Már nem is vagyunk neki magyarok

Farkasházy Tivadar írása

0

“Hozzád szólok, ki Audiddal vágtatsz a rónán át. Igazi macsó vagy, kilenclyukú főnök, jövendő kékvér, már a négyéves fiad is államtitkár, igazi macsóbaba. Arra kanyarog az út, amerre mondod, neked húzza a száztagú szimfonikus, tied az ország, magadnak építed, szaporodik titkárnődben az idegen anyag, de miért kommunistázol?”

Senki se sajnáljon azért, mert életem hosszabbik fele a szocializmusra esett, úgy vélem, ehhez csak nekem van jogom, de sosem tettem, elég volt hozzá egy pillanatra még hátrébb sandítani, az előttem élőkre, irigyelni viszont remélem, egy jóval fiatalabb se akar érte. Csak azt utálom, amikor közülük önmagukat politikusnak álcázó milliárdosok elmagyarázzák nekem, hogy milyen volt, akik ráadásul csak pár évet töltöttek benne, s korántsem a legrosszabbakat. Lényegében a Pacsirta a Dunán című könyv ötletét egy monológ adta, amelyet 2000-ben, azaz 20 éve írtam Bajor Imrének 20 perc alatt, de előző este kissé elvarázsolta magát Szárszón, így hiába keltegettem, nekem kellett felolvasnom. Meglepő sikert aratott, s mivel nem vagyok éppen a színpad ördöge, ez csak annak szólhatott, hogy valamibe beletrafáltam, pedig csak a hétköznapi szocializmust firkantottam össze, ami gyorsan eszembe jutott. Nemrég előkerült a Napkelte felvétele róla.

Ott ült előttem, ha nem is mind akkor, de egy évvel korábban vagy később a demokratikus ellenzék egykori tagjai közül Konrád György, Heller Ágnes, Pető Iván, Solt Ottilia, Iványi Gábor, Petri György, Rajk László, Haraszti Miklós, Demszky Gábor, Bauer Tamás, Magyar Bálint, Tamás Gáspár Miklós, a Fordulat és reform szerzői közül Lengyel László és Csillag István, a hazatért Faludy György, az itt maradt Kosáry Domokos, az olykor hazalátogató Fejtő Ferenc, s olyan 56-osok mint Göncz Árpád, Mécs Imre, Méray Tibor, Vásárhelyi Miklós. Kicsivel jobban ismerték a kor természetrajzát, nekik szántam, meg az új okosoknak.

Az utolsó szava magyarázatra szorul, az akkori és mai házelnök épp megint lehernyózta a szerinte rossz magyarokat, akik most pillangóvá akarnak átvedleni, de korábban csak komcsik lehettek.

Mindez mára csupán annyiban változott, hogy már nem is vagyunk neki magyarok, lelke rajta.

PARAINESIS (2000)

Hozzád szólok, ki Audiddal vágtatsz a rónán át. Igazi macsó vagy, kilenclyukú főnök, jövendő kékvér, már a négyéves fiad is államtitkár, igazi macsóbaba. Arra kanyarog az út, amerre mondod, neked húzza a száztagú szimfonikus, tied az ország, magadnak építed, szaporodik titkárnődben az idegen anyag, de miért kommunistázol?

Láttál KISZ-esküvőt pelyhedző állú nyoszolyólányokkal? Voltál színreváró a csepeli szabadkikötőben? Kirendeltek kis zászlócskákkal Brezsnyev szemöldökéhez? Hallottad beszélni Óvári Miklóst? Hát Németh Károlyt? Mesélt neked háromévente a bécsi erdő? Nyaraltál hetven dollárból? Szeleteltél már vékonyra szalámispárgát? Bevitted nagyanyád ónémet kredencét egy 48 kvadrátos panel teakonyhájába? Próbáltál hazatalálni Rákospalotán? Akkor miért kommunistázol?

Láttál irodalmi műsort a Fáklya és a Szovjetunió legjobb írásaiból? Írtál dolgozatot a Kis Földből? Láttad a Balkezes újoncot három iskolával? Hajóztál két hétig a Fekete-tengeren pingponglabda nélkül? Összehoztál nyolcórás kemény munkával egy szendvicset Karl­Marx-Stadtban? Álltál sorba üres vendéglő előtt? Voltál bolgár nászúton? Asszonyod éjszakánként álmodozott Hajdúsági centrifugáról? Akkor miért kommunistázol?

