Letarolja a magyar Facebookot az Orbánéknak írt “Meddig mehet ez így?” című nyílt levél

“Meddig mehet ez így?

Mára kiderült és bebizonyosodott, hogy a kormány és a FIDESZ-frakció rossz gazdaságpolitikát, rossz monetáris politikát, rossz szociálpolitikát és rossz külpolitikát folytatott.

És az is tudvalevő, hogy a rezsicsökkentés egy bődületes szemfényvesztés volt, ahogy azt már korábban sokan egyfajta farizeus néphülyítésnek gondolták. Sajnos igazuk lett: kiderült, hogy az energiát sokkal olcsóbbért is adhatták volna, ha akarják, mert a NER-közeli cégeknek akkor is busás haszna maradt volna az ügyleten.

A forint a világ leggyengébben teljesítő valutája lett, az infláció nálunk a legmagasabb, a keresménye a magyaroknak ér legkevesebbet az Unióban. Ezek tények, ezek elfogadása már nem pártszimpátia és propaganda-hit kérdése.

És mindennek nincs felelőse! Azok, akik leamortizálták hazánkat, köszönik szépen, jól vannak, tovább dőzsölnek, s gondtalanul élik tovább privilegizált életüket, mintha mi sem történt volna.

Ki felelős mindezért és miért?

Megtudhatnánk végre?

Minek kell történni ahhoz, hogy akik tönkre tették az életünket, akik megosztották társadalmunkat, akik magyart magyar ellen uszítottak, akik elveszik kenyerünket és megélhetésünket, azok végre felelősségre legyenek vonva?

Vagy inkább megvárják, amíg a népharag ki nem belezi őket?

Polt, Matolcsy, Orbán, Rogán, Kövér, Semjén, Kocsis, Gulyás, a három Varga (Zs. Judit és Mihály), Lázár, Sulyok, Dömötör, Habony, Kubatov, Szentkirályi, Hidvéghi, Selmeczi, Szájer, Áder, Pintér, Fodor G., Palkovics, Nagy Márton, Halász, Borkai, Menczer, Novák és a többi díszpinty, tudtok aludni? Vagy otthon a tükör előtt tovább gyakoroljátok a másra mutogatás intézményét?

Azt hiszitek, a birkákon kívül még vannak olyan emberek, akik elhiszik, hogy Soros, Gyurcsány, az Unió, vagy a háború az oka mindennek?

Megsúgom: biztosan tudjuk, hogy a kártékony folyamatok már akkor elkezdődtek, amikor 2010-ben a második Orbán-kormány megalakult. Azóta csak a rendszerszintű korrupció, a mindent behálózó mutyi, a felsőbbrendű kivételezettség, a mérhetetlen dilettantizmus, a koncepciótlan sodródás és a jogállamiság módszeres és szervezett leépítése folyik.

Csak egyet mondjatok, ami ebben az országban a 12 év alatt jobb lett! Ja igen, főzhetünk pálinkát, nagyszerű! Ehhez jön a mérhetetlen mértékű eladósodás, a jövőnk felélése, és a kilátástalanság egyre szélesebb körű elterjedése, amely nagy fokú kivándorlási hullámot generál. Korábban szinte minden nap megmondta valaki, mikor lesz nálunk is euró, mára ez a kérdéskör teljesen lekerült a napirendről. Egy-egy lesajnált okoskodó olykor még elmondja, hogy mikor hagyjuk le Ausztriát, vagy mikor lesz Magyarországból Kánaán, de ezen már csak röhögni, vagy sírni lehet.

Nem érzitek, miként juttatták hibáitok, rossz döntéseitek, arroganciátok, szemétségeitek, önös érdekeitek egy országot a tönk, az élhetetlenség és a totális káosz szélére?

