Jó nagy pofont kapott az SZFE diktátora Szarka Gábor

Mivel az SZFE jelenlegi vezetése még mindig képtelen nagyívű terveit sikerre vinni, jobbára az előző gárdát támadja egyre méltatlanabb eszközökkel és a kormánysajtó támogatásával. Pechükre a FreeSZFE nem megy le utcai harcosba, ellenkezőleg: hosszú távú terven dolgoznak. Erről kérdeztük Csató Katát, az egyesület képviselőjét, oktatóját.

 

– Az Európai Színházi Iskolák és Akadémiák Uniójának (E:UTSA) bizottsága kizárta szervezetükből a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE). Indoklásuk szerint tavaly szeptember óta jelentős változások álltak be a budapesti intézmény vezetésében, és úgy vélik, a jelenlegi SZFE nem tekinthető ugyanannak az intézménynek, amelynek tagsági kérelmét annak idején elfogadták. Ezt a döntést az intézmény vezetése udvariatlannak, sőt, politikailag túlfűtöttnek nevezte és kifogásolta, hogy nem kérték ki a véleményüket a kérdésben. Ezzel egy időben a Mandiner nyílt támadást intézett a volt egyetemi vezetés ellen, amire Upor László, leköszönt rektorhelyettes szombaton részletes és tényszerű levélben közölte a „ferdítések” korrekcióját. Ráadásul dr. Szarka Gábor pár napja – finoman szólva – kétes indíttatással tervezett eddig meg nem írt levelet írni a külföldi egyetemeknek, hogy ne vegyék fel az SZFE-től elforduló diákokat. Önök miként reagálnak az elmúlt napok FreeSZFE elleni nehéztüzérségi támadására?

– Amikor szerdán megjelent a Magyar Nemzet cikke Szarka Gábor kancellár szándékáról, még aznap nyilatkoztam a sajtónak ezzel kapcsolatban. Egyrészt végtelenül problémásnak tartom ezt a feltételes módban függő jövőt. Másrészt problémásnak tartom a szándékot, mert nem világos: akkor most fenyeget minket, tényt közöl, mi az indíttatása? Harmadszor valami alapvető félreértésben van a kancellár, hogy mi a kötelessége és milyen jogai vannak. Nem az a feladata, hogy egyetemi ügyekbe beleszóljon. Arra van joga, hogy az egyetem működéséről gondoskodjon és felügyelje a működési folyamatokat. Mindez felelősséggel jár, de az egyetemi autonómia ügyébe nem avatkozhat. Véleménye természetesen lehet, ezt le is nyilatkozhatja mindenféle sajtófelületen – és pont.


– Szinte ezzel egy időben kizárták az SZFE-t a nemzetközi szervezetből. Hogyan fogadták ezt a hírt?

– Mivel a két dolog összefügg, folytatólagosan reagálnék rá – ezzel kapcsolatban szintén egy félreértés áldozata a mostani vezetés és a jobboldali sajtó. Úgy nyilatkoztak, hogy őket meg kellett volna hallgatni – ez tévedés, ez ugyanis nem egy „ügy”. Az összes nemzetközi egyetem és az E:UTSA azt a problémát jelezte feléjük, hogy mivel az egyetem magánalapítvány kezébe került, emiatt elvesztették azt a lehetőséget, hogy ők közintézmény lennének, ami egyike a szervezetben való részvétel számos feltételének. Az SZFE-nek küldött levelében pedig az áll, hogy amennyiben szeretnének az E:UTSA tagja lenni, megírhatják a felvételi kérelmüket, kell mellé két intézményi ajánlólevél és ezt követően eldöntik, hogy kívánják-e a soraikban látni az új intézményt. Egyszerűen egy erőltetett ferdítés, hogy a gonosz nyugati szervezet bántja a szegény Színház- és Filmművészeti Egyetemet.

– Sérelmezik továbbá, hogy a külföldi egyetemi befogadással felülírják a magyarországi jogszabályokat. Jogos a felháborodás? 

– Erről természetesen szó sincs. Létezik ugyanis egy nemzetközi jogszabály, ami lehetőséget biztosít,bármilyen hallgatónak és bármilyen oktatási intézményben résztvevő csoportnak, hogy amennyiben egy nemzetközi egyetem befogadná a jelentkezésüket, ehhez joga és lehetősége van. Amint bármilyen magyarországi intézmény is átvehet külföldi hallgatót. Egyértelmű, hogy éppen azzal van a legnagyobb bajuk, hogy senki nem sértett semmilyen jogszabályt. Ezért próbálnak olyan látszatot kelteni és keltetni a médiájukon keresztül, hogy magyarságellenes, a hazai jogszabályokat felülíró „külhatalmi” offenzíva történt. Ezt itt és most kijelenthetem, hogy teljességgel hazugság. Mindez ebben a formában nem igaz és olyan típusú ferdítés, ami a tényektől eltérő, egészen más érzelmi hullámokat vált ki.

– Akkor feltehetően ezért menekül ilyen bátran dr. Szarka Gábor, mert tisztában van azzal, hogy nem történt jogsértés s így nincs fogás a történteken?

