Honnan kezdjük az átalakulást?
Az apától aki nadrágszíjjal verte a fiát?
Vagy onnan, hogy ez a fiú lelkes liberálisként akart valami változást?
Kezdjük talán innen.
Bár a rendszerváltozást nagyvalószínűséggel a reformkommunistáknak köszönhetjük, de a dicsőséget a mai politikai vezetés magáénak könyveli el, köztük Orbán Viktor miniszterelnök.
Hogy gyerekkorában az apja verte-rúgta valószínű befolyással lehet a mai labilis mentális viselkedésére.
Orbán a politikát hamar elkezdte és már fiatalon belépett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe (KISZ).
Vannak akik állítják, hogy Orbán a katonai évei alatt jelentéseket is írt megrendelésre.
A rendszerváltozás előtti időkben a Soros egyetem ösztöndíjasa volt és liberális eszméket vallva csapott bele a mélypolitika világába.
Sokáig ezt az eszmét követte, de a 98′ -as esztendőben elért Fidesz győzelem után, új irányt jelölt ki pártjának és a baloldali liberális gondolkodás után keresztény polgári vonal lett az irányadó számára.
Abban az időben át is nevezte pártját Fidesz MPP -nek vagyis Fiatal Demokraták Szövetsége-Magyar Polgári Pártnak.
Ez a jobbratolódás nem állt meg itt.
Teljes erővel beleállt a baloldal lejáratásába.
Ez lett a veszte, ezért bukta el a 2002-es választásokat, hiszen akkor még a baloldal egységes képet alkotott.
A következő nagy kaméleoni fordulat a 2010 -es kétharmados győzelem hozta meg számára.
Felismerte és megcsapta a hatalom íze.
Az akkori tanácsadói ötletein felbuzdulva birodalmat épített maga köré.
Bástyaként tornyosuló rezsimet húzott fel melyet szinte lehetetlen lerombolni.
A kaméleon teljesen színt váltott és a valaha baloldali liberálisból mára egy szélsőjobboldali, egyesek szerint fasisztoid nacionalista nézeteket valló Keresztény demokráciának csúfolt társadalmat uraló diktátor lett.
Ilyen egy igazi középeurópai kaméleon.