“Régi igazság, hogy az erős, képes belátni a hibáit, nyitott arra, hogy akár mások segítségével változtasson. Aki ehelyett erőt fitogtat, igyekszik megfélemlíteni a másik felet, az gyönge és gyáva.” – fogalmazta meg kritikáját a tanárelbocsátások kapcsán Kepes András író, korábbi televíziós újságíró.
A közösségi oldalán közzétett posztban úgy fogalmaz, hogy nem akart felindultságból írni, ezért várt egy napot azután, hogy
a Belügyminisztérium követelésére újabb 8 pedagógust rúgtak ki három budapesti középiskolából.
A frisshirek.hu is beszámolt artól, hogy november 30-án, szerdán nyolt tanárt bocsátottak el három fővárosi intézményből: hatot a Karinthy Frigyes Gimnáziumból, egyet-egyet pedig az Eötvös József Gimnáziumból és a Vörösmarty Mihály Gimnáziumból.
Kepes András írásában felsorolja a hazai közoktatás elkeserítő helyzetét, megemlíti azt is, hogy jelenleg 16 ezer tanár hiányzik a közoktatásból.
Mi, polgárok, azért fizetünk adót, hogy az állam ebből a pénzből mindenki számára elérhető színvonalas egészségügyet, oktatást, szociális hálót működtessen, hogy csupán három erősen elhanyagolt területet emeljek ki az állami feladatok közül. Csak megjegyzem, hogy a feladatokért felelős vezetők többmilliós fizetését is mi, állampolgárok fizetjük! Azért, hogy cserébe tisztességesen és hozzáértéssel lássák el a munkájukat
– írja, majd a közoktatásért felelős vezetőkhöz fordul kérdéssel.
Miniszter úr, államtitkár úr, tankerületi vezető hölgyek és urak, úgy érzik, hogy eredményesen dolgoznak? Nem látják, hogy az Önök lépései nyomán immár iskolák tucatjaiban bénult meg az oktatás? Maguk ellen fordították a fiatalokat, a tanárokat és a szülőket. Valóban úgy gondolják, hogy a válság megoldásának az a módja, hogy közös gondolkodás helyett fenyegetik, megfélemlítik, kirugdossák azokat, akik figyelmeztetni szeretnék önöket a gondokra, akik készek lennének közös megoldást találni a problémákra? Hiszen az oktatás nem pártpolitikai és nem anyagi kérdés, ahogy némelyek próbálják beállítani, hanem a szó legnemesebb értelmében nemzeti ügy. Önök a polgári engedetlenség, az órák elmaradása miatt a tanárok erkölcsét firtatják. És hogy állunk az Önök erkölcsével, akik képtelenek elvégezni a feladatukat, mégis felveszik a fizetésüket?
Posztja zárásaként azt írja: