Nyílt levél Áder Jánosnak a TB-törvény miatt!

0

Nem tisztelt Áder Úr!

Megmondom, hogy miért hülyeség az új TB-törvény. Azért tudom a választ, mert már volt részem benne.
Ha megengedi elkalauzolnám az életem egy kicsit régebbi, távolabbi, szűkösebb zugába. Volt pár éve, hogy még nem volt ilyen magabiztos a helyzetem a munkaerő piacon. Nagyon nehezen, de Pátyon vettek fel egy gyárba, ahova Cinkotáról jártam be dolgozni, de mégis örültem, mint majom a farkának, hogy végre tudok pénzt keresni. De kihagytam belőle azt a részletet, hogy akkor már legalább két hete küzdöttem féloldali tüdőgyulladással. Ha akkor nem tudtam volna elmenni orvoshoz, vagy súlyos összegeket kellett volna otthagynom az ellátásért, vizsgálatokért, akkor ma biztosan nem írnám meg ezt a levelet.
Akkoriban kicsit hálás is voltam, hogy ez a fajta szociális háló nekem is működik, nem kell magyarázkodnom. Annyira szegény voltam, hogy a teát is úgy hordták nekem össze idegen, kedves, segítő emberek – egyszerűen nem volt keretem semmire. Úgy vártam az első fizetésemet, mint a Messiást.
Ebben a levélben nem térnék ki a nemtetszésem összes pontjára, csak erre az egyre fókuszálnék, engedelmével.
Tudom, hogy Önök nem gondolnak azokra, akik ilyen helyzetbe kerülnek, most már tudom. Azt is tudom, hogy Önöknek nem drága az emberi élet. Nem számít, hogy mennyi ember hal meg azért, mert Önök “spórolnak”.
DE! Kérdezem én, ha Magyarország jobban teljesít, akkor erre miért van szükség? – A propaganda és a rendelkezések miért ütik egymást?
Azoknak az embereknek, akik két munkahely között vannak éppen, vagy megszorultak és nem tudnak fizetni TB-t egyénileg, azokat miért teszi ki halálos veszélynek? – Igen, annak, mert senki sem tudja előre, mikor csapja el egy kocsi, mikor kap szívinfarktust, mikor betegszik meg életveszélyesen. Ha nincs TB-je, kidobják a kórház elé, vagy mi lesz?!
Az orvosok esküje így szól: “Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Az … Egyetem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.” – Az Ön esküje hogy szól, elnök Úr?
Van benne olyan rész, hogy emberek halálos ítéletét kell aláírni? Esetleg benyújtotta már a kérvényt a névváltoztatásra, Áderről Bólogatóra?
De komolyan érdekel, hogy mit tud még elkövetni, hogy a kormány tagjai pénzhez jussanak? Mit akar még aláírni, hogy Viktor rémuralmát szilárdítsa?
Nem áll olyan jól ez az ország, hogy megengedhessük annak a luxusát, hogy ilyenekért fizetni kelljen. Az emberek többsége nem azért nem fizet TB-t, mert nem akar, hanem azért, mert nem tud.
Mennyivel jobb, ha az adófizetők pénzéből még segélyezik is? (Ami mellesleg mire elég?)
Lenne egy szerény polgári javaslatom:
Csak olyan törvényt írjon alá, amit az emberek helyében Ön is szeretne, hogy hatályba lépjen. Mocskolja össze a cipőjét és látogasson el egyszer a nyomortelepekre az országban. Akarja megérteni a magyar embereket, akiket Ön állítólag képvisel!
Én majdnem biztos vagyok benne, hogy Önök ezeket nem akarják észrevenni, mert amit nem látnak, az nincs is, pedig ez nem így van. – Évről évre nőnek azok a civil egyesületek, akik velük foglalkoznak – azért, mert Önöktől már nem kapnak figyelmet.
A dolgok regulája szerint eljön az a nap, amikor Ön nem lesz senki. Omladozó kórházban fog elhagyatottan hányódni, kitéve a kórházi fertőzéseknek, orvos nélkül és talán lesz egy nővér az osztályon, egy nap néhányszor, mert több osztályt kell vinnie egyszerre.
Nagyon remélem azt is alá fogja írni egyszer, hogy ezért még fizetnie is kelljen!
Részemről, én már régen nem hiszek abban, amit Ön állítólag képvisel. Olyan törvények hatálybalépését hagyja jóvá nap mint nap, amivel a jogállamból diktatúrát, a kormány a szájából meg segget csinál. Ha lenne lelkiismerete, nem tenne ilyet, de ezek szerint Ön csak a markát tartja, a szavát nem!

Üdvözlettel:
egy elégedetlen kispolgár