Orbán retteg a magyar néptől

0

Orbán kiépített egy olyan hazug világot maga körül, melyben úgy gondolja, biztonságban érezheti magát.

Úgy gondolja, az normális, hogy egy kastélyavatóra testőrök tucatjaival kell, hogy érkezzen. Nem Viktor, ez nem normális. Nem volt normális Hitler idejében és nem normális most sem. Félsz a saját népedtől, ezért óvodások gyűrűjébe menekülsz. Félsz a magyar dolgozóktól, ezért idősek otthonaiba kérsz bebocsájtást. Emberek helyett disznókkal beszélgetsz, mert ők nem kérdeznek vissza. Mi lenne, ha az utca embere – nem statiszták, valóban az utca embere – kérdezhetne tőled? Mi lenne, ha az általad elvileg képviselt emberek tényleg megkapnák a lehetőséget arra, hogy véleményt formáljanak? Mi lenne, ha hazug nemzeti konzultációk helyett valós kérdésekre valós válaszokat adhatnának a magyarok? Ha annyira hiszel a saját zsenialitásodban, mégis, mitől tartasz? Lehet, hogy egy ápoló megkérdezné, mi történt a fizetésével? Vagy egy tanár, hogy mégis, mi lett a beígért, valós béremelésekkel? Orbán Viktor egy szánalmas pojáca, aki lassan már a saját árnyékától is retteg. Fél a kérdésektől, mert nincs válasza immár kilencedik éve arra, hogy mi történik az országban. Magát körülvette szolgákkal, akik gerincüket otthon hagyva megtesznek mindent azért, hogy az Orbán által kialakított álomvilágon nehogy rés keletkezzen. Akkor ugyanis beszűrődnének a valóság sötét árnyai, a kórházi ágyakon fekvő, magukra hagyott idősek sikolyai. Az elégedetlen, az ország
elhagyásán gondolkodó fiatalok tízezreinek segélykiáltásai. A magukra hagyott, kizsákmányolt és átvert fogyatékosok ezreinek fájó jajveszékelése.

Szerző: