Jól megszedik magukat az oroszok Magyarországon

Mindig érdekes megfigyelni, hogy a kormányzati kommunikációs boszorkánykonyhában kitalált szólamok hogyan áramlanak szét a fideszes kommunikációs térben, mint egy pohár vízben egy csöpp tinta.

Az egyik legújabb ilyen szólam talán két hete, a kormányinfón csöppent bele ebbe a bizonyos pohárba, amikor Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta:

“Azt én értem, hogy {az Európai Bizottság} a szankciók által az európai gazdaságnak okozott kárt mérsékelni akarja, ez egy helyes törekvés. Zárójelben megjegyzem, a baj az, hogy Oroszországnak nem kárt okoztunk, hanem egyelőre iszonyatos hasznot. Soha nem látott haszna van Oroszországnak a szankciók következtében felvert energiaárakból”. Pár nappal később Gulyás kormányinfós partnere, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő és közösségi média influenszer pontosította ugyanezt a gondolatot Tiktok oldalán eképp:

Azóta több helyen, több szájból, több formában is megjelent ez az állítás, amihez a kormányzati kommunikáció nagyon ragaszkodik, és valószínűleg még egy ideig ragaszkodni is fog. Sőt, hamarosan már nemzeti konzultációt is tartanak majd a szankciókról, úgyhogy várhatóan óriásplakátok, tévés- és Facebook hirdetések százaiban köszön majd vissza ez a retorika. Úgyhogy talán érdemes lenne mögé nézni, hogy mennyi is igaz ebből az állításból. Röviden így foglalnám össze, amit majd aztán részletesebben is kifejtek:

  • Igen, Oroszország tényleg sokat keres az energiaárakon, viszont biztosan ők sem tudhatják, mert erről az oroszok nem közölnek ellenőrizhető adatokat.

  • A szankciók viszont működnek, ugyanis az oroszok ezt a pénzt, a szankciók miatt nem tudják jól elkölteni. Emiatt igenis szenved az orosz gazdaság, szenved az orosz hadsereg, vagyis a szankciók működnek.

  • Az pedig, hogy Oroszország újra több gázt küldene Európába, és ezzel olcsóbb lenne az energia, ha az EU visszavonná a szankciókat, egyáltalán nem olyan biztos, ahogy azt a magyar kormány sugallja.

Ha nincs szankció, van gáz, ha van szankció, nincs gáz?

Kezdjük az utolsó ponttal, vagyis hogy mi is pontosan az összefüggés aközött, hogy az EU szankciókat vetett ki Oroszországra, és aközött, hogy Oroszország elzárta a gázcsapot. A magyar kormány kommunikációja három dolgot inszinuál: 1) azt, hogy az EU-s szankciókra adott válasz volt az orosz gázszállítások csökkentése, 2) ha az EU visszavonná a szankciókat, azzal lényegében rögtön vissza is nyitná a gázcsapot, mert az oroszok rögtön elégedetten szállítanának Európába, 3) hogy az oroszoknak az a baja, hogy szankciókat vetett ki az EU az energiahordozókra. Úgyhogy nézzük először ezeket az állításokat.

Aközött, hogy Oroszország bevetette a gázfegyvert, és hogy az EU komoly szankciókat vezetett be, nyilván van összefüggés, de egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint a magyar kormány sejteti. Bár nyilván amolyan gazdasági hadviselésként lépték meg Putyinék, hogy először egyes országokat, Lengyelországon, Bulgáriát vágták el az orosz gáztól, majd leállították az Északi Áramlat vezetéket, valójában sosem állította azt az orosz kormány, hogy ez a szankciókra adott válasz. A lengyel és bolgár esetben az volt az indok, hogy a két ország nem volt hajlandó rubelben fizetni a gázért. Az Északi Áramlatot pedig elvileg karban kellett tartani, azért nem jön rajta gáz. Persze nem vagyunk naivak, nyilván a szankciókra adott válaszról van szó, de ebből nem következik, hogy ha visszavonná az EU a szanckiókat, minden helyreállna. Pedig Gulyás Gergely és elvbarátai pont ezt mondják, hogy ha megszűnnének a szankciók, másnap felére esne a földgáz, azon keresztül pedig az áram ára.

