Lendvai Ildikó: Miniszterelnök Úr! Az emberek halála nem dekorációs elem

0

Az ember azt hinné, hogy a miniszterelnök előzetesen végiggondolja, átnézi a beszédét. Nehogy József Attila „ős patkánya”, a „meg nem gondolt gondolat” tolakodjon a nyelvére. Hát most nem nézte át. Vagy ha igen, még rosszabb.

A kormányfő Trianonra emlékezve, Sátoraljaújhelyen, a kilenc méteres turulszobor avatásán tartott szónoklatot:

„Sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot”, de mi túléltük, ők viszont nem. Ma már „nincs Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió, nincs brit és francia birodalom”, ám ahogy régen is mondták, „mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni”.

Milyen szép gondolat! Ha jól értem, azoknak az államalakulatoknak a széthullásán örvendezik, amelyek a trianoni béke nyertesei voltak, a mi rovásunkra. Csakhogy elkerülhetetlenül eszünkbe jut, hogy azok között ott van Románia is, amelyik köszöni, megvan. Talán az ő temetésére célozgat itt a magyar miniszterelnök? Vagy kiére? Talán emberekre, a mostani ellenfeleire? Úgy még szebb.
Pedig eddig ügyelt arra, hogy ő maga mérsékelt hangot használjon az évfordulón. Okosan tette, hiszen az EU-ban szinte már csak a visegrádiakra támaszkodhat.

Igaz, Románia nincs közöttük. Akkor arrafelé lehet handabandázni?

Annak a mondatnak az érzéketlenségéről már nem is szólnék, hogy „Kibírtuk a náci lágereket, a szovjet gulagot”.

„Kibírtuk”? Kik? Iszonyú sokan belehaltak, ki gázkamrában, ki éhen vagy agyondolgoztatva, miniszterelnök úr. A haláluk nem dekorációs elem a nemzeti életerőt magasztaló beszédben.
Persze értem, hogy most az erő a kulcsszó. „Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk” – tetszett mondani. (Gondolom, ezek az olyanok, akik elkésnek a disznótorról.) Meg hogy „az igazság erő nélkül keveset ér”.

Jó. De azért nem árt a szív és az ész sem.