Hallgattál egész nyáron Németh Lehelt? Szavaztál Korda Györgyre és Kovács Katira? Ecsetelted a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek a táncdalfesztivál előnyeit? Kacsintott rád felhúzott vállakkal Kádár János, is? Mondta neked, nehogy már a nyúl legyen a krumplileves? Vettél guminyakkendőt az Úttörő Áruházban? Cipőt a cipőboltban? Esküdtél novemberben Vörös Októberben? Árultál nejloninget a katowicei piacon? Trappert a Vörös téren? Sírt az anyád, amiért leszaladt a szem a Puskás Öcsi által behozott harisnyáján? Állítottak már ki a sorból az Ifiparkban, mert nem voltál fodrásznál? Akkor miért kommunistázol?

Kiabáltatták veled az utcán, hogy el a kezekkel Angela Davis hajától? Tüsszögtél harminc évig egy rohadt gyomnövény miatt? Nővérkedtél a saját operációdon? Láttál már műtőasztalon tekerni valakit fel a budai hegyekbe, szívószálon véve a levegőt, amiért nem kapott egy kanál orvosságot az ötvenes évek végén? Tudod, mi az MHK, mi a GMK, mi a KMK? Mi a kivi meg a neva? Láttál lovat éhezni, hogy ne lógjon át a szomszéd háztájiba?

Rejtegettél már egész évben a spájzban bolgár kompótot, orosz mustárt, csehszlovák vorcseszterová omácskát, hogy tehess valami csemegét a karácsonyi asztalra? Adtál nőt twist pulóverért? Nővért orkánért, hugot Doxáért? Verekedtél már Opel Rekordból kihajított coca­colás dobozért? Koboztak már el tőled Elefánt radírt a rajkai határon? Dugtál már Kohinoort csehszlovák dorkóba? Ettél két hétig különleges vagdalthúst a hatfokos Északi-tenger partján? Nyomtál hozzá piros aranyat? Tudod, mi a citrompótló, mi a cikória, mi a Tropi Cola? Ittál Utasüdítőt? Almuskát? Láttad sámlin a szófiai VIT záróünnepségét Szoboszlón? Nyertél tortát reumás táncversenyen? Akkor miért kommunistázol?

Tudod mi a Buksi heverő? Panni szekrénysor? Mi az NDK kivehető ajtós? Mi a szocialista ablak? Feljött már parkettád, lejött már tapétád fizetés után két órával? Tekertél körbe a Népstadionban Röltex szőnyeggel? Láttál keletnémet dakotákat Gojko Mitics ellen harcolni? Néztél Karel Gott szemébe? Próbáltad eltalálni Joszip Kobzon elejét? Lehalkíttatták már veled a getnót? Akkor miért kommunistázol?

Tudod mi az, nem tudni angolul, németül, franciául? Nem látni a Szarvasvadászt? Nem olvasni Gimesről, Maléterről, Nagy Imréről? Hoztak már ki neked színestévét tankkal orosz laktanyából? Lobogtattál már Rómer Flóris utcai autóklubos csekkszelvényt egy csodálkozó tehénnek a toscanai sztrádán? Próbáltál Moszkvics féltengelyt, Wartburg dugattyút, Trabant ventilátort bütykölni Provence lejtőin, miközben a nejed szid, hogy ezer napod volt rá? Akkor miért kommunistázol?

Az öledbe pottyant itt minden. Mert a sok ostoba ősei harcát vívta tovább. Tán legyőzted a KGB­t? Kiástad Katynt? Megszöktél a Gulagról? Cipőt talpaltál Hruscsovnak? Brezsnyev-vicceket meséltél Csernyenko temetésén? Felkérted táncolni Andropov özvegyét? Bűnjelet rajzoltál Gorbacsov homlokára? Legalább kicsavartad a vodkát Jelcin kezéből? Akkor miért kommunistázol?

Csak nem azért, mert apád az volt? Miért nem hagysz békén? Húsz évvel túlélsz! Európában fogsz lakni, ott nem dolgozol, ahol csak akarsz! Te fogod ceruzámat? Tudod, mit fogjál? Hernyót!