Orbán Viktor: Magyarország sosem szavazta meg az orosz szankciókat az EU-ban, pedig de

A miniszterelnök a pénteki rádióinterjújában sok mindent felmondott abból, amit már eddig is rengetegszer igyekezett sulykolni a háború-béke-szankció szentháromságról. Volt azonban néhány olyan kijelentése, ami mintha túlszaladt volna az igazság és a hazugság között húzódó határon.

Nem az első mondatról van szó, miszerint „a szabály az, hogy ha háború van a szomszédodban, akkor te sem érezheted magad biztonságban”. Ezt Orbán egyrészt fizikailag értette, „mégiscsak két lengyel ember halt meg, akiknek semmi közük nem volt ehhez a háborúhoz”, másrészt „szétlőtték azt az ipari létesítményt is, amelynek segítségével olajat tudunk Oroszországból Ukrajnán keresztül Magyarországra hozni”, magyarázta, kihagyva azt a részletet, hogy a transzformátort ukrán területen lőtték szét az oroszok.

Az erős állításokat természetesen az EU-nak címezte a miniszterelnök.

„A szankciós politika egy lépés a háború felé. Tehát ugyan gazdasági természetű intézkedésről van szó, de ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és egy lépést tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába.”

Nehéz eldönteni, mire gondol Orbán, amikor állásfoglalásról beszél. NATO- és EU-tagként is elítéltük azt, hogy Oroszország lerohant egy szuverén országot. Azt időnként a miniszterelnök is elmondja, hogy elítéli az agressziót, de mindig gyorsan hozzá is fűzi, hogy azért ehhez semmi közünk sincs. Mint például május 6-án: „Nem teszünk egyenlőségjelet, mert ennek a háborúnak nem szabadott volna elkezdődnie, és hogy elkezdődött, annak az oka, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát. Tehát nem mossuk össze a szemben álló felek helyzetét, de ettől még ez egy orosz–ukrán háború. Ez nem a mi háborúnk.”

Ezt a gondolatmenetet úgy folytatta akkor, hogy „most, amikor kitör egy háború, amelyben mi nem vagyunk közvetlenül érintettek, akkor azt a kérdést kell eldönteni, hogy mi a viszonyunk hozzá. Most vannak országok, néha Magyarország is ilyen volt a történelem során, amely ilyenkor oldalt választ, valamelyik fél mellé áll, de az én fölfogásom, meg szerintem a magyar történelmi tapasztalat és a magyar észjárás azt mondja, hogy nem oldalt kell választani, hanem álláspontot kell választani.”

Ez az álláspont ezek szerint nem az az egységes EU-s és NATO-s alapállás, hogy nem szabad büntetlenül hagyni, amit Oroszország elkövetett. Hanem valami semlegesség. És persze a béke. „A mi álláspontunk a béke, mi nem egyik vagy másik háborúzó fél oldalán állunk, mi a béke oldalán állunk, és minden lépés, amit teszek, tesz a magyar kormány, azt a célt szolgálja, hogy minél hamarabb legyen azonnali tűzszünet, és minél hamarabb kezdődjenek meg a béketárgyalások.”

Hogy a béke követelése mennyire reális, az éppen Orbán szavaiból derült ki, még szintén a májusi interjúból, amiben ezt mondta a béketárgyalásokról: „Már a háború előtt is ez volt az álláspontunk, ezért mentem el Moszkvába is egy békemisszióra, hogy a béke pártján állva megpróbáljak valami eredményt elérni. Hát látjuk, hogy hova jutottunk, nem jártunk sikerrel.” Vagyis a saját, teljes kudarccal végződő próbálkozását is próbálta beállítani követendő példának.

Az sem mellékes, hogy ha az ukránok Orbánra hallgatva gyorsan megadták volna magukat, akkor területeik jelentős részéről lemondhattak volna, és már egy oroszbarát kormány ülne a nyakukon. Ehhez képest folyamatosan területeket foglalnak vissza az oroszoktól, amiről Orbán következetesen egy szót sem ejt mostanában.

„Még nem lőnek ránk, de már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy tényleges hadviselő féllé váljunk”

– közölte most a Kossuth rádióban.

