Olyan jó lett volna…

Olyan jó lett volna…

Szólni anyának, hogy szeretlek. De kamasz voltál és dacos.

Meghallgatni újra a százszor hallott történetet az oroszokról és a láncos bombáról. De untad már.

Hallani a gyerek első szavát. De a tévé hangosan szólt.

Adni az öregnek egy kiflit a zacskóból. De siettél, mert szemergett az eső.

Segíteni a kerekesszékes fiúnak bejutni a bankba. De nem tudtad, hogy ajánld fel.

Meghallgatni a testvéredet. De pont mozijegyed volt.

Elfogadni a bocsánatkérést. De éppen dühös voltál.

Adni a kutyának egy falatot az ételedből, amikor úgy nézett. Már csak az ócska póráz van a szekrény alján.

Átölelni a párodat, amikor olyan szomorú volt a szeme. De elfoglalt voltál.

Felülni arra a repülőre. De inkább lecserélted a mosogatógépet.

Bemenni abba a kis boltba. De indult a buszod, nem akartál várni 20 percet a következőre.

Lehajolni azért a színes kavicsért. De megláttál egy másikat, ami szebbnek tűnt.

Szólni a tanárnak, hogy nincs igaza. De féltél, hogy a gyereknek ártasz vele.

Meghallgatni a másik igazát. De azt hitted, csak a te igazad számít.

Megfogni a kinyújtott kezet. De úgy gondoltad, ebből tanul.

Beljebb tolni a polcon a nagyitól örökölt porcelán tálat. De úgy láttad, nem fog leesni.

Venni abból a fura színű fagyiból a gyereknek, amire annyira vágyott. De túl hosszú volt a sor.

Odaállni a téren a többiek közé. De azt gondoltad, nem számít.

Megszagolni azt a virágot. Azt hitted, holnap is ráérsz.

Venni egy csokor ibolyát a nénitől. De éppen zöldre váltott a lámpa.

Játszani a kutyával. De kezdődött a kedvenc sorozatod.

Végigolvasni azt a könyvet. De nem volt egy szabad órád.

Kihúzni azt a tüskét. De nem fájt annyira és siettél, aztán elfeledkeztél róla.

Kimondani: szeretlek.

Kimondani: bocsáss meg.

Kimondani: megbocsájtok.

Kimondani: fontos vagy.

Elhinni, hogy fontos vagy.

Elhinni, hogy szeret.

Elhinni, hogy megbánta.

Elhinni, hogy megbocsájtott.

Elmondani a gyereknek, hogy akkor is számíthat rád, ha már felnőtt.

Elmondani a szülőnek, hogy számítasz rá.

Elmondani egymásnak, hogy egy család vagytok mindörökre.

Kimondani: nem számít, a barátom vagy.

Elkérni a panaszkönyvet.

Szólni, hogy ez így nem jó, nem ezt kérted.

Becsöngetni a szomszédhoz, mert láttad a megrepedt cserepet a háza tetején és jön az eső.

Előreengedni a terhes nőt a pénztárnál.

Beengedni az autót a mellékutcából akkor is, ha neked van elsőbbséged.

Megtartani a lift ajtaját, amikor látod, hogy rohan.

Kimosni a megunt plédet és letenni a nő mellé az aluljáróban.

Örülni annak, hogy van miből adnod.

Elhinni, hogy képes vagy rá.

Tudni, hogy nem fontos.

Tudni, hogy nagyon fontos.

A lábad alatt gyémántpor van. A kezedben homok.

Az anya szomorúsága, a gyerek ártatlansága, a testvér ölelése, a barát kézfogása, a fagyi édese, a virág illata, a néni mosolya, a kutyád emlékbe eltett póráza, az összetört porcelántál. A te döntéseid.

Írta:
Swan Edgar    |