Pandémiaprojekt … Reménykedsz, hátha jobbra fordul.

Azonban, ahogy múlik az idő, azt látod, egyre csak kilátástalanabb, elkeserítőbb a helyzetünk.
Hiába a galaktikus föderáció kapitányának mesésen “csatornázott” ígéretei, úgy tűnik, csak az esti meséket helyettesítik.
Gyerekeid talán szórakoztatónak találják, Te viszont belül érzed: abból nem lesz valóság.

Bármerre nézek, embereket látok, akik mintha fuldokolnának egy olyan folyóban, mely egyre mélyebben nyeli el őket. – a kapaszkodó pedig egyre kevesebb.

Már nem tudod mit gondolj, mit tégy, – a kétségbeesés mind nagyobb és nagyobb súllyal nyomja mellkasod, melyhez egyre nyomasztóbb tanácstalanság párosul.

Talán azt gondolod: “fejetlenség, káosz van minden országban a pandémia miatt, a kormányok nem tudják pontosan mit kellene tenni” – de ez nem igaz.
Ha valaki tudja mit kell tennie a következő hónapokban, ők pontosan tudják.

Az alábbi cikkben levezetem miért.

Ne beszélj országokról, vírusról, járványról. Felesleges önámítás.
Egy világméretű álpandémia, médiavírussal tarolják le, gyakorlatilag az egész bolygót.
Összehangoltan, tervezetten.

Ebben minden ország vezetése egyöntetűen benne van, nincs kivétel.
Eladták magukat, minket, az életformánkat, sorsunkat, gyerekeinket, jövőnket, és a teljes életünket.

Megvásárolt parancsvégrehajtók, – jól lehet, nem is tudják pontosan mi lesz a végeredmény, már nincs visszaút.
Őket nem úgy érinti, ahogy minket.
Nincsenek minden részletbe beavatva, csak amit tudniuk kell, abba.
Minden ország kapott egy alapos forgatókönyvet, melyeket az aktuális kormányoknak osztottak ki. Talán évekkel ezelőtt kapták meg, talán a múlt év végén, nincs jelentősége.

Hónapokra, akár hetekre lebontott utasításcsomag, melyben minden benne van, amit a vezetőknek tudni kell a bevezetni kívánt lépésekhez.
Ez tartalmazza a teljes álpandémia részletes útmutatásait, utasításait, minden területre részletezve.
Ne kérdezd: “mindezt mennyiért vállalták be a kormányok?”
Elképzelni sem tudod azokat az összegeket, melyek ebben a globális népirtási projektben szerepelnek.
Felesleges belemenni.

Azért látjuk, hogy minden országban más és más rendelkezések lépnek életbe, mert az érintett kormányok bizonyos szintig szabadkezet kaptak, a terv megvalósításának útján.

Itt határidők vannak, melyekhez tartania kell magát minden országnak.
Azt, hogy közben milyen részleges korlátozásokkal, rendeletekkel érik el a forgatókönyv parancsaiban meghatározott célokat, egyéni.
Országokra van szabva.

A célok és határidők vannak csak világosan leírva, az oda vezető utak országonként változhatnak, hogy ne legyen túl egyértelmű az emberek (áldozatok) számára a központi irányítás.

Feltételezhető, még a legmagasabb parancsvégrehajtói körökben sem ismernek pontosan minden részletet.

Például nem tudják mi van a tesztekben, (akár fertőzöttek is lehetnek) nem ismerik a későbbi kötelezően erőltetett vakcinák pontos összetevőit sem.
Ez nem az ő dolguk.
Nekik az a dolguk, eljuttassák országaikat a forgatókönyv idősávjaiban meghatározott célokhoz.

Már biztos: Szlovákiában a hadsereg bevonásával, heteken belül tesztelik a teljes lakosságot.
Az orvosok, akik később készek oltani a népet, sem fogják tudni mi van az előkészített vakcinákban.
Akár azt is hihetik, segítenek vele.
Esélyesen nem így lesz.

A határidők és a célok lényegesek ebben a hadműveletben, nem az oda vezető utak.
Mint tudjuk: “minden célhoz ezer út vezet”

Most épp ezt alkalmazzák.

Minden káosznak látszó intézkedés, szigorítás, bizonyos előre meghatározott célokhoz köthető, mellyel mindig egy lépéssel közelebb jutnak a végső célhoz.
Ez világosan meg van fogalmazva minden tervezetben, melyek az országok legfelső vezetése asztalán, sűrű titokban tartás mellett lapulnak.

Ők majdnem mindent tudnak előre, mi gyakorlatilag semmit sem.
Pedig ez a mi életünkről szól, minket hajtanak épp igába, nem őket.
Ők a végrehajtók, mi az áldozatok.

Fogjátok látni, ahogy telnek a hetek, egyre keményebben szorítanak minket sarokba.
Mindenkit, nincs kivétel.
Nem fog sem a spórolt pénzed, sem vélt “hatalmad”, sem a pozíciód, de a vallásod sem megmenteni a tervezett következményektől.

Mi mégis még mindig ott tartunk, egymást szidjuk, egymást taszigáljuk, és eszünkben sincs valóban összefogni magunkért, mindenkiért.
Mindig van valami ok, amiért nem fogunk össze és nem mozdulunk.

Tulajdonképp saját magunkat ítéljük halálra ostoba hozzáállásunkkal.
Most nem megyek bele ezt, hogy érték el, felesleges.
(nyilván ez sem véletlen)

Szóval nem áll túl jól a szénánk.
Nekem nem feladatom kulcsrakész megoldást nyújtani a tömegek számára.

Nekem íróként az a dolgom, tisztábban láss, tedd le a helyzet okozta bizonytalanságot és kezdj gondolkodni.

Valamivel több, mintha csak ülnék és tátanám a szám.
Később nem tudnék elszámolni Isten előtt, miért nem használtam hasznosra, jóra, a Tőle kapott képességet.

Isten legyen velünk.

Árvai Attila-író
©2020-10-18