– Még egy gondolatot fontosnak tartok mindehhez hozzátenni: mindebben többek között az a nagy kudarc, amiről nemigen beszélnek, hogy az SZFE-s akkreditáció is megkérdőjeleződött. Amennyiben bárki akár kuratóriumi, intézményvezetői vagy kancellári szinten valóban aggódna az egyetem sorsáért, akkor nagyon gyorsan helyre kellene tenni az egyetemi akkreditáció hitelességét, amire az E:UTSA szintén felhívta a figyelmet. Azt fel lehet hozni, hogy az alapítvány alá tartozó intézmény jogfolytonosan maga a Színház- és Filmművészeti Egyetem, csakhogy erősen kétséges maga az a szó és fogalom is, hogy „egyetem”. Az akkreditáció minden szempontból sérült és ennek nem kis részben oka, hogy azok a professzorok és egyetemi tanárok, akik elhagyták az intézményt, bizony ők biztosították a garanciát az akkreditációhoz.

– Ebben az esetben – a miniszterelnökkel szólva – Szarka kancellár lábon lőtte magát…?

– Így.

– Kicsit elemelkedve a konkrét esettől, találkoztak-e olyan példával, hogy egy egyetemi vezető lényegében a saját diákjait „mószerolta” más egyetemek előtt?

– Ilyenről nem hallottunk. De az az iszonyatos nyomás, ami ma az egész magyar felsőoktatást jellemzi, más országokban is felbukkan. Ezt a gyakorlatot, amit a hazai „modellváltás” jelent, sajnos több ország is örömmel megvalósítaná. Ennek a meggátolása pedig egy közös európai ügy. Itt most nem az a kérdés, amit feltett, hogy volt-e ilyen példa máshol, hanem az a probléma, hogy ilyen jellegű magánosításra sem volt precedens. Igény pedig lenne.

– Több mint meghökkentő vagy váratlan, hogy a kormánymédiaként ismert Mandiner eddig, még ha tüllfátyollal is, de megpróbált adni a látszatra, hogy önálló médium. Pénteken viszont kendőzetlen durvasággal nekiment a FreeSZFE közösségének. Terveznek-e bármilyen válaszreakciót?     

– Semmiképpen sem tervezünk kocsmai szkandert, de a tervezett válaszunkról egyelőre nem tudok részleteket mondani. Az a megoldandó feladat áll előttünk, hogy egyrészt reflektálni kell a minket ért támadásokra, ugyanakkor tájékoztatnunk is kell a közvéleményt, valamint a rendelkezésre álló jogszabályok adta lehetőségek alapján, kidolgozni egy hosszú távú működési koncepciót. Egy olyan típusú választ szeretnénk megalkotni, ami mindezen elvárásoknak megfelel. Azzal nem érünk el semmit, ha csak a közvetlen reakciókra, támadásokra adunk alkalmi válaszokat. Most arra törekszünk, hogy minél pontosabban meghatározhassuk – meddig kell visszanyúlnunk, mennyire nézhetünk előre egy koncepció kidolgozásával. Hogy ez milyen formában és melyik orgánumban jelenik meg, arra egyelőre nem tudok választ adni. Rövid távú tűzoltásokkal foglalkozunk egyelőre, Upor tanár úrnak nemrég jelent meg a Jelenben egy hosszabb cikke, továbbra is jelen leszünk a médiában, de hogy mindezt hogyan és miként lehet egy átfogóan kidolgozott programba, koncepcióba önteni, az azt hiszem, egy eddigiektől eltérő megfogalmazást igényel. Ez pedig még folyamatban van.

– Annyit elmondhatunk, hogy miután az Önök úttörő jellegű tevékenységét egyre hevesebben támadja az eredményeket nélkülöző utódintézmény és médiája, akkor sejthető, hogy eddig nem ismert keretek közé próbálják átemelni mindazt, amit eddig csináltak? 

– Megnyitunk egy olyan kaput, ami eddig zárva volt, hogy átlépjük az akkreditációs határokat. Ez a nemzetközi egyetemeknél is egy hatalmas fellélegzés lesz, hogy nincsenek meg azok a betartandó kötelezettségek, amik leszabályozták a tevékenységünket. Terveink szerint kreatívan és abszolút nyitottan lehet majd közlekedni és olyan oktatási struktúrát felvázolni, ami lehet, hogy sokkal jobban szolgálja majd egy művészeti felsőoktatás célját. Erre természetesen ki kell dolgoznunk egy rendszert. Az mindenesetre óriási szabadságérzés, hogy sokkal könnyedebben tudunk mozogni akár a tantárgyak, akár a felépítés, akár óravázlat, tanár, nem tanár, óraadó tanár keretei között.

– Tehát egy új oktatási koncepción dolgoznak?

– Igen.

– S ha jól értem, mindennek a nemzetközi akkreditációja is cél?

– Egyértelműen.

– Bár nem tartozik szorosan a fenti témákhoz, de ha már beszélünk, feltenném a kérdést.  Némi feszültség támadt a Partizán internetes csatorna által készített dokumentumfilm és a FreeSZFE, illetve a hallgatók, oktatók közössége között, mivel utóbbi nem egyezett bele a „dicsőséges 101 nap” történetét dokumentáló film vetítésébe. A film mégis látható. Hogyan sikerült a helyzetet rendezni?

– Inkább azt mondanám, hogy folyamatban van, bízom benne, hogy sikeresen lezárul. Arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy akik megjelennek a filmben, azoktól a személyektől mindenképpen kell egy beleegyező nyilatkozat, mivel a film alkalmanként teljesen más kontextusba helyezheti a szereplőket. Azt a választ kaptuk, hogy elindult a nyilatkozatok beszerzése, remélem sikerül – az elvártak szerint – teljesíteni. Bízom benne, hogy amikor kijön a mi dokumentumfilmünk, minden egyértelműen a helyére kerül.