Az euró magyarországi bevezetése olyan távlati tervnek tűnik, mint mondjuk az, hogy egyszer autó helyett minden ember a saját kis háztartási űrcirkálójával rója majd az égi kilométereket.
Lehetséges, de egyelőre csak a sci-fik világában létező teória.
Itthon először a 2000-es évek elején kezdtünk el az euró bevezetésének a lehetőségéről beszélgetni.
2001-ben az első Orbán-kormány a 2007-es bevezetést tűzte ki céljául. Ez nem sikerült.
A Medgyessy-kormány 2003-ban a 2008-as bevezetésről álmodozott. Ez sem jött össze.
2011-ben az Orbán-kormány valamikor 2018 és 2020 közé tette a bevezetés tervét, azóta viszont sokat változott a politikai szélirány, így nagyjából az érzékelhető, hogy a magyar kormánynak sem rövid-, sem közép-, sem hosszú távon nem áll szándékában az országot csatlakoztatni az euróövezethez.
Ahhoz egyébként, hogy erre egyáltalán esélyünk legyen, 5 gazdasági feltételnek kellene teljesülnie. Voltak idők, amikor erre még a reális esélyünk is megvolt, ugyanis öt mutatóból háromnál megfeleltünk a belépési követelménynek, de ma már ez a lehetőség messze szállt, ugyanis 10 éve nem voltunk olyan távol a gazdasági megfelelés szintjétől, mint most.
Mik is ezek a feltételek?
Az éves infláció nem haladhatja meg 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb inflációval rendelkező uniós tagállam átlagát.
A költségvetési hiánynak a GDP 3%-a alatt kell lennie, a bruttó adósság pedig nem haladhatja meg a nemzeti össztermék 60%-át.
A bevezetés előtt két éven keresztül be kell lépni az úgynevezett ERM-II. árfolyamrendszerbe, melynek lényege, hogy az adott deviza árfolyama nem mozdulhat el plusz-mínusz 15 százaléknál nagyobb mértékben az euróval szemben.
Az éves átlagos, hosszú kötvényhozam nem lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációjú uniós tagállam súlyozott átlaga, plusz két százalékpont.
Az euróra pályázó tagállam jogi környezetének meg kell felelnie az EKB elvárásainak, ide tartozik a jegybank függetlensége vagy a monetáris finanszírozás tilalma többek között.
A kormányunk által stabilnak, sőt növekedőnek nevezett gazdaságunk jelen pillanatban egy maastrichti kritériumnak sem felel meg. A gazdasági szakemberek szerint ez a tendencia akkor sem változna a következő 4-5 évben, ha a kormány elkötelezné magát az euró bevezetése mellett, s e szerint gazdálkodna a következő időszakban.
Tehát messze járunk az eurózónától. Lassan úgy általában Európától is. Ezzel viszont – az ország elmagányosodásán kívül – az a baj, hogy szépen fokozatosan túl nagy kockázatot jelent majd a gyenge forint miatt Magyarországon befektetni.
A legtöbb külföldi cégvezető támogatná, üdvözölné az euró bevezetését, de így van ezzel az átlag magyar is, ugyanis sehol nincs akkora társadalmi támogatottsága az euróövezethez való csatlakozásnak, mint itthon.
Nem csoda, régen álmodozunk már róla, s valahogy tudjuk, érezzük, hogy a közös fizetőeszköz közelebb vinne bennünket ahhoz az európai létformához, amit nekünk a történelem mindenféle csapása és bizonytalansága miatt még soha nem sikerült átélnünk.
Az euró bevezetése mérsékelné az inflációt, csökkentené a banki kamatokat, növelné az országba érkező befektetés mértékét…, és sorolhatnám. Egyszerűen mindenki jobban járna.
De nálunk ez nem cél. Nekünk a vármegyerendszer meg a gyenge forint jut.
Kinek mit intéz a kormánya!