Orbán egy véleményvezér?!

Elemzőt kérdeztünk a miniszterelnök csütörtöki beszédéről.

Orbán Viktor csütörtökön Dallasban, a világ egyik legnagyobb konzervatív politikai rendezvényén, az amerikai CPAC-en (Conservative Political Action Conference) tartott beszédet, amiről itt számoltunk be részletesen.

Kovács János úgy látja, hogy Orbán Viktor nemzetközi véleményvezéri ambíciói most érnek be.

Lehet, hogy az általa képviselt állam- és társadalomfelfogás jelenleg ellenzékben, illetve kisebbségben van a nyugati társadalmakban, de kevés olyan politikai vezető van, aki igyekszik – mintegy modellként – stratégiai víziót, cselekvési alternatívát, metafizikai tartalmat adni a politikának

– húzta alá az elemző.

A CPAC Hungary rendezvényt május végén tartották Budapesten, a kormányfő akkor 12 pontban összegezte a siker receptjét, ami inkább egy programbeszéd volt. Dallasban viszont egy „víziót adó kampánybeszéd” hangzott el, amelynek az elemző szerint egyik alig burkolt célja, hogy a magyar és az amerikai jobboldal stratégiai szövetségre lépjen egymással, felfedezve az ideológiai rokonságot és a közös ellenséget – ez érződött a civilizációs tétadásból, valamint a tengerentúli és az európai társadalmi-politikai folyamatok összekapcsolásából is.

Ha a Dallasban ismertetett gondolatokat Orbán Viktor két héttel ezelőtti, tusványosi beszéde mellé tesszük – az abban elhangzott, fajok keveredésére vonatkozó mondatok nagy vihart kavartak –, akkor a „kormányfő által felvázolt problémaspektrum geopolitikai és politikai filozófiai keretezést is kap, noha az eltérő célközönség miatt az amerikai füleknek kevésbé imponálóan csengő felütésekkel – legyen szó a »fajok keveredéséről« vagy az Egyesült Államok változó szerepéről a globális hatalmi képletben”.

Kovács János hozzátette: a miniszterelnök a fajelméleti vádat is igyekezett semlegesíteni a republikánus közönség előtt, amikor arról beszélt, hogy egy keresztény ember nem lehet rasszista, illetve amikor a magyar családtámogatási rendszer vívmányait méltatva, a férfiközönségnek címezve viccesen megjegyezte, hogy keressenek maguknak magyar feleséget.

Orbán Viktor gyakorlott szónokként, veterán politikusként nyilván képes úgy keretezni a beszédeit, hogy azok kontextustól és hallgatóságtól függően kedvező fogadtatásra leljenek, de legalább figyelemfelkeltőek legyenek

– mondta az elemző.

Szimbolikus cölöpök

Kovács szerint a beszédben nem véletlenül kerültek elő azok „a szimbolikus erővel is bíró, identitásadó kihívások, amelyek mentén a tengerentúli jobboldal könnyedén felfedezheti az ideológiai rokonságot, legalább részben adaptálható sikerreceptként tekinthet az orbáni kormányzásra”. Kovács János felsorolta: „illegális migráció és határvédelem, a globális elitekkel szembeni nemzeti szuverenitás és büszkeség, a »woke« társadalommérnökséggel szembeállítható tradicionális értékek, a progresszív baloldal kollektivizmusa helyetti, a liberalizmus számára is üdvös individualizmus, a genderelméletekkel szembeni, hagyományos családfogalom, a nyugati kultúrkör civilizációs örökségének védelme”.

A kormányfő arról is biztosította hallgatóságát, hogy az orosz–ukrán háborúban az orosz felet tekinti agresszornak, ugyanakkor a Biden-aminisztráció szemére vetette a békecsinálás eddigi kudarcát, alig burkoltan gyenge vezetőnek nevezve az amerikai elnököt.

Kovács János kitért arra is, hogy „Orbán Viktor ideológiai vérfrissítést kívánt adni az útkeresésben lévő amerikai jobboldalnak, egyúttal ki is használta a lehetőséget, hogy állásfoglalásán keresztül befolyást gyakoroljon az amerikai belpolitikára, méltassa a félidős választásokra készülő szövetségeseit, párhuzamot vonjon a 2024-es amerikai elnökválasztás és az európai parlamenti választás tétje között, jelezve azt is, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán ugyanazzal a globális hálózattal hadakoznak”.

Taktikus palást

A kormányfő a gazdasági területen több kérdést is megemlített: a globális minimumadót, az egykulcsos szja-t, a családi adókedvezményeket és a kedvező beruházási környezetet. Az elemző ezzel kapcsolatban megjegyezte, a miniszterelnök némileg palástolta „az amerikai jobboldal karcsúbb állama és újraelosztási hajlandósága, valamint a magyar szociális piacgazdaság közötti lényegi különbségeket”.

Kovács János arra is felhívta a figyelmünket, hogy „a Fidesz a ’90-es évek közepén abból a republikánus polgári konzervativizmusból merített, amelynek egy radikálisabb, kihegyezettebb, kultúrharcosabb módozatát vázolta fel a kormányfő a dallasi közönségnek – finoman elfedve a magyar és az amerikai jobboldal állami beavatkozáshoz való eltérő viszonyát”.

Orbán politikusi habitusa és közpolitikai megoldásai a Demokrata Párt véleményformálói körében a legszélsőségesebb jelzőket vonják maguk után, de még a republikánusok körében is keményvonalas jobboldaliként tarthatják számon a magyar miniszterelnököt. Ugyanakkor a személyével való foglalkozás, a rá irányuló figyelem mutatja, hogy Magyarország geopolitikai súlyához képest mostanra nagy hatású vezetővé vált, akire ellenfelei is odafigyelnek

– fejtette ki az elemző.

Kovács János lapunknak arról is beszélt, hogy a kormányfő „a CPAC-en a nyugati jobboldal egyik renovátoraként szólalt meg, míg a bálványosi szabadegyetemi rendezvényen a magyar érdekeket és életérzést a nyugati progresszióval szemben is meghatározó gondolkodóként”.

Maradt néhány tabu

Az elemző rögzítette, Orbán Viktor „noha Tusványoson Magyarország EU- és NATO-tagságát nem kérdőjelezte meg, leszögezte, hogy az EU-nak Oroszországgal is »történelmi szerződésre« van szüksége, és a mondandójából egyértelműen kitűnt, hogy felfogása szerint Európának a globális vetélkedésben az Egyesült Államok nemcsak partnere, de egyben versenytársa is, a Nyugattal szemben pedig létezik egy sajátos közép-európai érték- és sorsközösség, amelyet a visegrádi csoport testesít meg”.

Mind a tusnádfürdői beszéd, mind a CPAC-rendezvényeken (Budapesten és Dallasban) elhangzott kormányfői felszólalás igyekezett kontrasztba állítani egymással a hazafias kormányzást, a lokalizmust, valamint a globális elitek által vallott internacionalizmust és kulturális relativizmust tápláló nyitottságdoktrínát. A »cél szentesíti az eszközt« hatalomtechnikai eszközeiről azonban mindegyik fórumon szemérmesen hallgatott a kormányfő, noha a rendszerének illiberális vonásait ostorozó kritikák – magyar ellenzéki közvetítéssel – gyakran merítenek ezekből a példákból

– összegezte a három beszédet az elemző.