Majmok atomfegyverekkel – üdv a 3. világháborúban

Szerző: Ágoston László

Emlékszel, hogy évtizedeken keresztül mondogattuk: a harmadik világháborút nem fegyverekkel vívják majd, hanem gazdasági eszközökkel?

Hát… üdvözöllek a “harmadik világháborúban”.

Sajnos az eredeti elképzelés nem vált be teljes mértékben: a barbárok azért csak elővették a fegyvereket, és ötvenéves eszközökkel küldtek harcba húsz éveseket, hogy harcoljanak egy ötven évvel ezelőtti álomért.

(Az, hogy Magyarország megint a rossz, az agresszor oldalára állt… már történelmi hagyomány. Az igazán kellemetlen, hogy amíg az előző két alkalommal ezt nehéz lett volna elkerülni, most komoly energiába került, hogy Európa árulói lehessünk. Minden adott volt, hogy most másként legyen, de sok munkával azért sikerült.)

Az én buta, “liberális” agyamban viszont csak az jár, hogy micsoda pazarlás ez az egész. Leszámítva a leszámíthatatlant, az emberi tragédiák százezreit, micsoda értelmetlen pusztítás ez.

 

“Leszámítva a leszámíthatatlant” – aki ezt a videót egyszer látta, sohasem felejti. Oksana és Viktor hazafelé sétáltak, amikor a nő aknára lépett. Mindkét lábát és négy ujját veszítette a robbanásban. A férfi nem hagyta el, sőt a kórházban házasodtak össze. Ezen a videón az esküvői táncukat örökítették meg…

Abból a pénzből, amit most a világ Putyinnak, ennek a meszes agyú fantasztának az őrulete miatt elkölt, meg lehetett volna oldani az éhezést a világon. Betegségeket lehetett volna gyógyíthatóvá tenni. Vagy lehetett volna komoly lépéseket tenni a globális felmelegedéssel szemben.

Elképesztő belegondolni, hogy ahelyett, hogy embereket és házakat lőnek szét a harminc éve halott Szovjetunió védelmében, akár meg is menthettük volna a világot.

Ez a baj azzal, hogy az emberiség technikailag sokkal gyorsabban fejlődött, mint agyilag és filozófiáját tekintve. A felvilágosodás eszménye most hullik darabokra a szemünk előtt. Hiába kapta meg az eszközöket, a társadalom nem lett felvilágosultabb. Hiába van meg a lehetőségünk, hogy menyországot csináljunk, újra és újra létrehozzuk a poklot.

Majmok vagyunk atomfegyverekkel. 

A társadalmaink egy igen jelentős része máig törzsekben gondolkodik, és kakával dobálja azokat, akik máshová tartoznak. Vagy akiket nem ért.

Lett általános szavazójog, de nem jár vele általános tudás. Mindenki beleszólhat, de senkinek sem kötelező legalább alapszinten értenie ahhoz, amiről beszél. Mindenkinek joga és lehetősége lett dönteni, mindenkinek hozzáférése lehet az információhoz, de nem lett elvárt, hogy be is szerezze az információt. És a forráskritika, az információ forrásának alapos vizsgálata ismeretlen fogalom a legszélesebb rétegekben.

Ezért van háború. Senki se fogja rá meszes agyú diktátorokra! Minden vezetőnek pontosan annyi a hatalma, amennyit a környezete és végső soron a népe ad neki. A huszonegyedik században egyetlen diktátor sem tud évtizedekig hatalmon maradni a nép széles rétegeinek akarata, de legalább közömbössége nélkül.

 

Minden vezetőnek pontosan annyi a hatalma, amennyit a környezete és végső soron a népe ad neki. (Fotó: Gage Skidmore / Flickr)

Ha a diktátort leváltják – jön másik. Ő a következmény, nem az ok. Az ok a majomösztönű, felvilágosulatlan társadalom, amely kitermeli a betegségének ezeket a tüneteit.

A beteg társadalmakra küzdelmek és fájdalmak várnak – hiszen minden betegség küzdelmekkel és fájdalmakkal jár. Azért én mégis bizakodó vagyok.

A fajunk alkalmas arra, hogy egy eszmei evolúciós ugrással a következő szintre lépjen – de úgy látszik, mindig szenvednie kell, hogy meg is akarja ezt lépni.

A következő időszak arról fog szólni, hogy megküzdünk a betegséggel – minden szinten: országonként, emberiségként és egyénenként egyaránt. Vagy továbblépünk a törzsi gondolkodásból, vagy felülkerekedünk a majom-énen, vagy kipusztulunk mindannyian.

Ha nem sikerül, talán jobb is, ha kipusztulunk. Túl sokra lettünk képesek túl kevéssel.

 

A nagy válságok nagy erőket mozgósítanak a társadalmakban. Ez lehet a változás katalizátora és üzemanyaga.

De én bizakodom, mert ez már egyre többek számára válik nyilvánvalóvá. Ha ezt az őrültséget letudtuk, és a hidegháború generációja végre kikopik a vezetésből, talán révbe ér valamiféle szellemi forradalom.

Talán kötelezettségeket is rendelünk majd a jogok mellé.
Talán a kultúrák keveredésével és a saját kárunkon megtanuljuk, hogy mind egyetlen közös hajóban evezünk.

Talán a nagy romlás után nem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk – ahogyan a második világháború után a fejlett Európában példátlanul sokáig nem is volt háború

Egy nap talán még a perifériákra, például Magyarországra is begyűrűzik ez.

Az eszközeink már megvannak hozzá. Már csak a szándék kell. És úgy tűnik, éppen most kezd majd eléggé fájni ahhoz, hogy egyszer az is meglegyen.

Majmok atomfegyverekkel – üdv a 3. világháborúban