Nem lehet tudni mindezeken hány ezer – milliárd forintot buktunk!

Avagy ezek is hozzájárultak a mostani elképesztő állapotunkhoz!
Nemcsak a francia kafetéria-jegy (béren kívüli juttatás) forgalmazókat kergették ki az országból az első nagy fülkeforradalmi győzelem (2010) után!
A francia cégek nemzetközi bíróságok előtt perelnek bennünket, és meg is nyerik a pereket! Jobb lett volna megegyezéssel rendezni a dolgot. Megjelent helyette a magyar forgalmazású Erzsébet-utalvány, amire rátelepedtek jócskán, akik mindig jól szoktak járni a húsosfazék mellett. Már az sincs. Ki fázott rá? A magyar költségvetést fenntartó adófizetők, vagyis a munkavállalóink!
Nem fogjuk megtudni, hány milliárdot buktunk!
Kikergették az IMF-t (a Világbankot) is! Ez azzal járt, hogy más forrásból vettek föl a kikergetés után hiteleket jóval kedvezőtlenebb feltételekkel, csak hogy a nagy arcot lehessen mutogatni! Most könnyen lehet, hogy ismét IMF-hitelért fognak fordulni, ha nem dőlnek az uniós milliárdok! Hogy hány milliárd forintot buktunk, nem lehet tudni!
2006 után kettős hatalom volt az országban! Fönt a szocik, lent a Fidesz, mert 2006 őszén az ellenzék nyerte meg az önkormányzati választást. El is adósították direkt az önkormányzatokat! Legjobban Hódmezővásárhely volt eladósodva, Lázár János volt a polgármester. 2010 után a fülkeforradalmi csapat átvállalta az önkormányzati hitelek jelentős részét, 1400 milliárd forint körül.
Az összeg beépült a ma már 42 ezer milliárd forint körül nyargaló államadósságba!
A letelepedési kötvényeket először állami cég (Államadósság Kezelő Központ) árulta, de Rogán Antal akkor még a parlament költségvetési bizottságának elnöke törvényjavaslatot nyújtott be, és nem sokkal később már az ő és baráti köre forgalmazta a drága jegyeket. Óriási lett a bevételük úgy, hogy a kötvényeket öt év után jelentős kamattal vissza kell vásárolni. Ez utóbbi lehetőséget persze, hogy rátolták a magyar adófizetőkre! Még az észak-iraki Mol-olajmezőket őrző magyar zsoldos hadsereg környékén is árulták a kötvényeket. Hogy vásárolt-e belőle az onnan nem túl távol jelenlévő iszlám állam, még nem derült ki. De hogy elég sokan járhatják a nagyvilágot magyar iratokkal, az nagyon valószínű.
A ki tudja mekkora kárt kifizetjük, hiszen a károkozók helyett készfizető kezesek vagyunk…
Az előző kormány által korábban eladott Mol részvények jelentős részét visszavásárolták 2010 után. Hogy mekkora kárt terhelhettek ezzel is a nyakunkra, nem igazán lehet tudni.
Kína felé jócskán eladósítottak bennünket a nekik fontos Budapest–Belgrád vasútvonal építésével. A vasútnak Budapesttől a görög pireuszi kikötőig kellene futni. Tessék ránézni a térképre, mekkora a távolság még Belgrád és Pireusz között! Lehet, hogy bevállalja a terhünkre a folytatás kiépítését is az idegenekkel oly nagylelkű kormány?
A kínai kommunistapárt sanghaji Fudan egyetemének budapesti kampuszát úgy tervezik megépíteni, hogy kínai hitelt veszünk föl rá, kínai munkások jönnek be, és kínai építőanyagból valósul meg.
Már ennek megvalósítására is létrejött az alapítvány népes kuratóriummal, és még főigazgatót is kapott.
A Kínából behordott rossz minőségű 18 ezer lélegeztetőgép, a ki tudja mire jó kínai vakcina és az alkalmatlan maszkgyártó gépsor jelentős része bérelt raktárban van tárolva, ahelyett, hogy végre nekiállnának a megsemmisítésnek! Az összes kár csak ezen lehet, hogy már eléri a 400 milliárd forintot!
Montenegró most készül tönkremenni az ilyen kínai megoldásba, úgy, hogy Kína már ki is vonult, és óriási tájsebeket hagyott maga után! Próbálkozott a pici ország vezetése azzal, hogy az unió fizesse vissza Kínának az egymilliárd dollár hitelt, és csatlakozna az unióhoz, de erre nincs lehetőség.
Bizony nagy bajban van Srí Lanka is. Ez utóbbi máris államcsődöt jelentett, ráadásul már el is vesztette az új csodálatos kikötőjét. Az elnököt elkergették, és lehet, hogy az új elnökre is hasonló sors vár, mert folytatódnak a tüntetések. A magyar kormány a segítségükre sietett, odament Szijjártó Péter 21 milliárd forintunkkal, és hidakat fogunk ott építeni a kínai autóutak folytatásaként. Mert Kína autóutakat épített úgy, hogy ott autók nem igazán vannak. Itthon meg a Lánchíd felújítására nem akarják odaadni még a beígért hatmilliárd forintot se! Hogy mi lesz a 21 milliárd forintunkkal, megtérül-e valaha, az is fontos kérdés kellene, hogy legyen, de a magyar kormány számára lehet, hogy nem az, mert elég sok ilyen támogatást nyújt már világszerte. Még Lukasenka Fehéroroszországának és az ugandai diktátornak is.
A Paks II-re kedvezőtlen feltételekkel felvett orosz hitelt valószínűleg sikerült már úgy elkölteni, hogy még egy kapavágás sem történt. Az építkezés megkezdődik, amire lehet, hogy újabb hitelt kell majd fölvenni…
Nemcsak itthon épültek stadionok, sportlétesítmények, sportakadémiák, hanem végig a határ mentén Ausztria kivételével minden országban. Ezeknek a fenntartási költségeit is vállalta a kormány a terhünkre! Hogy ennek mi lesz a következménye? Mi belegebedünk, az itthoni fürdők, uszodák, stadionok bezárnak a magas rezsi miatt, de a határon túliakat fenn kell tartanunk?
Így lesz aztán Magyarország egyre szegényebb. A határon belül leállnak a beruházások, de kívül dübörög tovább? És már munkabéreket is fizetünk az ottani fenntartóknak. Adónk milliárdjai kerülnek át a határainkon feleslegesen, vagy szimplán szavazatvásárlási pénzként… Oszd meg és uralkodj! És uralkodnak vajon valóban 2060-ig, ahogy Orbán Viktor tervezi?
Tovább is van, de most nem mondjuk! Azt azért mégiscsak meg kell jegyezni, hogy más kárán tanul az okos, a buta a sajátján sem!

Egyre nagyobb a lakhatási- és jövedelemszegénység, amiről kormányzati szinten nem szokás beszélni! Azon a szinten Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel megvagyunk elégedve! – ahogy egykor Ferenc József mondta.