Kollégalistás és bajtársiasság!
“Olvastam ma a posztot melyben kollégám felesége kér segítséget anyagi gondjukban. Sajnos ezt sok portál átvette, bár nem is ez a fő gond , hanem az az alatt megjelenő kommentelők háborítanak fel legjobban. Olvastam, hogy nem fogtak fegyvert a fejükhöz a hitel felvételekor, vagy hogy minek vállal gyereket, ha nem tudja eltartani és jöttek az olyanok is akik kerek perec leírták, hogy mennyire megérdemli a család, hogy így járt, mert mint rendőr biztosan ( mert ugye teljesen egyértelmű) , hogy ő ilyen sorsú embereket büntetett meg vagy lakoltatott ki élvezettel 
szokásos demagógia…
szokásos demagógia…Aztán elolvastam, hogy hány ilyen átlagos család van, aki ilyen helyzetbe került és nem kér vagy nem kap segítséget. Mint ahogy a most tönkrement vagy haldokló vállalkozásokon sem segít senki.
Na itt jön be az , hogy kollégalistás, bajtársiasság!
Nem tudom ki az illető, nem ismerem sem Őt , sem a családját, de a kollégám, mindkettőnk vére kék és nekem ennyi elég ahhoz, hogy segítsek. Nem fogok tudni 10 vagy 100 ezrekkel hozzájárulni, de amit tudok megteszem érte… ismeretlenül…önzetlenül…mert a kollégám.
Ez az amit a civilek többsége, a versenyszféra harácsolói sosem fognak megérteni.
Ugyan az az eset, mint mikor hallom a rádión, hogy kolléga segítséget kér a rádión. Nem azon gondolkodom el, hogy ismerős e a hang, tudom ki az aki a segítséget kéri, vajon a barátom e, vagy hogy ha ő pl megsérült, akkor vajon én is járhatok e ugyan úgy, hanem e helyett szinte gondolkodás nélkül vágódok be az autó, csapom fel a kéket és megyek segíteni, akár több tucat kollégával együtt város szerte felől.
Azt hiszem megnyugtathatom a fröcsögő (*ez csak rájuk vonatkozik) civileket ,hogy nem tőlük kérték a segítséget, mi ezt meg fogjuk oldani “családon belül “.”