Vártam egy napot, mert nem akartam első indulatból reagálni a tegnapi eseményekre, amikor a Belügyminisztérium követelésére újabb 8 pedagógust rúgtak ki három budapesti középiskolából.
Aki követi a hazai híreket, és különösen, ha családtagjai között iskolás gyerek, vagy pedagógus van, annak nem szükséges bizonygatni, hogy a hazai oktatás soha nem látott válsággal küzd.
16 ezer tanár hiányzik a rendszerből, túlterheltek a diákok és a pedagógusok, érzelmi és mentális problémákkal küzdenek, elavult és felesleges lexikális tudásra épül a tanterv, nincs a diákok színvonalának megfelelő, szabad tankönyvválasztás, lepusztult az infrastruktúra, az alacsony bérek és a méltatlan körülmények miatt egyre kevésbé vonzó a pedagógus pálya, ami kontraszelekcióval és romló tanári állománnyal jár.
Mi, polgárok, azért fizetünk adót, hogy az állam ebből a pénzből mindenki számára elérhető színvonalas egészségügyet, oktatást, szociális hálót működtessen, hogy csupán három erősen elhanyagolt területet emeljek ki az állami feladatok közül.
Csak megjegyzem, hogy a feladatokért felelős vezetők többmilliós fizetését is mi, állampolgárok fizetjük! Azért, hogy cserébe tisztességesen és hozzáértéssel lássák el a munkájukat.
Miniszter úr, államtitkár úr, tankerületi vezető hölgyek és urak, úgy érzik, hogy eredményesen dolgoznak? Nem látják, hogy az Önök lépései nyomán immár iskolák tucatjaiban bénult meg az oktatás?
Maguk ellen fordították a fiatalokat, a tanárokat és a szülőket. Valóban úgy gondolják, hogy a válság megoldásának az a módja, hogy közös gondolkodás helyett fenyegetik, megfélemlítik, kirugdossák azokat, akik figyelmeztetni szeretnék önöket a gondokra, akik készek lennének közös megoldást találni a problémákra?
Hiszen az oktatás nem pártpolitikai és nem anyagi kérdés, ahogy némelyek próbálják beállítani, hanem a szó legnemesebb értelmében nemzeti ügy.
Önök a polgári engedetlenség, az órák elmaradása miatt a tanárok erkölcsét firtatják.
És hogy állunk az Önök erkölcsével, akik képtelenek elvégezni a feladatukat, mégis felveszik a fizetésüket?
Régi igazság, hogy az erős, képes belátni a hibáit, nyitott arra, hogy akár mások segítségével változtasson.
Aki ehelyett erőt fitogtat, igyekszik megfélemlíteni a másik felet, az gyönge és gyáva.
Az erőszakkal elért győzelem egyébként sem ér többet egy vereségnél, mert csupán ideig-óráig tart, és szégyen követi!
Aki ehelyett erőt fitogtat, igyekszik megfélemlíteni a másik felet, az gyönge és gyáva.