Már a látszatra sem adnak

Úgy tűnik, hogy Orbánék Szájer József ereszes lebukása után már a látszatra sem adnak, hiszen mindeddig példátlan módon most már Szenteste is meglopták a magyar embereket. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a szürke magyar hétköznapok a közpénzmilliárdok pofátlan kitalicskázásáról szólnak, melyekben Orbán szorgos strómanjai és családtagjai valódi pénzhegyeket mozgattak meg az elmúlt tíz évben.
Most azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Orbánéknak szó szerint semmi sem szent, legalábbis a szenteste biztosan nem. Ugyanis miközben a magyar emberek december 24-én, szenteste díszitették a karácsonyfákat, az elmúlt hónapokban régen nem látott vagy bajba jutott, esetleg elhunyt szeretteikre gondoltak, addig Orbánék – ahogyan az a hollywoodi maffiafilmekben szokott lenni – az ünnep leple alatt „bankot robbantottak” és még gyorsan kiloptak mindannyiunk zsebéből néhány százmilliárd forintot. Az álszent, álkeresztény, álnemzeti tolvajkormány az uniós közbeszerzési értesítő december 24-i száma szerint közel 800 milliárd forintot költött el a már több hónappal ezelőtt teljesen kiürült Gazdaságvédelmi Alap terhére. Persze nem gazdaságvédelemre, nem a magyar emberekre, nem a bérek pótlására, nem a bajba jutott, állásukat vesztett, utcára került magyar emberek és családjaik megsegítésére, hanem a saját zsebek teletömésére.
Többek között fontosnak tartotta, hogy a Bóly és a határ közti 20 kilométeres szakasz építését a korábban becsült 78 milliárd forint helyett 90 milliárd forintért, vagyis 12 milliárd forinttal drágábban, kilométerenként 4,5 milliárd forintos (!) költséggel építheti meg a Strabag és a Duna Aszfalt konzorciuma. Igen, az a Dunaaszfalt, amelynek tulajdonosa az a Szíj László, aki 7 milliárd forintos adriai luxusjachtján már számos állami vezető mellett idén nyáron többek között Szijjártó Pétert és családját nyaraltatta meg. De csaknem százmilliárd forinttal tolták meg a már eddig is botrányosan és pofátlanul közpénzzel gazdagodó Mathias Corvinus Collegium (MCC) nevű alapítványt is, amelynek kuratóriumi elnöke nem más, mint a fideszes miniszterhelyettes, a miniszterelnökség államtitkára, Orbán Balázs. Ne felejtsük el, hogy éppen ezeknek a pénzeknek a bebetonozását, közpénzjellegüktől történő megfosztását tartotta fontosnak a kormány Alaptörvénybe rögzíteni…
Orbán nyilván dörzsöli a tenyerét, mert azt gondolja, hogy szép summa állt a házhoz. Nem szeretnénk elrontani az örömét, de ezúttal jeleznénk, hogy az öröm csak átmeneti. Ami ma törvényesített állami támogatásnak, szabályos költségvetési kiadásnak tűnik az egyik oldalon, az egy állami korrupcióra szakosodott bűnszervezet elleni vádpont a másik oldalon.
Ha már karácsony, hogy is szól Szent Ágoston kérdése?
„Cui non datur semper vivere, quid prodest bene vivere?” – vagyis, ha valaki nem élhet örökké, akkor mit számít neki a gazdagság.
Bár lehet, hogy a hatalmához betegesen ragaszkodó Orbán már azt is elhiszi magáról, hogy örök életű, de mi emlékeztetnénk, hogy semmi sem tart örökké, csak a változás. És bizony vészesen közeleg a változás.