És eszetekbe ne jusson visszamutogatni, mert volt tizenkét évetek, hogy amit mások elrontottak, azt ti rendbe tegyetek! Hogy nem tettétek, az csak rajtatok múlott! A pénz és paripa megvolt hozzá, meg a nagy léptékű változások véghezviteléhez elengedhetetlenül kellő kétharmad. De mindezzel csak visszaélni tudtatok…

Van lelkiismeretetek? Van belátásotok? Maradt még akár csak egy magányos csont-sejt is a gerincetekben?

Nincs barátotok! S nincsenek már barátaink! A nemzetközi közeg kicsúfol, lenéz és semmibe vesz benneteket, s általatok sajnos minket is. A kipcsakok talán még nem, ezért is tántorogtok egyre inkább feléjük.

Hála nektek, a világban elszigetelődtünk, gúny és megvetés tárgyai lettünk!

A NATO és Brüsszel ellen intrikálunk, a barátainkat hátba támadjuk, míg az arra érdemteleneknek gazsulálunk. Elértétek, hogy a szövetségeseink titkolóznak előttünk, hogy bármit nyilatkoztok, vagy bármit ígértek, annak már senki sem hisz. Lejárattátok magatokat. Nem kicsit, nagyon!

Ti vagytok Putyin Brüsszelbe betolt falova – ezzel minden uniós tagállam vagy képviselő tisztában van. Ez nektek felelős külpolitika?

Meddig akarjátok még folytatni? Míg ki nem ürülünk, koldusokká nem válunk, amíg bele nem rokkanunk vagy döglünk amúgy gyógyítható betegségeinkbe, vagy amíg ki nem halunk?

Ügyesen és taktikusan megosztottatok minket, hogy felszalámizva, bedarálva a nemzeti egységet ti gondtalanul gyarapodhassatok, dőzsölhessetek, s két marokkal szórhassátok verítékkel megkeresett javainkat.

Sorsközösséget semmiben sem vállaltok velünk, nem ismeritek az együtt sírunk-együtt nevetünk intézményét. Példát mutatni képtelenek vagytok. Gyávaságotok, rejtőzködő életmódotok közutálatot gerjeszt, a társdadalom jogosan feltett kérdései elöli bujkálásotok miatt mindenki megvet benneteket.

Nektek mindenki fontos – elsősorban magatok és az elvtársaitok -, csak mi, magyarországi magyarok nem.

Bennünk nem maradt tartás, nem maradt erő, nem maradt elszántság, hogy összefogva, egységesen egyszer, s mindenkorra megszabaduljunk tőletek! A lelkünket már megtörtétek, a közönyünket elértétek, büszkeségünk már a múlté.

De ne feledjétek, semmi sem tart örökké!

Nincs az a jól fizetett kommandós, az a közpénzből fizetett testőr, az a jól felszerelt magánhadsereg, amely adott esetben képes lesz megvédeni benneteket, s alkalomadtán majd kitart egy elnyomó és despota zsarnok oldalán.

S most, miután már mindenetek megvan; miután hazánk nyersanyagai, energiái, bankjai, felsőoktatási intézményei, kaszinói, trafikjai, földjei, erdei, bányái, legelői, külkereskedelme, egészségügye, oktatása, sportklubjai és szövetségei, kulturális élete, turizmusa és idegenforgalma, szállodái, kastélyai, tavai, közintézményei, alapítványai, egyszóval az egész ország kezetekben van, nem gondoltok végre arra, hogy legfőbb ideje lenne meghunyászkodni, bűnbánatot tanúsítani, a felelősöket megnevezve bocsánatot kérni, s fület-farkat behúzva elkotródni a hatalomból, amíg azt erőszak mentesen megtehetitek?

Vagy polgárháborúba akartok sodorni minket? Dögöljön meg a másik tehene is alapon? Micsoda hitvány gazemberek vagytok!

Legfőbb ideje lenne a számvetésnek, nehogy igazam legyen…”

“Eszetekbe ne jusson visszamutogatni, mert volt tizenkét évetek” – kíméletlen levelet kaptak Orbánék Károlytól