Azért sem biztos, hogy ez így lenne, mert Oroszország már a szankciók bevezetése, sőt, még Ukrajna megszállása előtt is keménykedett a gáz árával. A földgáz ára egy éve ilyenkor, 2021 őszén is elég magas volt. Persze sehol nem volt a mostani árakhoz képest, viszont akkor emiatt is nagyon aggódtak a szakemberek. Az akkori emelkedés egyik oka pedig az volt, hogy a Gazprom valamiért úgy döntött, hogy jóval kevesebb gázt szállít a télre készülő európai piacra, mint 2019-ben ugyanekkor. Ezzel komoly áruhiányt okozott az orosz gáztól és a hosszú távú gázszerződésektől már akkor is – legalábbis szavakban – távolodni akaró EU-ban, ezzel rendesen fölverve az árat. Ezt már akkor is különböző technikai problémákra fogták az oroszok, de sokan inkább amolyan erőfitogtatást láttak benne, aminek az üzenete valami ilyesmi: dönthettek úgy, hogy nem szerződtük velünk, de az fájni fog.

Ez még akkor volt, amikor az Európai Unió nem támogatta nagyon sok fegyverrel és haditechnikával azt az országot, amelyet Oroszország le szeretett volna rohanni. Odáig pedig még a magyar kormány se megy el, hogy a katonai támogatásokat is meg kellene vonni Ukrajnától, ezzel tényleg lefeküdve minden orosz követelésnek. Márpedig, mivel soha senki nem mondta, hogy kifejezetten a szankciók, és nem mondjuk az orosz katonákat gyilkoló és megfutamodásra késztető, a sajátjuknál sokkal jobb fegyverek szállítása miatt veti be ezt a fegyvert Putyin, semmi garancia nincs rá, hogy a szankciók visszavonásának az lenne az eredménye, mint amit a kormány mond.

Azt is érdemes leszögezni, hogy a földgázra még semmilyen szankciót nem vetett ki az EU. A Fidesz/kormány felső köreiből ezt így nem is mondják, csak úgy beszélnek, mintha ez lenne a helyzet, de például Nyitrai Zsolt fideszes képviselő Kötcsén kerek-perec belemondta a kamerákba, hogy az olaj és a földgáz is bekerült a szankciók közé. Azért néha a legfelső szintről is jönnek furcsa megfogalmazások, Gulyás Gergely például a napokban “energetikai szankciókról” beszélt, mintha már bevezetett volna ilyeneket az EU. Igaz, nem is fejtette ki, mire gondol, csak elismételte a kifejezést annyiszor, ahányszor csak lehetett. Szijjártó Péter egy kicsit talán elegánsabb megoldással kerülte ki, hogy hazudnia kelljen, de túltegyen az inszinuáláson, amikor azt mondta, azért emelkedik a földgáz ára, mert a piac már beárazta, hogy bevezetik majd a szankciókat. Nem attól, mert a legnagyobb gázszállító nem saját jogon úgy döntött, nem szállít.

Valójában egyelőre csak az orosz szénszállításokat tiltották meg, 2022 decemberétől pedig az olajra vetnek majd ki szankciókat, amik alól Magyarország egyelőre felmentést kapott. Ez is azt jelenti, hogy az orosz kormány saját döntése, hogy nem szállít gázt Európába, ami nem az EU-s szankciók egyértelmű következménye.

Tényleg sokat keresnek

A magyar kormánypropaganda legfőbb állítása, hogy a szankciók fordítva sültek el: az azokat kivető EU szenved a magas energiaáraktól és megugró inflációtól, miközben Oroszország szétkeresi magát. Az állítás egyik része bizonytalan, a másik pedig a szankciós politika félreértésén alapszik.

