Németh Péter elgondolkodtató írása

0

Nem segélyeket kell adni, hanem munkát, visszhangozza saját, korábbi mondatait a miniszterelnök, és saját filozófiájának igazolására, megteremtette a közmunkát. Ennek elsőrendű célja az volt, hogy igazolja kormányzásának egyik alaptételét: egymillió új munkahelyet teremt. Sokan bírálták a közmunkát, de az érintettek a legkevésbé: örültek, hogy, ha nem is jutnak tisztességes feladathoz, szerény bevételhez igen. És örültek a polgármesterek: olyan eszköz jutott így a kezükhöz, amivel feladatot is adhattak, meg pénzt is a helyben élő munkanélkülieknek.

Volt, aki jól, okosan és tisztességesen élt ezzel a lehetőséggel, volt, aki a lojalitást követelte meg a közmunkáért cserébe, és volt, aki szavazatokban mérte a hűséget. De mindegy: volt közmunka, volt pénz, és így volt vásárló, működött, megélt a helyi bolt; tulajdonképpen mindenki jól járt. Mondhatjuk: bármennyire is támadták Orbánt a közmunka-rendszerért, a kritikus hangok lassan eltűntek, ötlete bevált, közeledtünk a megálmodott egymillió új munkahelyhez. Még akkor is, ha az olyan volt, amilyen. Működött tehát az orbáni filozófia is: ne halat adja az embereknek, hanem hálót.

De márciusra eltűnt a háló. Nincs mivel halat fogni. A miniszterelnök azonban továbbra is úgy tesz, mintha lenne. Munkahelyet akar védeni, munkahelyet akar teremteni. Miközben a világ országai sietve segítik munkavállalókat, addig Magyarországon éppen ők számítanak a legkevésbé. A kormány feje – magával rángatva a teljes kormányzatot – fennen hangoztatja: a segély rendszerét el kell utasítani, munkát kell adni az embereknek. Mondja ezt akkor, amikor látványosan nincs munka.

Nem csak nálunk, az egész világon csúszik ki a dolgozók alól a talaj. Illetve csúszna, ha a saját kormányuk nem segítene. De segít. Nagyobb és még nagyobb mértékben, és azonnal. Átvállalja a bajba került cégeknél dolgozók bérének jelentős részét, van ahol nyolcvan százalékot. És miért teszik? Mert ma, a vírus által leginkább sújtottak maguk az emberek. Persze a vállalatok, intézmények, cégek sora képtelen a működésre, a vírus nem engedi a létezésüket, de ahhoz, hogy legyen jövő, az alkalmazottakon kell segíteni. Ők azok, akiknek pillanatokon belül elfogy a pénzük, és nem tudnak enni adni a családjuknak. Ők immár gondolni sem mernek tartós fogyasztási cikkekre – a holnap betevőjén törik a fejüket. Ők azok, akik aggódva néznek az otthon fogdájában vergődő gyermekeikre: hogyan ússzák meg a holnapot.

Orbán munkahelyteremtésről és védelemről beszél, miközben a vírus még itt tombol, a járvány magával ragad sokakat. Nem pusztán az egészséget, a létet támadja meg. Miniszterelnök úr: hol vannak azok a munkahelyek, amelyeket most ön meg tud védeni? Mit kezd az étterem tulajdonos a pénzzel, ha nincs vendég? (Ki se nyithat.) Mit kezd az autógyár – profitban azért eddig bővelkedő – tulajdonosa a pénzzel, ha nem tudja megtartani a dolgozóit? És sorolhatnám a végtelenségig a példákat, de felesleges; elég volna, ha a miniszterelnök körbenézne a világban. Netán mindenkinél okosabbnak tartja magát? Körülöttünk mindenki hülye, aki most az embereket akarja megmenteni? A járvány nem árvíz, nem egy lokális probléma; ma nincs a világnak olyan sarka, ahova el lehetne menekülni. Itt kell élni és átvészelni. Átvészelni azonban csak akkor lehet, ha az állam – a kormány – átvállalja a terheket. Nem elvesz, hanem ad.

Orbán azonban elvesz. Elveszi az emberek jövőjét, és elveszi mások pénzét. Most is mások pénzét veszi el. Olcsó népszerűséget remélve, megrövidíti a pártokat – lehetnek bármilyenek, de egy demokráciában a pluralitás a legfontosabb –, tönkreteszi az önkormányzatokat. Azokat az önkormányzatokat, amelyeknek szintén most a legfontosabb feladatuk lenne – ismerve a helyi viszonyokat –, hogy a bajba jutott családok segítségére siessenek. Orbán azonban az egyetlen bevételi forrásukra is rátette a kezét. Orbán tehát nem ad, hanem elvesz. Csak azoktól nem, akik számára fontosak. Vagy onnan nem, ahonnan számolatlanul ment a pénz – tudjuk hova. Nekik nem kell félniük. A kormánybarát reklámcégek válság idején is köszönik, jól vannak. Mészáros Lőrinc, valamit a létező és fogadott család, köszöni, jól van. Máshol? Mások? A családbarát kormány elpusztítja a családokat.