Kollégalistás és bajtársiasság!

“Olvastam ma a posztot melyben kollégám felesége kér segítséget anyagi gondjukban. Sajnos ezt sok portál átvette, bár nem is ez a fő gond , hanem az az alatt megjelenő kommentelők háborítanak fel legjobban. Olvastam, hogy nem fogtak fegyvert a fejükhöz a hitel felvételekor, vagy hogy minek vállal gyereket, ha nem tudja eltartani és jöttek az olyanok is akik kerek perec leírták, hogy mennyire megérdemli a család, hogy így járt, mert mint rendőr biztosan ( mert ugye teljesen egyértelmű) , hogy ő ilyen sorsú embereket büntetett meg vagy lakoltatott ki élvezettel 🤦‍♂️ szokásos demagógia…
Aztán elolvastam, hogy hány ilyen átlagos család van, aki ilyen helyzetbe került és nem kér vagy nem kap segítséget. Mint ahogy a most tönkrement vagy haldokló vállalkozásokon sem segít senki.
Na itt jön be az , hogy kollégalistás, bajtársiasság!
Nem tudom ki az illető, nem ismerem sem Őt , sem a családját, de a kollégám, mindkettőnk vére kék és nekem ennyi elég ahhoz, hogy segítsek. Nem fogok tudni 10 vagy 100 ezrekkel hozzájárulni, de amit tudok megteszem érte… ismeretlenül…önzetlenül…mert a kollégám.
Ez az amit a civilek többsége, a versenyszféra harácsolói sosem fognak megérteni.
Ugyan az az eset, mint mikor hallom a rádión, hogy kolléga segítséget kér a rádión. Nem azon gondolkodom el, hogy ismerős e a hang, tudom ki az aki a segítséget kéri, vajon a barátom e, vagy hogy ha ő pl megsérült, akkor vajon én is járhatok e ugyan úgy, hanem e helyett szinte gondolkodás nélkül vágódok be az autó, csapom fel a kéket és megyek segíteni, akár több tucat kollégával együtt város szerte felől.
Azt hiszem megnyugtathatom a fröcsögő (*ez csak rájuk vonatkozik) civileket ,hogy nem tőlük kérték a segítséget, mi ezt meg fogjuk oldani “családon belül “.”

Zsaruellátó