Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete megerősítette keleti szárnyát Oroszország Ukrajna elleni háborúja miatt, de a figyelme kezd még inkább kelet felé, még pontosabban Kína felé fordulni. A keleti nagyhatalom bekerült a NATO új stratégiai koncepciójába is.
A szervezet Kína felé fordulása a szövetség egyes tagállamai, de Peking részéről is kritikát váltott ki, amiért a szövetség úgymond eltávolodik eredeti megbízatásától. Ennek ellenére Kína bekerült a védelmi szövetség nyáron kiadott új stratégiai koncepciójába, és tárgyaltak róla a minapi bukaresti NATO-miniszteri találkozón is.
“Kína nem ellenfél, de fokozza katonai modernizációját, növeli jelenlétét az Északi-sarkvidéktől a Nyugat-Balkánig, a világűrtől a kibertérig, és igyekszik ellenőrizni a NATO-szövetségesek kritikus infrastruktúráját” – jelentette ki Jens Stoltenberg főtitkár a találkozó előtt.
Nem közvetlen, de fenyegetés
Az ugyan valószínűtlen, hogy a NATO katonákat és felszerelést tudna állomásoztatni Kína szomszédságában, mint teszi Európában, vagy hogy szárazföldi, tengeri és légi gyakorlatokat tartson az indo-csendes-óceáni térségben.
De négy tagállamnak, köztük két európainak vannak érdekeltségei a régióban, és bármilyen konfliktusba belekeveredhetnének. A cél ezért az, hogy a szövetség előre megtudja, mi történhet az indo-csendes-óceáni térségben, mi legyen a szövetség válasza, és mit jelent ez az európai védelem számára.
A leginkább az Egyesült Államok, a NATO legnagyobb befizetője törekszik arra, hogy a szövetség tekintse Kínát fenyegetésnek, és ennek megfelelően készüljön fel. Washington legutóbbi nemzetbiztonsági stratégiájában Kínát a “legnagyobb geopolitikai kihívásként” említi. És bár Amerika nem keresi a konfliktust Kínával,
– mondta az Euronewsnak Kristine Berzina, a German Marshall Fund agytrösztj biztonsági és védelmi politikával foglalkozó vezető munkatársa, aki ezt egyébként közép- vagy hosszú távon szintén nem zárja ki.
Washington azt szeretné, ha Kínával kapcsolatban a NATO-partnerek egy oldalon állnának. Az európaiak azonban még nem tartanak itt, főként azért, mert nem tartják ennyire sürgetőnek a kínai katonai fenyegetést.
Inkább rivális, mint partner?
Az EU eddig egyszerre tekintett Kínára riválisként és kereskedelmi partnerként, de a hangsúly egyre inkább az első felé tolódik.
Ennek oka, hogy Peking vonakodott elítélni Oroszország háborúját; hogy egyre inkább felismerik, hogy az európai kritikus infrastruktúrába történő kínai befektetések biztonsági kockázatokat rejtenek magukban; hogy Kína javára nagy a kereskedelmi egyensúlyhiány, mivel Peking korlátozza a piacához való hozzáférést a külföldi szereplők számára.
A NATO szempontjából különösen fontos szempont az egyre agresszívabb pekingi retorika Tajvannal szemben, amelyet Kína a területe részének tekint, valamint a dél-kínai-tengeren tanúsított erőszakos magatartása és az Indiával folytatott határvitája.
“Geostratégiai és geoökonómiai téren egy egész sor olyan helyzet van, amely érintheti a NATO-tagállamokat, különösen az ellátási vagy élelmezési kérdések, a környezetvédelem, bizonyos értelemben még a nagy világjárványok is, Mindezek biztonsági kérdések a legtágabb értelemben, ez nem csak fegyverekről, lőszerekről és rakétákról szól” – mondta Philippe Le Corre, a Carnegie Europe főmunkatársa az Euronewsnak.