Fontos leszögezni, hogy nem tudjuk pontosan, mennyit keresnek az oroszok a gázon, mert ahogy Deák András György, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa a 444-nek elmondta, nincsenek elérhető és megbízható adatok erről. Korábban, amíg Oroszország nem állt háborúban Ukrajnával és a Nyugattal sem romlott meg ennyire a viszonya, voltak elérhető vámstatisztikák az orosz szénhidrogén-kereskedelemről, de ezek már nem elérhetőek. Az orosz pénzügyminisztérium és a Gazprom néha közöl adatokat a rubelben kapott olaj-, illetve földgázbevételekről, de ezek legjobb esetben is csak részleges adatok. Egyedül a tükörstatisztikák alapján lehet valami kisilabizálni, vagyis a gázt vásárló és azért fizető országok import adatai alapján lehet valamire következtetni.

Az orosz kormány saját adataiból valóban úgy tűnik, hogy nagyon jól keresnek a szénhidrogén-exporton, az előrejelzés szerint 2022-ben 38 százalékkal több bevétele lesz energiaexportból, mint 2021-ben. Ennek nagy része viszont nem a földgázból, hanem a kőolajból és annak finomított termékeiből folyik be, aminek a piaca egészen máshogy működik, mint a földgázé, és ebből még növelni is tudta valamennyire a kivitelt Oroszország a nyár végén. Az olajra viszont tényleg szankciókat vet ki az EU nagy része decembertől, igaz Magyarország felmentést kapott. Ami a földgázt illeti, a nyári adatok szerint annak ellenére, hogy a Gazprom nagyjából 75 százalékkal kevesebb gázt szállított Európába, ezen nagyjából ugyanannyit keresett, mint egy évvel korábban, hiszen a gáz ára 10-15-szörösére emelkedett. Január és augusztus között a Gazprom saját bevallása szerint 36 százalékkal kevesebb gázt szállított a nem volt szovjet tagállamokba.

Nyár végén a Gazprom valóban azt állította, hogy 2022 első felében rekordnak számító 2500 milliárd rubel bevételt könyvelt el. Hogy ez így van-e, azt ellenőrizni nem lehet, mert a cég a háború eleje óta nem hoz nyilvánosságra részletes adatokat. A Centre for Research on Energy and Clean Air nevű agytröszt szeptember elején közölt elemzése szerint Oroszország a háború első hat hónapja alatt 158 milliárd eurót kerestek az olaj- és gázexporton, amiből 43 milliárd az orosz szövetségi költségvetésbe ment. Az EU ebből a 158 milliárd euróból nagyjából 85 milliárdért felelős. A 158 milliárdból 78 milliárdot a nyers kőolaj teszi ki, 35 milliárd folyt be vezetékes gázeladásból, 26 milliárd olajtermékekből, 13 milliárd szénből és 9 milliárd cseppfolyós földgázból.

De azért nem teljesen rózsás a helyzet. Azt például még az orosz kormány is beismerte, hogy például júliusban 23 százalékkal visszaestek a költségvetés bevételei az olaj- és gázkereskedelemből. A Moscow Times augusztusi cikke szerint júliusban 57,3 milliárd rubel folyt be a gázeladásból származó exportvámokból a költségvetésbe, ami a koronavírus-járvány okozta válság óta a legalacsonyabb összeg. Deák András György szerint ennek részben az az oka, hogy nagyon erős a rubel. Olajból ennél sokkal több, 684 milliárd rubel, ami annak fényében nem is meglepő, hogy az NKE szakértője szerint mindig is az olaj volt a fontosabb orosz exportáru, ami korábban még nagyjából négy az egyhez arányban hozott bevételt a földgázhoz képest. A CREA adatai szerint augusztusban valamelyest növekedtek a bevételek, mert az EU több olajat vásárolt, mint egy hónappal korábban.

De mit kezdenek vele?

