Köszönöm a Színművészetiseknek, hogy mégis megünnepelhetem ’56-ot!

Ágoston László

Mióta a világ hitványaiként az éppen zajló belarusz ’56 során az elnyomó oldalára álltunk, nem érzem, hogy jogunk lenne a szánkra venni a Corvin közi hősök neveit.

Mióta a “pesti srácok” szókapcsolat hallatán a jobb érzésű ember gyomra összerándul…

Mióta az ünnepségeinken is hazudoznak, képfeliratokat írnak félre…

Mióta szabad akaratából lett azzá Magyarország, ami ellen akkor puskával rohantak a tankoknak: orosz csatlós, nyugatellenes diktatúra.

A belarusz népet, a “minszki srácokat” aljas indokból magukra hagyva, Kádárt visszakívánva, sőt, újrateremtve, elvesztettük a jogot az ünneplésre.

Aztán jött egy marék mai pesti srác, akik ha nem is lemosták a gyalázatot, de legalább emlékeztetnek minket a jobbik önmagunkra.

A Vas utcában él ma szinte egyedül ’56 szelleme, és az oroszok, és a mai Kádár prüszkölve harcolnak is ellene.

Egy marék fiatal az egész országnak adott gerincet. Egy marék fiatal szembeszállt az elnyomás csikorgó gépezetével.

Ez ’56 ünnepe. Mert ez ’56 szelleme.

Gyermekkoromban az iskolában eljátszottuk, verset mondtunk… ők verset mondva újra életre is keltik azt.

Aki ezt nem látja, fújja el a gyertyát!

Mert ha nem, hát megnyílik a 301-es parcella földje és felkelnek újra az átlőtt szívű tizen- és huszonéves igazi pesti srácok nagy méltatlanságukban!

Felkelnek a drótkerítésbe csavart fiatal testek, nagy komoran a szemünkbe néznek, és lángoló dühvel kérdezik:

– Utódom! Hát hiába?!

És újra összeállnak az Andrássy út 60-ban belarusz módra összetört gerincek, és mind elindulnak a Vas utcába, az egész halálában, vesztesen is győzedelmes sereg.

Maléter átöleli a diákokat, és megáldja őket Mindszenty. Azokat, akikre ma büszkék lehetnek.

És mint a Notre Dame magasztos vízköpői állnak ott őrt, a bejárat feletti kiugrón, az egykor értünk halt ezrek.

Ellenünk.

(Fotó: Facebook/SZFE HÖK – https://www.facebook.com/szfehok/ )