Marton-Ady Edina velős nyílt levele Novák Katalinhoz

A levél változtatás nélkül.

Marton-Ady Edina írása Novák Katalin-hoz.

“Leng a hinta, ezt írtad tíz évvel ezelőtt, s hogy előkerült az az írás, már emlékeztem rá, én akkor kezdtem az anyaságot, mikor te már három gyerek mellől visszavágytál a felnőttek közé, mikor éheztél a szóra, amiben nincsen egyszervolt, de látod, tíz év alatt te már páncélozott ajtók mögött pisilsz én pedig három gyerekkel tapasztalom azt a valóságot, amit segítettél megteremteni idelent, ezt a borzalmasan elkeserítő, hideg valóságot, ahol a háromgyerekes vagy akárhány gyerekes anyuka nem kap kecsegtető ajánlatot, örül, ha bármilyet is kap, alul fizetve, jó esetben feketén kipótolva a szerintetek egekbe szökő minimálbért, reménykedve hogy be tudja nyomni valahova a gyereket bölcsibe, oviba, ahol alsó hangon húsz fölötti a létszám. Fogalmad sincs, mennyire leng ez a hinta idelent, velünk, szülőkkel, a minimálbér helyett egekbe szökő ruha és cipőárakkal, azzal, hogy lassan aranyárba kúszik fel a minőségi élelmiszer, te már ezt régen elfelejtetted, mert az apa férfi, az anya nő, mert téged félremagyaráznak. Fel-le, fel-le, mondd el kérlek, mesélj nekem, hát hogyan lehet ezt elfelejteni, magyarázd el, kérlek, mert esküszöm nem értem, hogyan lehet elfelejteni a kiszolgáltatottságot, a magányt, a perifériát, azt, hogy mint fuldokló ácsingózol a felnőtt szó, elismerés után, hogy minden napod minden perce pontosan ugyanaz mint az előző, hogy számolod a garast, tologatod a kiadásokat, hogy szótlanul nézed, ahogyan ugyanazért a munkáért a munkatársad többet kap, csak mert éppen lóg valami a lába közt. Tudod-e, mint családokért felelős tárcanélküli miniszter, hogy a COVID miatt mennyi szülő hullik napi szinten depresszióba, hogy folyamatosan nő az erőszak, verbális és fizikai szinten is, tudod-e, hogy mi a napi valóság a mai, magyar családokban, hogy rutin a kín, hogy milyen munka, mennyi összeszorított száj, szem, mennyi forgolódó, kínzó álomban csikorgatott fog hangja száll a magyar falvak és városok fölött, hány anya, apa sír otthon, titokban, mert fogy az erő és holnap is talpra kell állni, tudod-e mennyi éhező családnak, gyermeknek fog hiányozni a karácsonyi ételosztás, hogy hány és hány használt ruha-játékgyűjtés indult ebben a harmadik legszegényebb EU országban, ahol a magyar reformok működnek? Hogy merészelsz magyarázkodni ahelyett, hogy azt mondanád, elcsesztem, elfelejtettem már régen, bocsi, idefent arany budiban, damaszt szalvétával töröljük. Kérj bocsánatot, minden anyától, minden apától, minden gyerektől, mert ez a legkevesebb, kérj bocsánatot, keresd elő azt a régi cikket, olvasd újra, nézz körül és kezdj el dolgozni, miniszter asszonyként, nőként és reménykedj, hogy majd egyszer, talán, mikor eleget tettél, megbocsátanak neked azok, akik bíztak abban, hogy nő, szülő és ember maradsz, felelős beosztásban is.”

Itt lehet követni a szerzőt: Marton-Ady Edina

 

szerző. Marton-Ady Edina író