Ki is volt Marx Károly?

0

Marx születésének 200. évfordulója alkalmából a különféle liberális és fasiszta antikommunisták kórusban próbálják Marxot befeketíteni és lejáratni. A másik oldalról sztálinisták dicsérik az egekig, mintha egy próféta lett volna.

A mi álláspontunk a következő:

1. Marx egy korszakalkotó zseni volt, akinek munkássága máig hatással van a legkülönfélébb társadalomtudományokra. Emellett az emberiség felszabadításáért küzdő történelmi mozgalom egy nagy (ha nem a legnagyobb) teoretikusa volt. Jellemzően olyanok fikázzák Marxot, akik pár egymondatos, teljesen félreértett klisénél többet nem ismernek tőle. Iszonyatos bűnöket kennek rá, miközben a kapitalizmus tengernyi rémségét vagy nem akarják észrevenni, vagy specifikus, a kapitalizmuson kívülinek gondolt okra fogják, pl. egyes politikusok hatalomvágyára, a tömegek ostobaságára, a fasizmusra vagy épp a neoliberalizmusra.
A burzsoá ideológusok legfőbb mozgatórugója többnyire nem is az, hogy meghasad a szívük a meggyilkolt, bebörtönzött, Gulágra hurcolt emberekért (amelyek között nem kevés valódi kommunista is volt). Ha így lenne, akkor a kapitalista kedvenceiket is el kellene, hogy ítéljék (Churchill pl. azt javasolta, hogy mérges gázokat vessenek be a brit uralom ellen fellázadt kurdok és afgánok ellen). Számunkra egyértelmű, hogy azért a sok fröcsögés, mert Marx tudományos alapossággal mutatta ki, hogy a tőkés társadalom egyrészt szükségszerűen kizsákmányoló, másrészt nem fog örökké tartani, hanem felváltja egy másik rendszer, amely az emberi szükségleteket sokkal jobban kielégíti: a kommunizmus. Ez pedig igencsak veszélyes imádott rendszerükre, amelyben őket olyan szépen megfizeti.

2. Nem gondoljuk magunkat marxistának, sem „Marx követőjének”. Ennek csak egyik oka, hogy bármiféle személyi kultusz ellentétes az anarchizmus szellemével és éppenséggel a szolgaság fennmaradása irányába hat. Marxnak fontos felismerései mellet súlyos tévedései és hiányosságai is voltak. Szerintünk ezek közül a legvégzetesebb az, hogy túlságosan leegyszerűsítette az állam, a hierarchia, a tekintély kérdését. Nem ismerte fel elég tisztán, hogy a hierarchikus, államista szerveződési mód akkor is a tömegek elnyomását szolgálja, ha történetesen korábbi elnyomottak kerülnek a hierarchia csúcsára. Bakunyin vitába szállt Marxszal és még Marx életében figyelmeztetett arra, hogy egy újfajta zsarnokság jöhet létre. Meglátásunk szerint Marx jellemhibái (önteltsége és arroganciája) is hozzájárultak ahhoz, hogy ezeken a kritikákon képtelen volt érdemben elgondolkodni, továbbá abban, hogy végül is elmérgesedett a konfliktus a munkásmozgalom magát anarchistának és szociáldemokratának/kommunistának nevező szárnya között. Tehát egy egészen kicsi felelőssége mégiscsak van abban, amit aztán a nevében elkövettek. Ezzel együtt sem gondolnánk, hogy abban az értelemben tekintélyelvű lett volna, hogy Sztálinnal és követőivel lehetne rokonítani. Biztosak vagyunk benne, hogy egyáltalán nem azt értette proletárdiktatúra alatt, amit Lenin vagy Sztálin megvalósított, nem is beszélve Pol Potról.

3. Tehát sem bálványozni, sem elfelejteni nem szabad Marxot. Tanulni viszont ma is lehet tőle, sokkal többet, mint akármelyik polgári szerzőtől. A műveit, mint mindenki másét, természetesen kritikával kell olvasni. Ma is használhatók szellemi fegyverként abban a küzdelemben, amit egy emberibb világért folytatunk.
forrás: Anarcho info / facebook