Nyílt levelet írt egy többgyermekes anyuka: “Egy fizetés semmire sem elég!”

Értse meg Orbán, hogy nem lusták vagyunk, csak nekünk itt nincs lehetőség! Szerintem az egész vidéken ez van, de a kisebb helyeken biztos. – írta olvasónk. Valóban ilyen rossz helyzetben vannak a kistelepüléseken élő családanyák?

Kelet-magyarországi kisvárosban lakó olvasónk írta az alábbi sorokat, egészen megdöbbentő képet rajzolva arról, hogy mennyire megnőtt a gyermekes anyák kiszolgáltatottsága a Fidesz éveiben. Nem csak a gyerekvállalás, hanem a kicsik nevelése meleltti munkavállalás nehézségeivel is küzd. Egy fizetésből ugyanis ebben az országban egy család nem tud megélni.

(Olvasónk védelmében sem a nevét, sem lakóhelyét nem hozzuk nyilvánosságra.)

Kedves EazLényeg!

Igazából kétségbeesésből írok Maguknak, hátha nem vagyok ezzel egyedül és van valahol valami segítség, valami kiút. Eddig szégyelltem, hogy nem élünk úgy, ahogy kéne, mert azt hittem, az én hibám, de rájöttem, hogy nem miattam van így.

Van két gyönyörű kisfiunk és egy tündér kislányunk a férjemmel. Páromnak még munkája is van, közepes. Sokminden miatt nem jó, de egy havi száznegyvenezer forintot azért úgy haza tud hozni, ami a környéken elég jónak számít. Így a családi pótlékkal eddig elvergődtünk valahogy. Nem olyan szépen, de spórolással, tisztességben éltünk. Csak egyre rosszabb lett a színvonal. Egyre kevesebb jutott egyre.

Mióta legkisebb is hároméves lett, már nagyon akartam én is valamit dolgozni, hogy azért ne hónapról hónapra húzzuk ki, de hiába próbálkozom nagyon, sehol a környéken nincs munka egy olyannak mint én.

Azt mondják, hogy nyolc óra kell meg a félóra ebédidő minimum plusz utazás. Az nekem egyszerűen lehetetlen, hogy beleférjen, sehogy sem érek oda az óvodából-iskolából. Ha meg a hatórást meg a négyórást kérdezem, kiröhögnek, hogy mit képzelek.

Pedig rajtam aztán nem múlna, mindig is odatettem magam, nem olyan vagyok, akinek megalszik a szájában a tej. De egyszerűen úgy van megcsinálva ez a rendszer, hogy ne lehessen! Egy fizetés meg hiába van, most már semmire nem elég!

Szétgondokodom magam, hogy hogy legyen valami laktató minden nap. Eddig azt mondogattuk, hogy kicsik még, hova menjünk így nyaralni, de most rájöttünk, hogy nem is tudnánk sehova se elmenni, pár nap is esélymentes.

Azért nem szeretek erről beszélni, mert mi még egészségesek vagyunk meg hálistennek a gyerekek is. Mi lenne, ha betegség jönne? Már nem tudok aludni amiatt se, hogy hogy jövünk ki a hónap végéig, de amiatt is mindig aggódom, hogy mi lesz, ha táppénzre kell mennie a páromnak? Vagy kirúgják? Akkor vége.

Hogyan lehet az, hogy egy tisztességes, egészséges pár dolgozni tud és akar, mégis csak az anyagi gondok jutnak nekik mindig csak? Az volna a családbarát, ha egy fizetéből is kijönnénk meg lennének nőknek munkahelyek!

Értse meg Orbán, hogy nem lusták vagyunk, csak nekünk itt nincs lehetőség! Szerintem az egész vidéken ez van, de a kisebb helyeken biztos.

Azok meg úgy élnek a pénzünkből, mint a kiskirályok, semmi gondjuk. Ebből már elég volt! Dolgozni akarunk és rendesen élni!”

Az ehhez hasonló történeteket mi szeretnénk minél nagyobb tömegben eljuttatni a nyilvánossághoz. Hiszen, mint cseppben a tenger, látszik bennük az Orbán-rendszer alkalmatlansága, arcnélkülisége és embertelensége.