Az Európai Unió 2014 óta, eddig 8 ún. szankciós csomaggal sújtotta Oroszországot. Az egyes csomagok tartalma jelentősen eltér, azonban mindegyik több száz, esetenként több ezer tételnyi szankciót sorol fel. A sokaság oka, hogy például ahány orosz oligarchát tiltanak ki az EU-ból, az annyi szankció formáját ölti, amint az egyes termékek, termékkörök korlátozása is külön-külön szankciókat jelent.
A döntnökök, azaz a tagországi kormányfők viszont csak egy szavazatot adnak le csomagonként, tehát annak mindegyik tételére vonatkozik az egyetértésük.
Orbán Viktor az eddigi 8 csomag mindegyikét megszavazta, azonban mostanában olyanokat mond idehaza, hogy nem úgy volt az. Játék a szavakkal, ám számára a megszavazás és az egyetértés az két különböző dolog, tehát nem az a fontos, hogy megszavazta-e a szankciókat, hanem az, hogy soha nem értett velük egyet.
Nomármost, hasonló várható az Ukrajnának jövőre tervezett 18 milliárd eurót kitevő kedvezményes hitel esetében is, amit az EU nyújtana a kijevi kormánynak, 10 év törlesztési moratóriummal, majd azt követően 35 év alatti visszafizetéssel. Igaz, ezt a hitelt az EU részéről előbb fel kell venni a nemzetközi pénzpiacokon, s minthogy kedvezményesebben adja tovább Ukrajnának, ezért a tagországoknak áthidaló finanszírozási kötelezettségük keletkezik, ami tulajdonképpen az Ukrajnának szóló támogatás.
Nos, ezzel a közös hitelfelvétellel nem ért egyet a magyar kormány, s magát az akciót konkrétan őrültségnek nevezte. A magyar miniszterelnök és külügyminisztere napok óta veri az ellenkezés tamtamját, s fogadkozik, hogy szó sem lehet róla, minden elemében elutasítja stb…stb.
Mit ád Isten, egy kérdésre válaszolva ma azt mondta a magyar kormány, hogy megvétózni persze nem fogja, sőt, már gondoskodott is, hogy a pénzügyminiszter állítson be 187 millió eurót a költségvetésbe a magyar fedezet számára.
Szerző. Kishalmi Beáta