Ezt a képet nem a könyv miatt készítettem. Nem tudom, milyen. Még nem olvastam.
Ezt a felemás zoknit viselni akaró kislányokért és kisfiúkért készítettem. Hogy tudják, hogy nincsen velük baj.
Ezt a pszichológusokért készítettem, akik csak annyit tesznek, hogy századszor is elmondják, amit a szakma a HETVENES évek óta vall:
a homoszexualitás normális. Nem betegség.
Egyébként meg a könyv nem csak erről szól!
Szól kerekesszékesekről, más bőrszínűekről, autistákról és sokakról másokról is, akiket ugyanúgy csúfolhatnak az iskolákban.
A másság is sokszínű. Valamilyen formáját MIND tapasztaljuk.
Úgyhogy Meseország igenis mindenkié!
Talán egy nap Magyarország sem csak a gyűlölködő keveseké lesz.
De ahhoz először meg kell tudnunk szeretni magunk és mások különbözőségeit.
Ágoston László