagy Bulcsú Horka nevét. Senki sem tudja, mi volt Mohács igazi tragédiája, nem látjuk át, hogy a történelmünk a bánattól és a keserűségtől lett szép, és nem érezzük, hogy minden forradalmunkat elbukta a becsvágy és az önzés.

Vaksi kis nemzetként kapaszkoduk elüldözött Nobel díjasaink emlékébe, egy talán soha sem létezett nemzeti öntudatba és abba, hogy kell egy vezető, aki majd helyettünk gondolkodva megteszi mindazt, amit nekünk, apáknak, anyáknak, nagybácsiknak, nagynéniknek és nagyszülőknek kéne megtennünk.

Gondolkodni, értékelni, cselekedni kéne.

De persze alternatívának ott van Orbán, Gyurcsány, meg amiben még épp hinni akarsz.

Legyen neked igazad. Én ugye csak mesélek.

És a meséket olyan jó hallgatni!

Egészségedre. Én megyek és iszom még egy pohár kékfrankost! Takler papát puszilom. Az élet nélküled egy talicska nyomor.

Juhász Zoli – Shepherd

ui: Ugye, hogy nem osztod meg?