Lendvai Ildikó versétől kiráz a hideg!

Két vers, az egyik, az új (Gömörié) aktuális, a másik, a régi (Békeffié) csak aktuálissá vált.
Békeffi istván versét Dérer Miklóstól kaptam meg. A Gestapo szerencsére már (rém)történelem, de a vers sokaknak eszébe juthatott az internetet ért ostoba fenyegetések idején.
Békeffi egyébként jeles kabarészerző volt, Turay ida színésznő férje. Ő alkotta meg Pomócsi figuráját, akit Salamon Béla tett klasszikussá (“Ha én egyszer kinyitom a számat…”) De ő írta “A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak” c. darabot is, amelyből viszont a zseniális Latinovits alakítására emlékezhetünk.

Békeffi István: Két úr a Gestapótól

Mindegy már! Élmény volt ez is,
Amit semmi se pótol.
Lakásomon becsengetett
Két úr a Gestapótól.
Éjfél volt. Könnyű kábulat
A két szem altatótól.
Mindig ilyenkor érkezik
A két úr a Gestapótól.
A szobalány jött kócosan
és reszketett a szótól,
Mikor az ajtómon beszólt.
Két úr a Gestapótól.
Még semmit magán nem viselt
A kézzelfoghatóból
A pár szó, elsuttogva, így …
Két úr a Gestapótól.
Pár szó. S minden keverve még
Álomból és valóból.
De belépett szobámba már
A két úr a Gestapótól.
Hol van, hol van a rádió ?!
Egy „titkos leadó!” Hol ?!
És házkutatást rendezett
A két úr a Gestapótól.
Megéltem néha már ilyet,
De ez sok volt a jóból.
Minden fiókot összetúrt
A két úr a Gestapótól.
Megvizsgált bútort és edényt,
Az ágy alá valótól
Vázákig mindent megszagolt
A két úr a Gestapótól.
Aztán a fürdőszoba jött,
A szappan, fogmosópor.
Még a vécébe is benyúlt
A két úr a Gestapótól.
Titkos leadót nem talált,
S e szomorú valótól
Dühtől torzultan távozott
A két úr a Gestapótól.
Szekrényemből két rend ruhát
– A békéből valókból –
S a pénztárcámat lopta el
A két úr a Gestapótól.
Most már holtan fekszik talán,
Agyontaposva lótól,
egy német országút porán
A két úr a Gestapótól.
Ezért most azt kérdem tehát
Egy arra haladótól,
Ha látja majd, hogy ott hever
Két úr a Gestapótól
Ki két finom ruhát visel
Egy pesti jó szabótól,
Hát tudja meg, hogy ez az a
Két úr a Gestapótól.
A holmim küldje vissza majd,
S hogy milyen feladótól
Jön a csomag, hát írja rá:
Két úr a Gestapótól.
S megírni, azért írom ezt,
Hogy tudja az utókor,
Mit jelentett, mint fogalom:
Két úr a Gestapótól.

Az ÉS-ben most megjelent Gömöri-versre Agárdi Péter irodalomtörténész hívta fel a figyelmem. A 86 éves Gömöri György ifjan lelkes Petőfi-körös, ötvenhatos, ezért utána “disszidálnia” kell, ahogy akkor mondtuk. Angol és amerikai egyetemek tanára lesz, de -mint verséből is kitűnik- magyar maradt: neki köszönhetők Radnóti, József Attila, Nagy László versesköteteinek angol fordításai.
A témától függetlenül ez az “Isten ózonlyukas kalapja” is telitalálat.

Tévhitek

Még benne maradt az új
tankönyvben Radnóti, még ott
van egy verse, de már fertőzötten:
egy olyan író mellett, akinek
eszmetársai „önként, kéjjel öltek,
nem csak parancsra”. És hát micsoda
nép az, amelyik elborult szemmel
egy évszázad óta dagonyázik
sérelmeinek gőzös mocsarában?
Mert bár „egy népnél sem vagyunk
alábbvalóak” (Zrínyi), megvetjük,
aki szemünkbe mondja rólunk
az igazat – talán mert hazánkat
még ma is bokrétának hisszük
Isten (ózonlyukas) kalapján?

Szerző. Lendvai Ildikó, volt MSZP alelnök.