Stockholmba költözöm.
Tartósan! Talán véglegesen, meglátjuk.
Ott fogok élni, ott fogok adózni, ott lesz bankszámlám, egészségbiztosításom, békességem, jogaim és remélhetőleg hamarosan családom is.
Ott fogom írni a könyveimet és onnan fogok tanítani online magyarországi érdeklődőket és onnan fogok például sajtó és szöveges feladatokat ellátni a Szabó Balázs bandájának.
Ott fogok futni járni, meditálni, főzni és imádkozni.
Ott fogok kellemes hőmérsékleten (imádom a hideget és a sötétet
) végigaludni éjszakákat, amikben már régóta nem volt részem.
Onnan fogok nagyokat beszélgetni az itthoniakkal és jókat vacsorázni, bulizni az ottaniakkal.
Ott fogok nyelviskolába járni, de itthon leszek még egy kis ideig egyetemista.
Ott lesznek céljaim, aminek eredményei átnyúlnak majd ide is.
Ottani hirdetéseket fog feldobálni a telefonom, amiknek a felét nem fogom érteni eleinte és ez isteni lesz, mert reklámszakemberként nem tudtam nem elemezgetni az idegesítő reklámokat. 
Ott kevesebb magyar napi hírt fogok olvasni, mert más dolgom lesz, és már most kikapcsoltam az üzenet értesítéseimet mindenhol, hogy többet tudjak végre a saját életemre figyelni másoké helyett.
A minap megvolt a búcsúbulim is.
Mikor elmentek haza a srácok, még hajnalig sírtam, és bámultam magam elé.
Ez az egész egyszerre megkönnyebbülés, öröm, gyász, szomorúság, büszkeség, düh, bátorság.. ezeknek a mixe bennem most lelkileg ez a kiköltözés.
Sajnálom Magyarországot, hogy menthetetlen, hogy beteg és hogy nem gyógyul fel az elkövetkezendőkben. 
Azt érzem, hogy ez az egy életem túl hamar elszalad ahhoz, hogy nem úgy éljem, ahogy én szeretném és hogy külső körülmények miatt ne érhessem el a céljaimat.
Mert ha csak rajtam múlik.. 
nem lesz baj.. de már elkezdett nagyon nem csak rajtam múlni és ettől már nagyon féltem…
Szóval, nem lesz könnyű az eleje, hisz azért ott sincs kolbászból…de már várom!
A nehezét is!
Ahogy közeledik a nap, úgy kezdenek a félelmeim is valahogy tovaszállni.
Ezen a képen 22 éves vagyok, 12 évvel ezelőtt készült Stockholmban, amikor ott tanultam Erasmusszal.
Egyszerűen már akkor és azóta is mindig itt duruzsolt bennem, hogy én oda is tartozom, hogy nekem ott kell élnem.. hát most ez elintéződött. 
Most ez lesz!
Még magam sem hiszem el… egyelőre olyan csak mintha látogatóba mennék.. az majd csak később fog tudatosulni bennem, hogy az irány csak oda.. és hogy a döntés most sok mindent hosszútávon megváltoztat.
A pszichológusom az utolsó ülésünkön azt mondta, hogy hatalmas lesz a különbség aközött az élet között, amit ott élek majd, es amit itt éltem (pedig az itteni sem volt piskóta..), és hogy nagy dolog az, hogy a legnehezebb időszakomban, betegen és nagyon összetörve is tevékeny, cselekvőképes maradtam, aki végül megszervezett magának egyedül egy ekkora (életmód, élettér, és egzisztenciális) váltást… most én is megveregetem a vállam..az első nagy menet letudva… már csak biztonságban le kell vezetnem azt a 2000 km – et Stockholmig,
aztán jöhet élesben az ottani életem ügyes-bajos kivitelezése.
Egyetértek a pszichológussal abban is, hogy kb két év múlva màr nagyon más életet fogok élni.
És ezért mar most hálás vagyok magamnak. de egy biztos, hogy a magyar könyvpiacot, a szerzői pályámat, a magyar irodalmat és a magyar könnyűzenét sosem hagyom magam mögött… 
micsoda szerencse, hogy írni és zenélni bárhonnan lehet!
Szerző. Tóth Júlia Éva