Juhász Zoli – Shepherd: Baromira nem érdekel, hogy Mészáros Lőrinc épp kit hagy el, vagy kit vesz el

Juhász Zoli - Shepherd bejegyzése változtatás nélkül.

Baromira nem érdekel, hogy Mészáros Lőrinc épp kit hagy el, vagy kit vesz el.
Az se nagyon érdekel, hogy Borkai csalja a feleségét, vagy az, hogy Szájer melegbuliba jár. Nem nagyon érdekel, hogy Rogán kit akar feleségül venni és az se nagyon izgat, hogy Szanyi mennyit iszik, Géczy mit tesz az Interneten egy privát csetben de az sem, hogy Szájer kivel és hol nyaral…
Ez a magánéletük!
Addig amíg nem sért törvényt addig nem érdekel, mert ezeknek az embereknek is joguk van a privát magánéletükre.
Ugyanakkor, ha egyesek drogoznak, közpénzből dorbézolnak, világos és egyértelmű módon a munkájukat szarul végzik, vállalhatatlanul inkompetensek, destruktívak, hazugok és korruptak, az már bizony érdekel.
És itt jön képbe az, amit ma sokan nem értenek.
Gyanú, vagy vád?
Gyanakszom, hogy Szájer drogügyletét a hatóságok és a kormány nem firtatja, mint ahogy Lackner Csaba kispesti szoci képviselőét sem, ami ellenben már egyéb kérdést is felvet (hogy, hogy nem feszíti meg a Fidesz?).
Gyanakszom, hogy korrupt a kormány, hogy lopnak minden stadionberuházáson, túlárazzák az állami tendereket, haveroknak adnak zsíros megrendeléseket, hogy Paks és a Budapest-Belgrád vasút projektje rommá adósít minket, hogy a Covid égisze alatt meglopták az országot.
Gyanakszom, hogy az ellenzék kollaborál, emiatt túl gyakran félrenéz, kirakat-politizál, esetenként megbocsátó, elnéző és ostobán félre illetve alul-tájékozottnak tűnik és csak olyan kevéssé fontos ügyekben mer, tud, akar megnyilvánulni, ami már a sajtó előtt is kínosan védhetetlen.
Gyanakszom, hogy elvesztettük a nemzeti identitásunkat azzal, hogy mindenre kokárdát, zászlót, nemzeti címkét, Dunát, Tiszát, Kossuthot, Petőfit, és Széchenyit tesszük és ezzel voltaképp egy neofasiszta államot támogatunk, ami “egészséges” nacionalizmus helyett, beteges sovinizmusra épül.
Gyanakszom, hogy megalázzuk a nőket, lányokat, asszonyokat azzal, ahogy a jogaikról, erkölcsükről, életükről, mindennapjaikról, munkájukról rendelkezünk, szabályokat alkotunk, azaz voltaképp azt korlátozzuk, ami által szabadon akarjuk őket engedni.
Gyanakszom, hogy a másság olyan stigmává vált, amivel nehezen tudok együtt élni, mert én bármikor felmehetek egy lépcsőn, ahova egy kerekesszékes nem, bármikor megélhetem a nemi identitásom, amit a társadalom 10 %-a nem, bármikor szabadon láthatok, hallhatok mert egészséges vagyok, míg más nem és ha megszólítok valakit az utcán, akkor a bőrszínem nem okoz riadalmat.
Gyanakszom, hogy félreismernek az emberek, mert politikai értékrend, politikai ideológia, politikai kommunikáció, politika környezet és politikai állásfoglalás alapján látnak, nem pedig úgy, mint a lányom, a feleségem, a szüleim, vagy azok, akikkel életük egy-egy nehéz próbatételén találkozom.
Gyanakszom, hogy a világ rossz irányba megy, hogy évtizedeken belül elfogy a levegő, a víz, a létezés alapjai, mert a jelen percembereiként képtelenek vagyunk beérni azzal, amit a FÖLD ma ad, és őrült mohóságunkban a holnapot is felemésztjük.
Gyanakszom, hogy elveszett a szavak értelme és mást gondolunk a szabadságról, a hagyományról, a hitről, a családról, a közösségről és ezzel nem csak a szavak értelmét, hanem a szavak jelképrendszerét is elvesztettük.
Gyanakszom, hogy a “dolgok” így nem jók.
De a gyanú nem vád. Mert a VÁD azt mondja, hogy kell a bizonyíték, a bizonyosság, a tény, az objektivitás, a reális megközelítés…
…És én gyanakszom, hogy hiába a bizonyíték, hiába a bizonyosság, hiába az ezernyi tény, hiába az objektivitás, a reális megközelítés, ha közben már gyanakszom önmagamra is, mert rettegek, hogy nem látok tisztán, nem látok jól, nem értem a világot, mert a szürke gyanú megmérgezett és lassan megöli azt aki vagyok…
…az embert.

 

Juhász Zoli

 

Ui: Ettől jobban nem tudom elmondani.