Fontos viszont megérteni, hogy bár nagyon látványos azt lobogtatni, hogy mennyit fizet még mindig az orosz államkasszába a nyugat a szénhidrogéneken keresztül. a szankciók hatása szempontjából szinte mindegy, hogy Oroszország ezen mennyit keres. A szankciók lényege ugyanis az, hogy ezt a pénzt az orosz állam ne tudja értelmesen elkölteni.

Az eddig bevezetett szankciók lényege, hogy meggátolják vagy nagyon megnehezítsék, hogy Oroszország az ipara, és főleg a hadiipara ellátásához szükséges technológia, eszközök, alkatrészek beszerzését. Erre szolgál az is, hogy nagyon megnehezítették, hogy az orosz gazdaságba elég, a nemzetközi kereskedelemhez szükséges valuta kerüljön, hogy az orosz bankok ilyen ügyleteket finanszírozzanak, és az is, hogy explicit megtiltották, hogy bárki exportáljon bizonyos termékeket, félvezetőket, repülőgép alkatrészeket és hasonlókat Oroszországba. Ezek pedig nagyon hiányoznak az orosz iparnak, és a háború alakulása szempontjábáól sem mellékes, hogy melyik oldal hogyan tudja pótolni az elromlott vagy elpusztított eszközeit.

Ha pedig erre nem lehet elkölteni az olaj- és gázbevételeket, akkor, ahogy Deák András György fogalmaz, ez a bevétel lényegében halott pénz. Ahogy arról már korábban sok szó esett a 444 cikkeiben, a konfliktus egy ideje ún. anyagháborúvá vált, amiben annak vannak jobb esélyei, aki hamarabb és jobban pótolni tudja a fronton elesett katonákat és tönkretett eszközöket. Katonákban nyilvánvalóan az oroszoknak van előnye, az ukrán hadsereg eszközeit viszont a nyugati országok szállítják, így míg az ukránok technológiai hátországa lényegében a nyugat, az orosz hadseregé az az orosz hadiipar, amely már arra kényszerűl, hogy régi, már elavult tankok gyártását kezdje újra, amelyeknek nincs szüksége mikrochipekre és egyéb, elérhetetlen alkatrészekre.

A már kivetett szankcióknak tehát érezhető hatása van az ukrajnai harctéren. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mit művelnek az orosz gazdasággal. Erről nagyon sok cikk született már az elmúlt időben, a Yale közgazdászai például elég részletesen cáfolták meg a nyáron az ennek ellentétéről szóló tévképzeteket. Nemrég pedig az Európai Bizottság is közölt egy sok helyen terjedő infografikát arról, hogy Oroszország GDP-je várhatóan több mint 11 százalékkal esik majd vissza az idén, a belső fogyasztás 8,5 százalékkal esett vissza, az orosz gazdaság 35 százalékkal kevesebbet importál, az infláció pedig 22 százalékos. Ahogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke fogalmazott az évértékelő beszédében szeptember 14-én, az orosz pénzügyi szektor lélegeztető gépen van, az autóipar termelése a háromnegyedével kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, az egész orosz gazdaság pedig az összeomlás felé halad.

A gáz visszafogásával pedig már sokkal nagyobb fájdalmat nem tud okozni az orosz kormány, mint eddig okozott. Ahogy pedig Matthew Yglesias amerikai újságíró, a Vox volt szerkesztője emlékeztet legutóbbi hírlevelében, a gázfegyver egy olyan fegyver, amit egyszer lehet elsütni, akkor nagyot is szól, de nem lehet újratölteni. Mert bár nagyon nehéz lejönni az orosz gázfüggőségről, az EU most erre kényszerül, és amint ez sikerül, már nincs visszaút, soha többé nem lehet már az orosz gázcsap elzárásával fenyegetni. A gázfegyver bevetésének viszont valószínűleg pont az volt a célja, hogy olyan típusú politikai reakciókat váltson ki szerte Európában, mint amit a magyar kormányból kiváltott.