Ezt onnan vezette le, hogy „ha visszaemlékszünk, hogy milyen óvatosan kezdte Európa egy évvel ezelőtt, idén februárban hogyan viszonyult a háborúhoz, akkor látható, ahogy telt-múlt az idő, egyre több olyan intézkedést hoztak, amellyel maguk is részévé váltak a konfliktusnak. Először arról volt szó, hogy nem szállítunk fegyvert. Aztán azt mondták az országok, legalábbis többen közülük, hogy halált okozó fegyvert nem szállítunk. Utána beadták a derekukat, most már pusztító fegyvereket is szállítanak. Utána azt mondták, hogy lesz ugyan szankció, de az energiára nem vetjük ki. Lett szankció, de aztán kivetették az energiára is. Aztán kiderült, hogy most már közösen képzi jó néhány ország a harcoló ukrán katonai egységeket a saját területén. Aztán kiderül az is, hogy lassan nekünk kell finanszírozni Ukrajna működését. Tehát a hadban álló ország gazdasági működésének feltételeit nekünk, európaiaknak kell előteremteni. Tehát jól látszik, hogy lépésről lépésre csúszunk bele ebbe a háborúba.”

Orbán szavait cáfolják, hogy Josep Borrell, az Európai Unió kül-és biztonságpolitikáért felelős főképviselője már az orosz invázió után pár nappal, február 27-én bejelentett a tagállamok külügyminiszterei, így Szijjártó Péter által is jóváhagyott intézkedéseket. Már ezekben ilyenek voltak: az EU 450 millió eurót különít el fegyvervásárlásra, valamint 50 millió eurót üzemanyagra és védőfelszerelésekre. Az Ukrajnába történő fegyverszállításról is megegyeztek, a logisztikai csomópontot Lengyelország fogja biztosítani. Az EU harci repülőgépeket is biztosít a védekezéshez.

A mostani miniszterelnöki rádióinterjúban szereplő mondat – „aztán kiderült, hogy most már közösen képzi jó néhány ország a harcoló ukrán katonai egységeket a saját területén – úgy pontos, hogy valóban több ország kezdett ilyen kiképzéseket, majd lett novemberre egy egységes, közös katonai segítségnyújtási misszió (EUMAM Ukrajna) az ukrán fegyveres erők képességének megerősítésére. Az ukrán katonákat EU-s katonák képzik ki, nem Ukrajnában, hanem az EU területén. Ehhez Magyarország egyedüliként nem csatlakozott, és a költségek finanszírozásába sem szállunk be, Szijjártó Péter szavaival „éltünk a konstruktív tartózkodás lehetőségével”.

Ukrajna finanszírozásáról a múlt héten már volt szó. Az biztos, hogy Ukrajna nyugati pénzügyi segítség nélkül nem tud ellenállni az orosz agressziónak. Az Európai Bizottság javaslata szerint az EU jövőre havonta 1,5 milliárd euróval támogatná Ukrajnát. Erre hitelt venne fel az EU, de a magyar kormány ezt nem támogatja. („A legújabb vétófenyegetés az eddigi legdurvább magyar húzás ebben a háborúban” címmel írt erről Magyari Péter.)

Orbán a Magyar Állandó Értekezlet mai ülésén előállt a saját ötletével Ukrajna finanszírozására. Eszerint ne hitelt vegyenek fel az uniós tagállamok, hanem nézzék meg, hogy Ukrajna működéséhez mennyi pénzt akarnak adni, azt arányosan, fair módon osszák el egymás között. Az ebből ránk jutó, Orbán szerint évente 60-70 milliárd forintot a nemzeti költségvetésből biztosítaná Magyarország az ukránokkal kötött kétoldalú megállapodás keretében – részletezte a kormányfő az MTI jelentése szerint.

A szankciók, amiket állítólag soha nem szavaztunk meg

„Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket, minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket. És miután megkaptuk a mentesítéseket, nem szavaztunk a szankciók ellen, elengedtük őket, de mi sosem támogattuk a szankciókat, és ezután sem fogjuk”

– mondta Orbán.

Itt azért elég sok idézetet lehet hozni, miszerint ez nem így van. Orbán kétségtelenül sokat hangoztatja, hogy nem ért egyet a szankciókkal, de az nem igaz, hogy nem szavaztuk meg azokat.

