Németh Péter: A seggnyalás iskolája!

0

Ahogy ezt már jeleztük: Magyarország elnyerte a 2027-es vizes világbajnokság rendezési jogát. Két éve már volt vb Budapesten, senki nem vitathatja, hogy jól sikerült verseny volt. Kiválóan vizsgázott az új uszoda; ugyan nem olyan lett, mint amilyennek előzetesen bemutatták, a vb költségeinek pontos elszámolása mai napig hiányzik, de ki törődik ilyen apróságokkal, ha egyszer a rendezvénnyel mindenki elégedett volt.

Felesleges firtatni, hogy mennyit is költöttünk el rá, már csak azért is, mert úgy sem fogunk hiteles számokkal találkozni, ez a kormány nem arról híres, hogy minden forinttal pontosan elszámol a közvélemény előtt. Legfeljebb úgy tesz.

Ráadásul most mondhatja a beruházás megrendelője – a kormány nevében Fürjes Balázs -, hogy relatíve máris olcsóbb az Aréna, hiszen azzal, hogy tíz évvel később ismét otthont adhat a világ úszóinak, szinte hozzá sem kell nyúlni, ahogy a kormánybiztos mondja, akár már holnap képesek lennénk lebonyolítani a világversenyt. Ami lehet, hogy tényleg így van, a bökkenő csupán az, hogy a vb nem most lesz, hanem nyolc év múlva, márpedig ami ma jó, az nem biztos, hogy nyolc év múlva is az lesz.

Nem véletlen, hogy a Nemzeti Sportnak adott interjújában Fürjes hozzá is teszi, hogy elképzelhető, szerephez jut majd a későbbiekben építendő kézilabda aréna, amelyet a sportág kontinensversenyére készítenek, az eddigi hírek szerint horribilis áron. Az már nyilván a jegyzetíró rosszindulatú megközelítése, ha arra gondol, hogy a vizes vb és a kézilabda EB létesítmény szintű összehozása máris valami csalafintaságra utal, de nézzék el ezt nekem, nyilván a tudatlanságom a rosszindulat magyarázata.

Hanem nem is ezért ültem a számítógép elé, az íráskényszert a már említett szaklapban publikált interjú váltotta ki. A szerző ugyanis, nyilván az elhódított ’27-es vb okán a következő kérdéssel fordult a kormány emberéhez:

„Mennyire kellett lenyűgözni a FINA vezérkarát a pályázattal és a prezentációval? Elvégre még mindenkiben él a két évvel ezelőtti emlék”.

Most tegyük felre, hogy a kérdés második fele teljesen értelmetlen, mert ugyan a „kollega” arra törekedett, hogy minél inkább alákérdezzen Fürjes Balázsnak, így azonban a mintha arra akart volna emlékeztetni, hogy túlságosan közel van a két évvel ezelőtti, csúfos kudarcot hozó budapesti vb. De rendben van, előfordul, hogy a seggnyalás rosszul sikerül, és nem az sül ki a mondatból, amire a szerző vágyott volna. A magyar nyelv bonyolult, nem mindenkinek sikerül minden elemét jól elsajátítani, még olyanoknak sem, akik történetesen az újságírás mellett kötelezték el magukat. (Bár mostanság, a Fidesz-érában, az újságírás már nem szakma, hanem egy kötelező megfelelési lecke.)

De térjünk vissza a kérdés eső feléhez, amelyben arról olvashatunk, hogy vajh mennyire kellett lenyűgözni a FINA vezérkarát a pályázattal? Mintha nem tudnánk pontosan, hogy az ilyen pályázatok nem azon múlnak, hogy mit mutat a kandidáns város, hanem azon, hogyan sikerült lobbizni, előzetesen. Mint ahogy erről maga Fürjes Balázs is beszél, amikor például Gyárfás Tamás előzetes munkájáról beszél. Ezt különben akkor teszi Fürjes Balázs, amikor azzal a merész kérdéssel találja magát szemben – ugyancsak a pályázattal kapcsolatban, hogy, idézem:

„Mennyire volt nehéz menet, úgy összességében”?

A válaszból nem derül ki, hogy mennyire volt nehéz menet, de egy ilyen interjút készíteni és riportalanyként közreműködni benne, nyugodtan állíthatjuk, nehéz menet. De azért a legnehezebb menet az olvasó számára.

 

Szerző: Németh Péter