Nem a Gyurcsány retteg Józsi bácsi, hanem maga…

– Józsi bácsi, a tévétől jöttünk.
– Már épp ideje volt. Mondjátok be a kamerátokba, hogy nagyon drága a krumpli és a benzin. Ja, meg a kenyér is.
– Maga ugye nyugdíjas?
– Az, hogy a fene enné meg. De ettől még nem lenne muszáj mindennek emelni az árát.
– Maga is retteg Gyurcsánytól?
– Mindennap kétszer. Reggel egy órát, este pedig másfelet. Mikor mennyi időm van…Ki az a Gyurcsány?
– Nem tudja?
– Most így nem ugrik be. Volt régen egy ilyen nevű iskolatársam, de őt nem így hívták.
– Józsi bácsi, a Gyurcsány vissza akar térni a hatalomba.
– Majd adok én neki! Kerüljön csak a szemem elé!
– Milliószámra hozná be a migránsokat.
– Mi a kérdés?
– Figyeljen ide, Józsi bácsi! Mondja azt, bele a kamerába, hogy retteg attól, hogy a Gyurcsány ismét hatalomra kerül. Annyira fél, hogy ki sem mer menni az utcára.
– Úgy fog rettegni az a Gyurcsány, hogy ki se teszi a lábát az utcára.
– Nem a Gyurcsány retteg Józsi bácsi, hanem maga…
– Ne kiabáljon velem, nem vagyok vak!
– Akkor összefoglalom. Ön és nyugdíjastársai rettegnek és félnek Gyurcsánytól. Ezt kell elmondania. Indíthatom a felvételt?
– Csak nyugodtan.
– Hallgatom, Józsi bácsi.
– Szemét, szarrágók vagytok. Hülyének nézitek az embereket. Hazudtok, mint a vízfolyás. Az ilyet annak idején a szomszéd faluig pofoztuk. Nem szégyellitek magatokat? Ezt tanította nektek az anyátok?
(Kép illusztráció)