Müller Cecília: Sárkánylélek!

A világjárvány nem csupán a mindennapjainkat változtatta meg, hanem az anyanyelvünket is. E hatások kutatásának immár külön neve is van: virolingvisztika, azaz vírusnyelvészet.
Te is kenyérszűz vagy még, covidinka? Itt a karanténszótár!

 

Már tavaly nyáron Karanténszótár jelent meg Veszelszki Ágnes nyelvésztől, a folyamatosan születő kifejezések áradatával lépést tartandó. A kötet 400 új szót gyűjtött össze, a fotelvirológustól a kenyérszűzig. Előbbi természetesen a járványügyi kérdésekbe előképzettség nélkül belekotyogókra utal, utóbbi pedig azokra, akik soha korábban nem sütöttek még otthon kenyeret.

Miért érzi magát másodrendű állampolgárnak, akinek orosz vagy kínai vakcina jut?

Denevérektől vagy egy titkos laboratóriumból jött vajon a Covid–19? Még a legnevesebb szakértők sem tudják biztosan a választ.

A kreatív szóképzés gyakorlatilag mindennapos azóta is. Vannak már karanténbabák, akik a szigorú kijárási korlátozások idején fogantak. Megjelent a járványbűnözés, amely e speciális időszak sajátos elkövetői magatartásait illeti összefoglaló névvel. Legújabban pedig már vakcinairigységet is emlegetünk, amikor valaki úgy érzi, hogy neki nem a leghatékonyabb oltóanyag jutott, míg másnak igen. És persze a vírus talán laborszökevény.

Minden nyelvi leleményt felsorolni jelenleg még képtelenség volna, ám a feladat súlyát két komáromi nyelvész nagyon is átérzi. Istók Béla és Lőrincz Gábor (mindketten a Selye János Egyetem oktatói) már nevet is adtak a nyelvészet e részterületének, és megalkották a virolingvisztika szakkifejezést. Szótárunk folyamatos bővülése mellett kapcsolattartási szokásaink átalakulását is kutatják e gondterhelt időkben.

 

Már a Covid és a pandémia sem biztos

A nyelvhasználati bizonytalanságok is megsokasodtak. A home office vajon magyar szónak számít már? Netán hómofisz? Vagy maradjon simán távmunka? Hát a social distancing miként fordítandó? Társas, társadalmi vagy közösségi távolságtartás? És egyáltalán: minek ez a fontoskodás, amikor létezik már az emberkerülés szavunk?

Mindemellett a magyar helyesírás is virolingvisztikai vákuumba került. Tavaly augusztusban a Nyelvtudományi Intézet nyelvi tanácsadó szolgálata a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságával egyeztetve ajánlást adott ki arról, hogy

A VILÁGJÁRVÁNY OKOZTA BETEGSÉG NEVÉNEK KÖZNYELVI ÍRÁSMÓDJA: COVID19.

Tehát kötőjel nélkül. Ám ez láthatóan senkit sem hatott meg, pedig a Covid19-járvány alak valóban rövidebb és szebben gördül, mint a Covid–19-járvány változat. Úgy fest, egy nyelvet sem lehet boldogabbá tenni saját népe ellenében.

Érdekes kérdés még, hogy ha egyszer páneurópai, ami összeurópai, akkor egy világjárvány miért nem pándémia? Itt egyszerűbb a válasz: a pán- és a pan- előtagok pontosan ugyanazt jelentik, ahogy ezt a panteizmus szavunk is mutatja például (a panteisták történetesen a világ összességét tisztelik istenként).

 

Nyír, ad, költ, olt, tölt

A magyar történelemben kevés ige volt képes annyi indulatot kiváltani, mint a híres-hírhedt oltakozik. Heves kommentháborúk indultak a szó létjogosultságáról, sőt még online petíció is született a használata ellen. A nyelvújító Müller Cecília közkeletű elmélete ellen szól, hogy a szóban forgó alak sok évtizeddel ezelőtt megjelent már többször nyomtatásban, például Határ Győző verseiben. Jelen cikk címe is tőle idéz.

Bár a Kossuth-díjas költő nyilvánvalóan nem járványügyi vakcinációról beszélt műveiben, szóhasználatát mégsem foghatjuk kizárólag a szépírói szabadságra. A 2010-es H1N1-járvány idején a térségi tiszti főorvos ugyanis így fogalmazott:

Jelenleg azt mondhatjuk, hogy influenzajárvány-mentes peridódusban vagyunk. Oltakozni viszont érdemes továbbra is.

Új szavak egész sora született 2020-ban. Lássuk a legizgalmasabb példákat!

Balázs Géza nyelvész is orvosi szlengként írt az oltakozni szóról 2019 áprilisában. Magabiztosan kimondhatjuk tehát, hogy az oltakozik ige nem a koronavírus-járvány szülötte, és bizonyosan nem az országos tiszti főorvos privát találmánya.

De akkor miért hangzik furcsának?

Elsősorban azért, mert – orvosi szleng lévén – az átlagember ritkán hallotta eddig, ezért valamiképp fennköltnek, már-már ájtatosnak hat. Másrészt pedig azért, mert a szóképzés módja félrevezető logikai párhuzamokra csábít.

Némelyek szerint az a gond, hogy senki sem önmagának adja be az injekciót, tehát a nyír–nyírat–nyiratkozik mintájára az olt–oltat–„oltatkozik” képzésmód volna helyes, hogy kifejezzük az idegenkezűséget, tehát a műveltető mozzanatot. E logika mentén (az ad-adakozik szellemében) aki oltakozik, az oltást ad be, nem pedig kapja azt.

Mások úgy vélik, a költ–költekezés az idevágó analógia, és az a baj az oltakozás alakkal, hogy rendszeresen ismétlődő cselekvésre, tehát valamiféle szokásra utal. Márpedig védőoltásokat relatíve ritkán vesz fel az ember hobbiszerűen. Többen állítják: nyitott végű folyamatot jelez az is, hogy a be- igekötő hiányzik a szó elejéről, a beoltakozás változat már inkább hangozna rövid időn belül lezáruló eseménynek, semmint szabadidős életstílusnak.

A valódi megfejtés kulcsa viszont más: a tölt ige. Tölt–olt, töltekezés–oltakozás. Aki ugyanis töltekezik, az sem önmagát tölti fel, hanem alkalmat teremtett vagy talált arra, hogy valami vagy valaki más feltöltse. A visszaható jelleg tehát megvan. És így simul ki gyorsan minden: az oltakozás során alkalmat teremtettünk vagy találtunk arra, hogy beoltsanak bennünket – nehogy vakcinaszüzek maradjunk még a végén.