Magyar György: Szinte lehetetlen lesz visszaszerezni az alapítványokba kiszervezett állami vagyont

Az alapítványokba történő kiszervezés eredményeként már eddig is „százmilliárdos nagyságrendű állami vagyon veszítette el közpénz jellegét… annak meg csak a fantázia szab határt, hogy milyen közfeladatok kapcsán tesznek hasonló lépéseket, beleértve többek között a középiskolákat, egészségügyi intézményeket vagy múzeumokat is, hiszen ’vagyonkezelő alapítvány közérdekű célra is alapítható” – hívta fel a figyelmet Magyar György. Ezeket a vagyonokat „visszaállamosítani” csak az alaptörvény újabb módosításával lehetne, amihez az ellenzéknek kétharmados többséget kellene szereznie 2022-ben. Az erkölcstelenül, etikátlanul, akár jogtalanul lenyúlt állami vagyon esetében, beléphet az „elszámoltatásba” a Btk. Öt konkrét kriminális cselekményt sorolt fel az ügyvéd, hozzátéve: megalapozott gyanú esetén ott van a zár alá vétel intézménye is. De „óva intek mindenkit attól, hogy a bosszú szándéka vezérelje.”

 

– Úgy látszik, egyre nagyobb tétekben játszik a kormány, lassan minden állami vagyont kiszervez alapítványokba, bebetonozza oda az embereit, hogy egy esetleges kormányváltás után is rendelkezzenek a tetemes nemzeti vagyon felett. Van-e a hatályos jogrend szerint bármi mód arra, hogy visszaszerezze az állam ezeket a vagyonokat?

– Elsőként az jut az eszembe erről, hogy a „gránitszilárdságú” alaptörvény tavaly decemberi, már kilencedik módosításával a Fidesz ismét megerősítette azt a vélekedést, hogy a kormányoldalt kizárólag a saját hatalmi érdekei és a NER-lovagok helyzetbe hozása érdekli. Ennek érdekében, még az alaptörvényhez is hozzányúltak, és e szerint a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik”. A kérdésére rátérve: segít eligazodnia az ügyben a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény, amely szerint „az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt feladatok megvalósítása, valamint a kedvezményezettként megjelölt személy, illetve személyek javára történő vagyoni juttatás céljából alapítható”. Így például az egyetemek alapítványi formába történt kiszervezése okán, százmilliárdos nagyságrendű állami vagyon veszítette el közpénz jellegét, és emiatt szinte teljesen átláthatatlanná válik az intézmények gazdálkodása. Annak meg csak a fantázia szab határt, hogy milyen közfeladatok kapcsán tesznek hasonló lépéseket, beleértve többek között a középiskolákat, egészségügyi intézményeket vagy múzeumokat is, hiszen „vagyonkezelő alapítvány közérdekű célra is alapítható”. Ezeket a vagyonokat „visszaállamosítani” csak az alaptörvény újabb módosításával lehetne, amihez az ellenzéknek kétharmados többséget kellene szereznie 2022-ben a parlamentben.

– Tehát a ma hatályos jogszabályok erre nem kínálnak lehetőséget. Milyen változásokat kellene végrehajtani ahhoz, hogy törvényesen meg lehessen tenni azt, ami a társadalmi igazságosság szempontjából elengedhetetlen lenne?

– Csak ismételni tudom: kétharmaddal kell nyernie az ellenzéknek, különben jogszerűen nem nyúlhatnak hozzá a kiszervezett alapítványi vagyonhoz, nem módosíthatják az alapító okiratban foglaltakat, de még arra sem lesz lehetőségük, hogy a közfeladatot ellátó alapítvány esetén az alapítót megillető jogokat gyakorló kuratóriumok összetételébe beleszóljanak. Egyebekben az alapítványok alapító okiratának pontos ismeretében lehet azt megmondani, hogy az alapítványi vagyon – az alapítvány esetleges megszűnése esetén – hogyan használható fel.

