MAGYARORSZÁGNAK EL KELL DÖNTENIE, MEDDIG MEGY AZ ÚTON EGY OLYAN EMBERREL

– aki volt KISZ-titkár,, Soros-ösztöndíjas, a Liberális Internacionálé alelnöke, aztán polgári értékrendű, végül demokráciát felszámoló, fajelméleti koncepciót vázoló autokrata
– aki Nagy Imre koporsójára állva építette fel önmagát, aztán elvitette az 56-os öröklángot a Kossuth térről
– aki úgy szólította fel az oroszokat a kivonulásra, hogy arról a kormány már megállapodott, hogy aztán 30 év múlva visszahívja az oroszokat
– aki 1990-94 között az országgyűlés uniós integrációs bizottságának elnökéből brüsszelező, az uniós pénzeket ellopó, uniós tagságunk ellen dolgozó politikus lett
– aki a kétharmados Horn-kormány idején elfogadta, hogy 6 százalékos pártként blokkolhat egy új alkotmányt, de a saját kétharmada idején senkivel nem egyeztetve saját alaptörvényt gyártat
– aki az elmúlt 12 évben sosem látott uniós pénzesőt kapott, de mostanra mégis megver minket bérben a bolgárokon kívül mindenki
– akinek országlása idején a pénzeső ellenére összeomlott az egészségügy, az oktatás, a szociális- és nyugdíjrendszer, a környezetvédelem
– aki egy hatalmas nemzeti lobogó alá bújva vitte haza az uniós milliárdokat, vagy osztotta szét a rokonai és haverjai között
– aki 12 év kétharmad és két év, saját magának megszavazott teljhatalom után egy 13 éve nem miniszterelnök ellenfélre mutogat
– aki úgy kormányzott, hogy itt a legnagyobb az infláció, a bérhez számított rezsi, az ÁFA, továbbá rekordon a költségvetési hiány és az államadósság
– aki felszámolta Magyarország diplomáciai kapcsolatait, magányos páriaként kering a nemzetközi térben, súlyos erkölcsi, politikai és gazdasági hátrányokat okozva Magyarországnak
– aki úgy kormányzott, hogy 600 ezer magyar vándorolt külföldre
– aki úgy kormányzott, hogy mélypontra jutott a gyermekszületések száma
– akinek maradása most már azt kockáztatja, hogy magyar emberek, vállakozások, önkormányzatok nem jutnak uniós pénzhez
– akinek maradása euró helyett gyenge forintot jelent
– aki felszámolta az önkormányzatiságot
– aki csatateret csinált az országból
– aki felelős családok százezreinek veszekedéseiért, széthullásáért
– aki ahhoz képest, amit elloptak, morzsákat juttatott magyarok millióinak
– aki alatt kockás inges tanárok, dühös rendőrök, tűzoltók, átvert köztisztviselők, bizonytalan sorsú vállalkozók százezrei keresik az igazukat
– aki egyszemélyben dönt mindenről, és már nincs, aki megmondja neki, hogy falnak vitte a hazáját
– aki felszámolta a sajtószabadságot, pribékeket küldött politikai ellenfeleire, aki a maga érdekeire írt át választási és parlamenti szabályokat
– aki pártkatonákkal zúzta szét az alkotmánybíróságot, a számvevőszéket
– aki olyan világot teremtett, hogy ő, és akit ő kijelöl, eldönti, ki a magyar, ki a nemzeti, és mindenki más hazaáruló
– aki elszegényítette a nyugdíjasokat, és már rokkantak juttatásait nyirbálja
– aki hosszútávú és olcsó gázt hazudott
– aki “antikommunistaként” egyedül akadályozza az ügynökakták nyilvánosságát
– akinek soha egyetlen mondata nem igaz, mert azonnal találsz egy masikat, egy korábbit, amely a mostaninak teljes ellentéte, és tudod, hogy a mostaninak is lesz ellentéte, csak idő kérdése
– aki úgy harcol a migránsok ellen, hogy aki fizet, az kötvénnyel bejöhet
– aki úgy védi a magyarok munkáját, hogy a világ távoli csücskeiből hozat több tízezernyi vendégmunkást
– akinek hatalomban maradása ellentétes Magyarország érdekeivel: nemzetközi karantén, tartós leszakadás, megélhetési válság, uniós pénzek híján további megszorítás, áruhiány, elmaradó fejlesztések
A lemorzsolódás elkezdődött, pedig az őszi és téli közüzemi számlák még meg sem érkeztek. A kérdés adott: meddig mehet Magyarország az úton valakivel, akivel láthatóan nincs tovább.

Gréczy Zsolt