Magyarország gazdasága gyenge, leszakad az összes régiós országtól

Magyarország gazdasága – az elmúlt évtized kivételes pénzbősége ellenére is – gyenge közepes teljesítményt nyújtott régiós összehasonlításban.

A gyenge termelékenységi és innovációs mutatók mellett, az ország fő versenyképességi előnyét továbbra is az alacsony költségek (bérek és adók) jelentik. Ezt a forint stabil leértékelődése is segíti.

A fiatalok tömeges elvándorlása, a kialakuló munkaerőhiány miatt erősödő bérnyomás, illetve a leértékelődés okozta infláció azonban világosan jelzi, hogy ez a modell mostanra kifulladt, további erőltetése nem felzárkózáshoz, hanem a perifériára szoruláshoz vezet. Magyarországnak át kell(ene) állnia egy olyan pályára, ahol a minőség, a termelékenység és az innováció biztosítja a növekedést – írja a G7.

Az elmúlt évtizedben a közép-kelet-európai régió fejlődése kettévált: míg néhány ország (elsősorban Észtország, Litvánia, Csehország, Szlovénia) sikeresen állt át a minőségen, termelékenységen és innováción alapuló növekedésre, más országok még mindig költségalapon versenyeznek. Elsősorban azok az országok voltak ebben sikeresek, ahol érvényesül a korlátozott állam eszméje. Ezt jelzi a jogállamiság érvényesülése, illetve az újraelosztás nagysága.

Azokban az országokban legerőteljesebb a vállalkozó szellem, ahol alacsony az állami újraelosztás aránya. Litvánia ennek is köszönhetően, az elmúlt évtizedben a legdinamikusabban zárkózott fel az EU átlagához. A vállalkozói attitűdök Magyarországon az egyik leggyengébb értéket mutatják a régióban – nálunk az elmúlt évtizedben az állam próbálta irányítani a fejlesztéseket.

A magyar gazdasági stratégia a magyar tulajdonosok megerősítését célozza, ami a gyakorlatban a kormányzati klientúra finanszírozását és kedvező helyzetbe hozását jelenti.

A munkahelyek számára való túlzott koncentráció azt is jelenti, hogy a munkaerőigények kielégítésére alacsony képzettségű vendégmunkásokat kell már betelepíteni. Az elmúlt években Magyarországon ötszörösére nőtt az itt dolgozó külföldiek száma, ami a migrációellenes kampányok tükrében meglehetősen sajátos fejlemény. A környezeti szempontok is háttérbe szorulnak, erősen szennyező, illetve veszélyes üzemek épülnek a járműipar kiszolgálására a gumigyáraktól az akkumulátorgyárakig.

Az oktatási rendszert is igyekeztek hozzáigazítani a gazdasági modellhez – az elmúlt évtizedben csökkentették a tankötelezettség korhatárát, tudatosan szűkítették a gimnáziumi és egyetemi férőhelyek számát, azaz az oktatás leépítésével az alacsony képzettségű munkaerő folyamatos utánpótlását biztosítják.

Ha viszont nem szeretnénk tartósan a perifériára szorulni, az országnak el kell mozdulni a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé.