…Most elkezdődik mindaz, amiről évekig beszéltem (beszéltünk)

Juhász Zoli

A nehéz idők. És nem fog számítani ki vagy, miben hiszel, vagy kire szavaztál.

Mindenki szenvedni fog!

Persze könnyebb lenne neked, ha én írnék valamit, ami árnyalja, körvonalazza, kiemeli a helyzet súlyos mivoltát. Jobban átvészelnéd, ha tudnál lájkolni, megosztani, véleményezni, ne adj isten kritikát megfogalmazni, otthonod és foteled biztonságában…
De tudom egy ideje, hogy most jönnek a nehéz idők.
Mondhatnám, hogy megmondtam, hogy mindez elkerülhető lett volna. Rámutathatnék, hogy volt modell, minta, megoldás! Volt csapat, képesség és útmutatás csak… Csak épp nem kellett! És most, amikor már érzed, hogy történik valami, mikor megjelentek az égen a felhők, amikor minden pórusod remeg, és magad előtt is titkolod a balsejtelmeid, mert a jelek már nem csak sejtetik, hogy mi jön, de már érzed is:
Itt vannak a nehéz idők.
Olyasféle lesz, mint a nagy háborúk korának gondjai, csak ebből nem lesz kiút. Túl sokan akarnak, túl jól élni, a lehető legkisebb áldozat mentén, miközben a valóság kényelme megzabálja a lehetőségeket, és a megoldásokat. Ez nem olyan lesz, mint a pestis és nem úgy fog lezajlani, mint a világháborúk. A harangok nem fognak megszólalni és a média sem fogja azt harsogni, hogy eljött az utolsó idő, mert mindenki a végsőkig fogja építeni és vigyázni ezt a hazudott rendet, ami a legelemibb őskáosz a valóságban.
Már itt vannak a nehéz idők.
És neked lassan észre kell venned, hogy minden út pontosan ugyan abba az irányba vezet. Igazság szerint nincsenek alternatívák, lehetőségek, vagy választási opciók. Elfogytak az ötletek, elkoptak a lehetőségek és már nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem csak annyi: MIKOR?
Nekem most kicsit jobb.
Beálltam a lusta hazudozók, a tömegemberek közé, akik félrenéznek, ha olyasmit látnak, ami vállalhatatlan. Nem mondok vádbeszédet, nem korteskedek, elfogytak a pártoló és támogató gondolataim. Már csak szemlélődöm és várok…
Várok, ahogy te is vársz évek, évtizedek óta.
Csak én tudom (sejtem) hogy mi jön, és elfogadtam, hogy semmit sem tehetek, mert minden képességem és adottságom mára már csak az elodázást segítheti. Megoldást nem nyújthat. Feleslegessé váltak a szavak, mert kihagytuk, elpocsékoltuk az időt, amikor cselekedhettünk volna.
Már itt vannak a nehéz idők.
És semmilyen módon sem kerülheted el, hogy megtapasztald: nincs kiút
Juhász Zoli