Németh Péter: Orbán újabb kilencven nap korlátlan hatalmat akar

Komoly mozgolódás van az étterem-tulajdonosok körében, hogy miközben a kormány a legtöbbjüknek semmilyen segítséget nem nyújtott, lassan egy éve vegetálnak, az látszik, hogy a helyzet semmit nem fog változni. A miniszterelnök arról beszél, hogy majd akkor lehet a szigorú korlátozásokon változtatni, ha tömegessé válik az oltás. Most könnyen mond ilyeneket Orbán; a felelősséget Brüsszelre hárítja. Úgy viselkedik, mintha a kormány mindent helyesen és jól megoldott volna, csak az a mindenre alkalmatlan unió rontotta el a biztatóan alakuló helyzetet. Már meg is volt fogva itt, Magyarországon, a járvány második hulláma, talán már vissza is térhettünk volna a normális élethez, de vakcina hiányában ezt nem lehet megtenni.
Egy pillanatra – de csak egy pillanatra – fogadjuk el ezt az érvelést, és nézzük magát a tényt. Európában még sehol nem engedik meg maguknak az egyes országok vezetői, hogy jelentősen lazítsanak, sőt, inkább a szigorítások felé hajlanak. És azért nem, mert hiába kezdődött el az oltások beadása, korántsem alakult még ki olyan helyzet, amely a nyitottabb élet felé engedne bárkit is. Ha tehát a magyar kormány nem az örökös kampányolásra, ellenség-gyártásra használna ki mindent, még a nem létező helyzeteket is, akkor sem szabadna enyhíteni.

 

A megoldás nem ez, sokkal inkább az lenne, ha azt tenné a kabinet, amit más kormányok is tesznek: segítené a bajba jutott embereket. Nem pusztán szóban, a számokkal bűvészkedve, és főként nem a saját köreihez tartozókat, hanem azokat, akik szinte – vagy nem is szinte – teljesen ellehetetlenültek a csaknem egy év kiszolgáltatottsága alatt. Szóval, lazítani nem lenne tanácsos, miközben értjük és fel is fogjuk, hogy egyre többen akarnának szembemenni a veszélyhelyzetben hozott intézkedésekkel. Nyilván nem lesz majd tömeges demonstráció, ráadásul a kabinet – a rendőrség képében – igyekszik gyors és drákói intézkedésekkel elejét venni a „mozgalomnak”.
Tudomásul kell tehát vennünk – bármily kellemetlen is –, hogy február 1-jétől nem lesz könnyebb az életünk, és ha a felelősök nem mutogatnának Brüsszelre, akkor sem lehetne. Van azonban Orbán Viktor rádió-nyilatkozatának egy másik eleme, amely eddig kevés figyelmet kapott. A kormányfő ugyanis szólt a rendeleti kormányzásról is. Azt mondta, hogy a február 11-én lejáró mandátumukat ők maguk fogják két héttel meghosszabbítani, mert erre a jogszabályok lehetőséget adnak, két héttel később pedig már az újra működő parlament fogja megadni a rendkívüli felhatalmazást. A kijelentés – ha jól emlékszem – nem tartalmazott semmi kérdőjeles mondatot, nem hangzott feltételes módban.

 

Nem: Orbán egyértelműen arra készül, hogy – valószínűsíthetően ismét kilencven napra – meghosszabbítsa korlátlan hatalmát. Fenn akarja tartani azt a helyzetet, amelyre amúgy sem lenne szükség. Ahogy Bárándy Péter elmagyarázta – és még több autentikusnak számító jogászember –, a meglévő törvények is éppen elég mozgásteret adnak a kormánynak arra, hogy az összes szükséges intézkedést meghozza. Igaz, Orbánnak a parlament maga sem jelent akadályt, a kétharmad – a 133 bátor ember – úgysem gátolja semmiben, de meglehet: nem lehetne ily könnyedén szórni a pénzt. Ily könnyedén, azaz, ahogy például decemberen, vagy januárban is tette. Százmilliárdok gördültek ki az ablakon, de még véletlenül sem azokhoz, akik most tüntetni készülnek. Nem azokhoz, akik leginkább rászorulnak. Az történik tehát, hogy a rendkívüli helyzet újabb szakasza valamikor májusban fog lezárulni, féken tartva addig mindenfajta komolyabb politikai akciót, tüntetést, nyilvános ellenállást.

 

Hogy pontosan mi lebeg Orbán Viktor horizontján, azt nem tudhatjuk, annyit azonban látunk: nem állt tőle távol a gondolat, hogy adminisztratív eszközökkel megakadályozza az ellenzék, vagy éppen az egyetemi ifjúság mozgolódását. Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja azt nyilatkozta a Klikktv-ben, hogy a hat pártnak van B-terve arra az esetre, ha a kormány leblokkolná az előválasztást; ez esetben online fogják megtartani. De mindannyian tudjuk – főként persze maga Orbán –, hogy a virtuális térben lefolytatott kampány ereje sokkal gyengébb, kiváltképp, ha maga a hatalom – most nem nemzeti konzultáción keresztül – továbbra is levelezésben áll a teljes lakossággal.

 

A 2022-es választás mindennél fontosabb Orbánnak, de legalább ennyire fontos az ellenzéknek, illetve a demokráciát féltő embereknek. Márpedig a hatalmon lévők éppen arra készülnek, hogy konzerválják a jelenlegi állapotokat. Ahogy a fű – vagy az éjszaka leple – alatt lapátolják ki mindannyiunk pénzét, és teszik bele saját zsebeikbe, ugyanígy, szinte észrevétlenül, hamis állításokkal, új ellenségek gyártásával készítik elő a rendeleti kormányzás folytatását. Amire – nyugodtan kijelenthetjük – semmi szükség nincs.

 

Tudjuk, milyen demagógiával kell megküzdeni, tudjuk, hogy a hatalmas médiafölénnyel nehéz mit kezdeni, de még sem kellene felemelt kezekkel belecsúszni az újabb kilencven napba. Ráadásul az emberek most már fogékonyabbak lennének, gyorsabban megértenék, ha elmagyarázzák nekik, hogy valójában mire készül az ország vezetése. És miért.
Megértenék, hogy korlátozó intézkedésekre szükség van, de korlátlan hatalomra nincs.