Íme egy idézet ugyanabból a stúdióból, ahol ma is beszélt, igaz ezt még május 6-án mondta: „Én a legjobb meggyőződésem ellenére, de még a magyar érdekek szempontjából kivédhető módon a szankciók első öt csomagjára hajlandó voltam igent mondani, de az első alkalommal is világossá tettük, hogy lesz egy vörös vonal, ne jöjjenek el odáig, mert ott már nem tudunk egyetérteni velük, ez az energiaembargó.”

Vagy ez, február 27-éről: „Beszéljünk először a szankciókról. Sose rejtettük véka alá, én személyesen legalábbis sosem, hogy nem hiszek a szankcióknak a jótékony hatásában, nem láttam még olyan országot meg konfliktust, amelyet a szankciók tereltek volna a béke irányába. De most nem az okoskodás ideje van. Tehát Brüsszelben is elmondtam, hogy ugyan mindig más álláspontot képviseltünk a szankciókról általában, de ennek most nincs jelentősége, mert most konkrétan kell beszélni egy helyzetről. Háború van, és most nem okosnak kell lenni, hanem egységesnek. Úgyhogy amilyen szankcióban az uniós országok egyetértenek, azt mi támogatni fogjuk. Minden ezzel ellentétes hír dezinformáció. Erre is föl kell készülnünk, mert a modern világban a háborúk információs háborúk is, ezért vannak dezinformációk.”

A Lakmusz többször foglalkozott azzal, hogyan szavazott Magyarország a szankciókról: Egy helyen az Oroszország elleni összes szankció, és hogy mit mondott a magyar kormány, amikor megszavazta őket, illetve Orbán szerint a brüsszeli bürokraták döntenek a szankciókról, de valójában a magyar kormány is rendre megszavazza azokat.

Az már tényleg apróság, hogy a mai interjúban Orbán még Palkovics László távozásáért is a szankciókat tette felelőssé.

„Amikor a kormányt megalakítottam, akkor még nem voltak szankciók. Háború már volt, de szankciók még nem voltak, ezért az akkori helyzetnek megfelelő szerkezetben, munkamegosztásban állítottuk fel a kormányt. Azonban azóta megérkeztek a szankciók, és kiderült, hogy ezeknek a következtében az energiaválság, a magas energiaárak nem ideig-óráig lesznek velünk, hanem hosszabb ideig velünk élnek majd, és ehhez alkalmazkodni kell, ideértve a kormány szerkezetét is. Tehát ha a legfontosabb ügy az energia, márpedig ma a legfontosabb gazdasági és politikai kérdés Magyarország számára az energia, akkor ennek meg kell jelennie a kormányzaton belül a felelősségi viszonyok tekintetében is. Tehát ezért kényszerültünk arra, nem volt ilyen tervem, nem is láttam szükségesnek, remélem, hosszabb távon sem lesz ez így, de most néhány évig mindenképpen szüksége van Magyarországnak az energiahelyzet alakulásáért felelősséget viselő, önálló energiaügyi minisztériumra.”

Ehhez képest Orbán már jóval a kormányalakítás előtt is sűrűn elmondta, hogy a szankciók miatt emelkedik az energia ára. Például 2022. március 4-én: „A második közvetlen veszély, amire figyelnünk kell, az energiaárak megemelkedése, mert a szankciók miatt hirtelen 50-60 százalékos energiaár-emelkedés történik egész Európában. Ez Magyarországon is így van. Nekünk védeni kell a családokat a rezsicsökkentéssel, most is védenünk kell őket, ez pénzbe kerül, ezt elő kell teremtenie a pénzügyminiszter úrnak. A harmadik problémánk, hogy az energiaárak emelkedése adja Európában az inflációnak, tehát a pénzromlásnak, az áremelkedésnek az 50 százalékát. Egyébként is küzdött Európa egy magas inflációval, most a szankciók miatt ez a kihívás, veszély, az infláció, magas infláció veszélye nagyságrendekkel megnövekedett. Ezt is ki kell valahogyan védenünk.”

Vagyis Palkovics távozásáért aligha a szankciók felelősek. Hogy mi volt valójában a háttérben, azt ugyanakkor Orbán nem árulta el.