Lendvai Ildikó: Vége van!

0

Hatalmas kőszikla esett le a nemzet szívéről. A köztársasági elnök él és jól van! Legalábbis a keze mozog. Hangja ugyan hetek óta nincs, a hadsereg főparancsnokaként sem, hát hiszen eddig sem volt locsi-fecsinek mondható.

De most ALÁÍRT, végül is erre tartják szegényt. És meg is nyugtatott mindenkit: a felhatalmazással szemben

“megalapozott alkotmányos aggály nem támasztható”, t.i. az igenis nem korlátlan, hanem “feltételhez kötött, a járvány megszűnésével véget ér.”

Csak ismert szűkszavúsága lehetett az oka, hogy két dolgot nem említett:

1. Hogy mikor szűnik meg a veszélyhelyzet, azt a kormány maga dönti el. Ha akarja, örökké veszélyhelyzet van, hiszen a világban ezer veszély leselkedik ránk.
2. A törvény nemcsak a járvány közvetlen vonatkozásában tett teljhatalmú intézkedésekre hatalmazza fel a kormányt, hanem a “következményeinek elhárítására valamennyi szükséges rendkívüli intézkedésre” is. A rendkívüli jogkört “a káros hatások megelőzése ill. elhárítása céljából gyakorolhatja”. És ki mondja meg, meddig tartanak a káros következmények pl. a gazdaságban, a szociális válság tekintetében? Több évig? Ad absurdum -bár ezt a közvélemény nyomása esetén nem merik megtenni- több évtizedekig?

De egyvalamiben fejet hajtok a köztársasági elnök érvelése előtt. Arra figyelmeztetett:

“Mindenki tanúsítson önmérsékletet! Ez nem a politikai haszonlesés ideje.”

Drága elnök úr, megtenné, hogy minden reggel felhívja Orbán Viktort, és ezt az önmérséklet-izét naponta elmondja neki?

Feltéve persze, hogy nem tartós a gégehurut, és visszajön a hangja. Hársfateát ajánlok, egy kis mézzel.

szerző. Lendvai Ildikó volt MSZP-s alelnök.