– Szokták mondani, hogy kétharmados többséget kell szerezni az ilyen vagyon-visszamentések érdekében (is). Ön szerint is így van?

– Részben. Ami az alapítványokat illeti, kétharmad nélkül egy esetleges új kormány béna kacsaként topoghat.

– Persze nem csak alapítványokon  keresztül csorogtak ki az államkasszából, az állami vagyonból a százmilliárdok. Azoknál is hasonló a helyzet? Visszaszerezhetetlenek kétharmad nélkül?

– Az erkölcstelenül, etikátlanul, akár jogtalanul lenyúlt állami vagyon visszaszerzése kapcsán más a helyzet. Itt ugyanis jóval árnyaltabb a kép. De más az etika, és más a büntetőjog. Ami „csak” tisztességtelen – vagy annak tűnik –, azzal jogállami körülmények között nemigen lehet mit kezdeni. Legfeljebb egy dolgot lehet tenni: például a közbeszerzési törvény módosításával biztosítani kell a nyílt piaci verseny feltételeit, amivel elérhető, hogy ne minden uniós vagy hazai forrás a fideszes oligarcháknál landoljon. Szóval, a további gazdagodásuknak elejét vehetnénk, de „rekvirálni” visszamenőleges hatályú jogalkotással nem szabad.

– Akkor annyi az elszámoltatásnak?

– Előrebocsátva, hogy én nem szeretem ezt a fordulatot, de igen, egy-egy adott kriminális cselekmény esetén beléphet az „elszámoltatásba” a Btk. is. Elsőként említeném a költségvetési csalást. Ott van azután a hanyag kezelés, továbbá a hűtlen kezelés, valamint a hivatali vesztegetés, és végül, de nem utolsó sorban a hivatali  vesztegetés elfogadása. (Az egyes cselekmények ismérveiről lásd. keretes írásunkat az interjú végén) A büntetőjog eszközeivel ezt lehet tenni, de én óva intek mindenkit attól, hogy a bosszú szándéka vezérelje. Fellépni kizárólag azokkal szemben lehet, akiknél megállapítható a bűncselekmény megalapozott gyanúja, de az kevés a felelősségre vonáshoz, ha valaki csak kihasználta a joghézagokat, vagyis trükközött ugyan, de a cselekménye nem ütközött a tételes jogba. Őket lehet pellengérre állítani, elítélni azonban nem.

– És mi a helyzet a vagyon visszavételével? Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy az elkövetők/azzal vádoltak szagot fognak és kimenekítik a harácsolt vagyont?

– A büntetőeljárási törvény ismeri a zár alá vétel intézményét, ami a megalapozott gyanú esetén a bűncselekményből származó javak teljes körére kiterjed, ha az okozott kár megtérülése érdekében vagyonelkobzásnak lehet helye. Ez az intézkedés büntetőügyben és polgári peres eljárásban is alkalmazható. A cél egyértelmű: a terhelt vagy polgári perben az alperes ne tüntethesse el a vagyonát az eljárás befejezése előtt.

Az említett 5 kriminális cselekmény ismérve

Költségvetési csalás: aki például a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használja fel, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elévülési időn belül – ami öt év – az esetleges visszaéléseket számon lehet kérni.

Hanyag kezelés: akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két, nagyobb összegű kár esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elévülési idő itt is öt esztendő.

Hűtlen kezelés: Ami akkor áll fenn, amikor valakit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el, ami csak szándékosan követhető el, s az okozott kár nagyságától függően a büntetési tétel tíz és is lehet. S ilyen esetben ennyi az elévülési idő is.

Hivatali vesztegetés: aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen. Ilyen cselekményt miatt az elkövetés időpontját követő öt évig lehet eljárást indítani.

Hivatali vesztegetés elfogadása

Az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt vezető beosztású hivatalos személy követi el, de tíz év is járhat ezért, ha a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegi. Az elévülési idő ebben az esetben is elérheti a tíz évet.

 

via. Hírklikk