Kegyetlenül kiakadt Luca, Pintér Sándor abortusz-szigorításán, durván nekiment nyílt levélben a belügyminiszternek

Dúró Dórának is kegyetlenül beolvasott. A nyílt levél változtatás nélkül.

 

Azért az elmúlt 12 évben sok mocskos dolgot megéltem már ebben az országban, de az a körülírhatatlanul aljas rendelet, amit büszkén aláírt Pintér Sándor, és mely egy női politikus agyából pattant ki, az valami igazán minősíthetetlen.
Első körben hadd üzenjek a nők és gyermekek önzetlen védőszentjének, az elfogadás és egyenlőség amazonharcosának, Dúró Dóra képviselőasszonynak. Kedves Dóra! Szívből örülök neki, hogy mind a 4 gyönyörű gyermeke egészségesen jött a világra, és annak is, hogy biztosítani tudják számukra a megfelelő életkörülményeket, tekintettel arra, hogy férjével ketten havonta annyit keresnek, mint egy átlagos magyar 1 év alatt. Őszintén örülök a szerencsés genetikájuknak és a kiváltságos életkörülményeiknek, becsülje meg, rohadt keveseknek van ekkora mázlija.
Második körben szeretném megköszönni a XXI. századi Magyarország egyik kiváló miniszterének és szorgos népszolgájának, Pintér Sándornak, hogy férfiként büszkén tollat ragadt, és habár rohadtul távol áll tőle minden, ami egy nőt nővé tesz, ő mégis masszív férfinevét aláfirkantotta eme minősíthetetlen – bocsánat – szarra, melynek a súlyát, tekintettel Y kromoszómáinak, kicsit sem érezheti a bőrén.
Utolsó körben pedig a tőlem és a helyzettől telhető legszofisztikáltabban szeretnék Magyarország kormányának üzenni, röviden: baromira kapjátok be a méhemet!
Alapvető emberi jog dönteni arról, hogy hozunk-e nőkét életet a világra, avagy nem! A nők ezen alapvető emberi jogát pedig ilyen undorítóan aljas módszerrel akadályozni a középkor mélysötét bugyrait idézi egy kis észak-koreai hozzáállással fűszerezve, és még inkább eltávolít minket az európai életszínvonaltól, gondolkodástól és a XXI. század fejlettségétől.
Hogyan képesek kérni egy nőt a legkiszolgáltatottabb helyzetek egyikében, hogy hallgassa meg a gyermeke szívhangját mintegy búcsúzóul? Hogy van szíve arra valakinek, hogy tollat adjanak ezeknek a nőknek a kezébe, hogy azzal, miután a szívük alatt hordott magzat életjeleit testközelből hallhatták, írják alá, hogy véget vetnek ennek? Hogy lehet ennyire aljas szemét dolgot tenni?
A nők nem azért járnak abortuszra, mert nincs jobb délutáni programjuk, vagy mert önző szemétládák, akik a biológiai adottságaikkal visszaélve alig várják, hogy védekezés nélkül teherbe eshessenek! A nők legnagyobb része azért jár abortuszra, mert a gyermekük vagy nem lenne egészséges, vagy mert nemi erőszak áldozatai lettek, vagy mert Ti, kedves kormány, 12 év alatt képtelenek voltatok megteremteni azt az életkörülményt ebben az országban, amelyben el tudnak tartani, és ahova világra akarnak hozni egy gyermeket.
Ti teremtettetek egy olyan országot, ahol szülni kiszolgáltatott dolog! Ti teremtettetek olyan országot, ahol a gyermekvállalás rizikófaktor! Ti teremtettetek olyan országot, ahol még egy főt etetni az ország legnagyobb részének csak nélkülözések árán lehetséges!
És most ezek után egy olyan országot teremtetek, ahol azután, hogy a nőket hitelért cserébe leszerződtetitek arra, hogy az elkövetkezendő éveiket szüléssel kell tölteniük, még fogjátok magatokat, és azt is aláíratjátok velük, hogy bár hallották a gyermekük szívét dobogni, ők mégis beleegyeznek abba, hogy nem szülik meg.
Az, hogy a hatalmatokat kihasználva a női nemet sorozatosan lealacsonyítjátok, kizsigerelitek, és gyakorlatilag jogot formáltok ahhoz, hogy a méhükről rendelkezzetek, az egyik legmocskosabb dolog, amit képes tenni valaki olyan, akinek a hatalma meglenne ahhoz is, hogy egy jobb országot teremtsen.
Szívből remélem, hogy azok a nők, akiknek most innentől a szívüket tépitek ki a helyéről, fel tudnak állni ezután, és azt is, hogy azt a gyermeket egy másik országban végül világra hozzák. Egy ilyen embertelen aljas döntések tollvonásaival tarkított ország ugyanis nem érdemli meg, hogy egy ilyen csodát ide teremtsenek meg.
Egy jó ideje már, hogy a “Magyarország kormányát szolgáló lányok” meséjének főszereplői lettünk, és ebbe borzasztó belegondolni.

 

 

A teljes írás itt.:  Luca féle/Facebook

 

Szerző. Mészáros Luca